MUHARI GERGELY (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány által bemutatott gyermekvédelmi jelentés lapjain túl a legfájóbb valóság maga az emberi sors. Képviselőként és törvényhozóként tisztában vagyok azzal, hogy a jogszabályok önmagukban elégtelenek a sebek begyógyításához.

A végrehajtó hatalom felelőssége és feladata, hogy ezek a papírra vetett szavak valódi, kézzelfogható segítséggé váljanak a mindennapokban. Közel 130 ezer gyermek él veszélyeztetett helyzetben ma Magyarországon, akiknek a mindennapjai rettegéssel, bizonytalansággal telnek. Még ennél is megrázóbb a jelentés azon megállapítása, mely szerint egy évben átlagosan 17 ezer gyerek szökik el a rendszerből, és mintegy 800 fiatal él tartósan szökésben, a hatóságok számára teljesen láthatatlanul. Minden egyes szökésben lévő gyermek egy néma segélykiáltás, egy olyan tragédia, amely arra figyelmeztet minket, hogy az államnak a szeretet és az odafigyelés nyelvével kell megmentenie a legkisebbeket.

A múlt feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a jelent. Kérem, mondja el a nyilvánosság számára, eddig hogyan éltek ezek a gyermekek, és milyen körülmények vezettek oda, hogy a gondoskodás helyett a menekülést választották. Hogyan tudott volna a rendszer megvédeni bárkit is, ha 20 százalékos a szakemberhiány? Mi vezetett idáig? Mi a minisztérium stratégiája a rájuk bízott gyermekek bizalmának visszanyerésére és emberi méltóságának visszaadására? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu