VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A családpolitika nem egyszerűen adótechnikai kérdés. Nem pusztán arról kell szóljon, hogy melyik kedvezményt milyen jogcímen, milyen sorrendben, milyen összegben vagy milyen felső határig lehet igénybe venni. A családpolitika arról kellene szóljon, hogy milyen társadalmat akarunk építeni, mit gondolunk a munkáról, a gyermeknevelésről és a családok felelősségvállalásáról.

Az elmúlt években a munkaalapú társadalom megteremtését tekintettük alapvető célunknak. Olyan országért dolgoztunk, ahol a munka érték, ahol a tisztességesen dolgozó ember boldogulni tud, és ahol a gyermekvállalás nem jelent automatikusan anyagi hátrányt a család számára, ahol minden vágyott gyermek megszülethet, mert nem kerül a család anyagilag hátrányos helyzetbe, mint azok a családok, ahol nem akarnak vagy éppen nem tudnak gyermeket vállalni.

A mi megközelítésünk lényege tehát az volt, hogy elsősorban a munkából élő embereknek adjunk lehetőséget a gyarapodásra. Nem a segélyalapú társadalmat tekintettük követendő példának, hanem azt, amelyben az emberek a saját munkájukból, saját szorgalmukból, kiszámítható feltételek között tudnak gyermekeket nevelni. A családok nem kegyet kérnek az államtól. A családok azt várják el, hogy a munkájukért járó jövedelmükből valóban meg tudjanak élni, és a gyermeknevelés terheihez valódi, érdemi segítséget kapjanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A T/929. számú törvényjavaslatot ezért, azt gondolom, hogy nem elegendő a kormányzati kommunikációban megjelenő kedvező számok alapján megítélni. A kérdés valójában az, hogy a változtatások után mennyi pénz marad ténylegesen a családoknál, mennyi pénz marad valójában a pénztárcákban, mennyi pénz marad valójában a hónap végén a családoknál.

(19.30)

A javaslat megduplázná a családi pótlékot, és új adójóváírást vezetne be. Ezeket az intézkedéseket is a teljes szabályozási környezetben kell értékelni, ugyanakkor az édesanyák adókedvezményeinek átalakítása, a jövedelmi korlátok bevezetése és a jogosultságok szűkítése egyes családok számára igen komoly hátrányos következményekkel jár és járhat. Különösen aggályos a 40 év feletti, két gyermeket nevelő édesanyák helyzete, akiknél a törvényjavaslat eltörli az szja-mentességet, valamint az édesanyák adókedvezményének egymillió forintos havi jövedelemhatárhoz kötése.

Ezek a rendelkezések mind felvetik a kérdést: miért kell egy olyan támogatási rendszerhez hozzányúlni, amelynek célja a gyermeknevelés terheinek enyhítése, ha ezzel egyes családok nettó jövedelme drasztikusan csökkenhet? Nem elég az egyik oldalon kedvezményeket hirdetni, ha a másik oldalon a család elveszíti azokat a lehetőségeket, amelyekre eddig joggal számíthatott. A családok költségvetése nem különálló intézkedésekből áll, hiszen a hónap végén nem azt nézik, hogy hány új kedvezményt jelentett be a kormány, hanem azt, hogy a fizetésükből, a támogatásokból és a mindennapi kiadásaik után mennyi pénz marad magára a megélhetésre.

Ezért azt kérjük a kormánytól, hogy ne csak a kedvezmények névleges összegét mutassa be, hanem tegye átláthatóvá és láthatóvá az emberek számára a változások teljes hatását is. Mutassanak rá, legyenek szívesek, hogy melyik jövedelmi csoport, melyik családtípus és melyik élethelyzet lesz az új szabályok nyertese avagy vesztese.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar családoknak nem bizonytalan ígéretekre, hanem kiszámítható szabályokra van szükségük. A 40. életévét betöltő édesanya, aki már nem fog részesülni az szja-mentességben, az az édesanya, akinek az élethosszig járó kedvezményét elveszik, és cserébe a töredékét adják vissza családipótlék-emelés gyanánt, akik a minimálbér kétszerese felett keresnek, és ezért az adójukat az adójóváírás érdemben nem csökkenti, ők mind egyaránt azt várják, hogy az állam ne egyik kezével adjon, a másikkal pedig elvegyen.

És van itt egy alapvető politikai és erkölcsi kérdés is: ki tartozik kinek? A családok azok, akik dolgoznak, adót fizetnek, gyermekeket nevelnek, és nap mint nap hozzájárulnak az ország jövőjéhez. Nem a családoknak kell hálásnak lenniük azért, hogyha az állam támogatást ad nekik. A mindenkori kormánynak kell azt bizonyítania, hogy a családokért dolgozik, és nem a családoknak kell viselniük a rosszul megtervezett intézkedések következményeit. Álláspontunk szerint a munkaalapú társadalom megőrzése azt jelenti, hogy a munkát tisztességesen meg kell fizetni, a gyermeknevelést támogatni kell, a megszerzett jogosultságokat pedig nem lehet úgy átalakítani, hogy közben egyes családok kiszolgáltatottabb helyzetbe kerüljenek.

Arra kérem tisztelettel a kormányt, hogy vizsgálja felül a javaslat családokat hátrányosan érintő elemeit, mutassa be a változások teljes hatását, és garantálja, hogy a támogatások átalakítása ne vezessen egyes családok tényleges jövedelmének a csökkenéséhez. Higgyék el nekem, hogy a családpolitika valódi mércéje nem a bejelentések száma, nem a hangzatos ígéretek sora, hanem az, hogy a magyar családok biztonságban tudják‑e felnevelni gyermekeiket, és ehhez nagyon gyorsan nagyon kevés lesz az abszolútfilmszínház-élmény és a koncepciós perek indítása. Az ügynökaktákkal senki nem fog jóllakni, és a „Tisztítótűzzel” sem fognak befűteni a magyar családok, és ezt a lelkük mélyén önök is pontosan tudják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu