SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés az első Orbán-kormány ideje alatt, 2000 tavaszán fogadta el az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvényt. A törvény célja az volt, és jelenleg is az, hogy a hatósági elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgok, tárgyak társadalompolitikai szempontokra tekintettel, észszerű módon, ne csak kampányszerűen jussanak el a rászorultakhoz, illetve az eljuttatás a különböző érdekek, különösen a szellemi tulajdonjogában megsértett jogosult érdekének megfelelő figyelembevétele mellett történjen.Az első Orbán-kormány megteremtette annak a lehetőségét, hogy a büntetőeljárás és a szabálysértési eljárás során elkobzott egyes dolgok, tárgyak felhasználhatók legyenek közérdekű jótékony célra. Az elkobzás olyan intézkedés, amelynek célja, hogy egy meghatározott dolog az állam tulajdonába kerüljön úgy, ha a szabálysértés a büntetőjogi felelősség alapját képező jogsértési magatartással összefügg. Az állam tulajdonába került elkobzott dolgot a hatóság értékesítheti vagy megsemmisítheti, a törvény azonban biztosítja a karitatív szervezeteknek, hogy a büntetőeljárás és szabálysértési eljárás során az elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgokat ingyenes átadás keretében eljuttassa a rászorultakhoz. Így tehát megsemmisítés helyett az elkobzott javak hasznosulnak, mégpedig közérdekű, jótékony célra is felhasználhatóvá válnak.

Számtalan esetben előfordul, hogy például hamis márkajelzésű ruhaneműk, pulóverek, pólók, cipők vagy éppen játékok kerülnek elkobzásra. Ezek az úgynevezett márkátlanítás után a rászorulók részére adományként kioszthatók. Az elmúlt húsz év során évente átlagosan 100 millió forint értékű adomány jutott el így a rászorulókhoz. Amennyiben a törvény nem tenné lehetővé a karitatív célú felhasználást a hatóság és az állam részére, akkor a lefoglalt tárgyak sajnos megsemmisítésre kerülnének, és ezzel megfosztanánk a segítségre szorulókat a támogatásoktól.

Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvény elfogadása óta több mint húsz év telt el. A törvény alkalmazása az elmúlt években számos olyan gyakorlati problémát hozott a felszínre, amely egyértelműen mutatja a módosítás szükségességét. Az Európai Unióba való belépésünk is átalakította a vámszabályokat. Ezért az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai nyomán a mostani javaslat meg kívánja teremteni az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény összhangját az elkobzás útján állami tulajdonba került egyes dolgok karitatív célú, közérdekű felhasználásának fennálló gyakorlatával. Továbbá a törvény egyéb technikai jellegű módosításokat is be kívánt nyújtani.

A törvény lehetővé teszi, hogy a közérdekű felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában a külön jogszabályban meghatározott felételeknek eleget tevő karitatív szervezetek vegyenek részt. A közérdekű felhasználás kezdeményezésében, lebonyolításában részt vevő karitatív szervezet az a szervezet lehet, amely tagja a Karitatív Tanácsnak, legalább 8 éve folytat karitatív tevékenységet, országos hálózattal, és legalább három regionális központtal, a segélyakciók lebonyolításához szükséges megfelelő logisztikai háttérrel rendelkezik, országos viszonylatban legalább 40 főt foglalkoztat munkaviszonyban, s legalább három regionális raktárt működtet. Vagyis rendelkezik azzal a szakmai tudással, infrastruktúrával és szakembergárdával, amely szavatolja az elkobzott dolgok optimális és valóban a rászorulók érdekeit szolgáló szétosztását. Ezúton is szeretném megköszönni sokrétű, az embereket szolgáló munkájukat.

(17.50)

Ezért a törvényjavaslat módosításának előkészítése során a hat legnagyobb hazai karitatív szervezettel, a „békeidőben” Karitatív Tanácsként, most pedig a veszélyhelyzet alatt Nemzeti Humanitárius és Koordinációs Tanács tagszervezeteivel, így a Katolikus Karitásszal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel, a Magyar Református Szeretetszolgálattal, a Baptista Szeretetszolgálattal és a Magyar Vöröskereszttel is egyeztettünk.

Az egyeztetések és a legnagyobb, professzionálisan működő karitatív szervezetek visszajelzései alapján azt tudom mondani önöknek, hogy a törvény közvetlen alkalmazói, akik közvetlenül is kapcsolatban állnak az érintett, segítségre szoruló emberekkel, támogatják ezt a törvényjavaslatot. Legfőbb érdeme ennek, hogy lehetőséget teremt arra, hogy az elkobzott dolgoknak, tárgyaknak ne csak az egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékű juttatása valósulhasson meg, mint ahogy eddig ez történt, hanem az intézményi szintű felhasználása is. Jelenleg közérdekű felhasználásra csupán az elkobzott dolgok rászorulók részére történő, egyéni szükségleteket meg nem haladó mértékű ingyenes juttatása valósulhat meg.

A törvényjavaslat által a karitatív szervezetek intézményein keresztül lehetővé válik, hogy az elkobzás útján állami tulajdonba került nagyobb értékű, illetve jellegében nem egyéni felhasználásra méretezett dolgok is felhasználásra kerülhessenek a rászorulók érdekében. Ebben az esetben olyan elkobzott tárgyakra, eszközökre lehet gondolni, melyeket egyébként az úgynevezett nagyfelhasználóknak készítettek. Ilyen lehet például egy húsfeldolgozó üzem gépe, berendezése, amely így például egy karitatív szervezet konyháján is felhasználhatóvá válik. A jelenlegi szabályozás alapján ezeket nem lehet fölajánlani. Vagy további példaként említem az állam tulajdonába került gépjárműveket, amelyek azért kerültek elkobzásra, mert bűncselekmény elkövetésére használták fel; a hatályos szabályok jelenleg ezt sem engedik, hogy mindezt a karitatív szervezetek használják föl.

A törvényjavaslat további érdeme, hogy megteremti a koherenciát az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény és az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvény között. Az adóhatóság által indított végrehajtási eljárások során a karitatív célú felhasználás lehetőségét a törvényszéki végrehajtással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXXI. törvény teremtette meg 2020. január 1-jei hatállyal.

A 2017. évi CLIII. törvény tartalmazza, hogy az elektronikus ingóárverésnél, ha az árverés nyertese a vételárat megfizette, de az ingóságot nem vette át, a dolgot az állami adó- és vámhatóság 90 napig megőrzi. A határidő lejártát követően az ingóságot az állami adó- és vámhatóság értékesítheti, vagy annak a karitatív célú felhasználása, ennek hiányában pedig megsemmisítése iránt intézkedhet. A 2017. évi CLIII. törvény azonban nem tartalmaz a karitatív célú felhasználásra vonatkozóan részletszabályokat. A törvényjavaslat biztosítja, hogy így a törvény alapján történő karitatív célú felhasználás során is az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kelljen eljárni.

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat technikai jellegű módosításokat is tartalmaz, ezek közül megemlíteném, hogy a hatályos törvény nem tartalmaz konkrét előírást arra vonatkozóan, hogy az elkobzott dolgot kezelő hatóság milyen formában értesíti a karitatív szervezeteket. A módosítás az értesítés elektronikus formáját határozza meg a gyors és egységes adatközlés biztosítása érdekében, megfelelve jelen századunk közigazgatással szemben támasztott követelményének.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat megalkotásának okait elmondtam, kérem szépen, hogy támogassák mindazt, amit ez a törvényjavaslat magában foglal. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu