ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Itt a vita vége felé közeledve, anélkül, hogy húznám az időt, nagyon sok minden elhangzott már, engedjenek meg nekem is néhány gondolatot a családokat érintő kedvezmények átalakításával kapcsolatban az erről szóló javaslatról. Teszem ezt azért ‑ még egyszer mondom, nagyon sok minden elhangzott ‑, hogy néhány példán keresztül, ha sikerül, eloszlassam azt a félreértést, hogy a korábbi időszakban a korábbi kormány családpolitikája esetleges volt, és csak úgy hoztunk döntéseket, ahogy éppen eszünkbe jutott.

Kétségtelen, hogy 2010-ben fordulat történt Magyarországon a családtámogatási rendszer ügyében. Ha visszanézzük ennek az elmúlt 16 esztendőnek a történéseit, akkor azt mondhatjuk, hogy minden eszközünkkel azt támogattuk, hogy valakik, a fiatalok családot alapítsanak, gyermeket vállaljanak és gyermeket neveljenek; még egyszer mondom, ezt nem esetleges döntésekkel, hanem olyan 30 intézkedéssel, amely egymásra épülve segítette ezen családok mindennapjait. Mondok néhány példát erre. Támogattuk a családok, a gyermekes családok otthonteremtését, bevezettük a CSOK-ot, majd a CSOK Pluszt, a babaváró támogatást, a falusi CSOK-ot, az Otthon Start programot, minden olyan intézkedést, amellyel tudtuk segíteni azt, hogy akik gyermeket vállaltak és gyermeket nevelnek, azok hozzájuthassanak az otthonhoz.

Támogattuk az édesanyák, a gyermekes édesanyák munkába állását. Itt is többen megemlítették már ezt az ügyet. Szeretném ezt is megvilágítani, hogy ebben is milyen koncepció volt. Az az édesanya, aki gyermeket szül, és van lehetősége vagy szándéka visszamenni a munkaerőpiacra dolgozni, annak legalább három dologra szüksége van. Egyrészt munkahelyre, másrészt arra, hogy lehetőség szerint, ha dolgozni tud, akkor a fizetése mellett ne veszítse el a családi kedvezményeit, harmadrészt pedig, hogy biztonságban tudhassa a gyermekeit akkor, amikor ő dolgozik.

Ennek a rendszernek a következtében történt az ‑ ez már elhangzott itt ‑, hogy egymillió új munkahelyet teremtettünk 2010 után, amiben kevesen reménykedtek, sőt ‑ ahogy itt el is hangzott ‑ többen kinevettek minket. Ebbe tartozik bele, hogy olyan intézkedéseket hoztunk, mint például a gyed extra, amely lehetővé teszi azt, hogy a kisgyermekes édesanya visszamenjen dolgozni, és a munkabére mellett megkapja a neki járó, gyerekek után járó kedvezményeket és ellátásokat, és harmadrészt ‑ amit Koncz Zsófia képviselőtársam elmondott ‑ nagymértékű bölcsődefejlesztési programot indítottunk, 71 ezer bölcsődei férőhelyet hoztunk létre, több mint két és félszer annyi településen van bölcsőde. Ez azt jelenti, hogy azok az anyukák, akik elmentek dolgozni, közben, míg dolgoztak, biztonságban tudhatták a gyermekeiket.

Nem véletlen ‑ itt elhangzottak számok, nem akarom ezeket megismételni ‑, hogy a 2010-26 közötti időszakban a gyermeket nevelő édesanyák foglalkoztatási rátája vagy száma emelkedett. Azon 25-49 év közötti gyermekes édesanyák, akik dolgoztak, a számuk 85 százalékra emelkedett. Nem véletlenül ‑ ezt is azért mondtam el ‑, nem véletlenek voltak az intézkedések, hanem azért történtek, hogy az édesanyák vissza tudjanak menni dolgozni.

Elhangzott itt: mi egy munkaalapú társadalmat építettünk. Ennek két lényeges pillére volt. Az egyik, hogy aki akar és tud, az tudjon dolgozni, és volt egy olyan pillére, amit sokan elvitatnak, hogy aki viszont nem tud dolgozni, ő is segítséget kapjon természetbeni juttatásokban, hogy a gyerekei kapjanak segítséget: az ingyenes étkezés, az ingyenes tankönyvellátás, a nagyon kedvezményes, Erzsébet-táborokban lehetővé tett üdültetés, a bölcsődei térítési díj, és még sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, amelyek azoknak a családoknak és azoknak a gyermekeknek segítettek, akik szülei nem tudtak elhelyezkedni, akik nehezebb sorban kellett hogy éljenek.

Lehet ebben vita, hogy egy munkaalapú vagy egy segélyalapú társadalmat kell‑e építeni, de azt gondolom, hogy azokat az eredményeket, amelyeket elértünk és azokat az intézkedéseket, amelyeket megtettünk, kár kétségbe vonni, mert ahogy az korábban elhangzott, minden esztendőben folyamatosan növeltük azt az összeget, amelyet a költségvetésben a családok támogatására fordítottunk. És itt egy zárójelet nyitok: a magyar családtámogatási rendszer abban is különleges volt, hogy egy részét a támogatásoknak odaadta a családoknak, egy részét, egy jelentősebb részét pedig ott hagyta a családoknál adókedvezmények formájában. Ez a 2026-os költségvetésben összesen 4802 milliárd forint, amely a GDP 5 százaléka. Ezt kár kétségbe vonni, ez egy tényadat.

(19.40)

A javaslat preambulumában ‑ többen idézték már ‑ benne van, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat igazságosabb és szolidárisabb adórendszert tesz lehetővé, és ez a célja. Nem tudom, ebben megoszlanak a véleményeink.

Engedjenek meg azért ezzel kapcsolatban, az igazságosság és a méltányosság tekintetében is néhány dolgot! Az egyik: a családpolitikánk fontos eszköze volt a gyermekek után járó adókedvezmény, vagy nevezzük családi adó- és járulékkedvezménynek. Ez sem véletlenül történt, és ez sem véletlenül abban az ütemezésben, ahogy történt, hiszen 2011-ben, amikor az első teljes költségvetési évünk volt a kormányváltás után, akkor vezettük vissza, mert ’98 és 2002 között már egyszer bevezettük. 2014-ben bővítettük azzal, hogy nemcsak az adóból, hanem a járulékból is leírható ez a kedvezmény, hogy minél több család minél több gyerek után teljes összegben igénybe tudja venni.

És ahogy növekedtek a fizetések és növekedett ez az összeg, amit adó- és járulékkedvezmény formájában vissza lehetett kapni, egy idő után azt is lehetővé tettük, hogy ne csak az édesanya, egészen pontosan ne csak az egyik szülő, hanem mind a két szülő igénybe tudja venni. Ezzel azt segítettük, hogy a családok a teljes összeget igénybe tudják venni. Ezzel is szeretném eloszlatni azt, hogy ez csak a gazdagoknak vagy a jómódúaknak segített. Közel egymillió család tudta igénybe venni a gyerekek után járó adókedvezményt, és ahogy már elhangzott, 2023-ban a családi adókedvezményt érvényesítők 60 százalékának éves jövedelme az átlagkereset alatt volt, ezen belül 15 százaléknak a minimálbért sem érte el a jövedelme. Ez is azt bizonyítja, hogy nemcsak a tehetőseknek, hanem azoknak is, akik tudtak dolgozni ‑ még ha kevesebbet is kerestek ‑, próbáltunk segíteni.

És tegyük hozzá ‑ ez is elhangzott már többször ‑, az, hogy 2025 őszén és 2026. január 1-jétől két lépésben megdupláztuk a családi adókedvezményt, igenis jelentős mértékű támogatás a magyar családoknak, a gyermeket nevelő magyar családoknak.

És végezetül a példák sorában engedjék meg, hogy a családpolitikánk másik fontos eleméről is ejtsek néhány szót! Az előbb mondtam, hogy van olyan része a családpolitikánknak ‑ vagy volt ‑, amit nem odaadtunk, hanem ott hagytuk a családoknál: ez az édesanyák szja-mentessége. Korábban úgy döntött a kormány, a polgári kormány, hogy a négy- vagy többgyermekes édesanyák kapnak életük végéig személyijövedelemadó-mentességet. Utána döntöttünk a 30 év alatti édesanyák szja-mentességéről; utána döntöttünk a háromgyermekes édesanyák élethosszig tartó kedvezményéről; döntöttünk azokban a javaslatokban, amelyekről itt szó volt, a 40 év alatti édesanyák szja-mentességéről, az életük végéig szóló szja-mentességéről, és a 40 év feletti édesanyákról is. És itt történik visszalépés. A számokat nem mondom el ‑ Koncz Zsófia elmondta ‑, nagyon jelentős jövedelemelvonás történik, ha azon a szemüvegen keresztül nézzük, amit mondtam, hogy ezeket a kedvezményeket nem odaadjuk, hanem ott hagyjuk a családoknál, hogy ők gazdálkodjanak vele. Tehát az az édesanya, aki betölti a 40. életévét, ezt követően nem részesül személyijövedelemadó-mentességben, úgy, hogy ebből az évből nagyjából két hónap van hátra, és azoknak pedig, akik 40 év felettiek, kivezetik ‑ mondjuk ki őszintén, kivezetik ‑ a személyijövedelemadó-mentességét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan vagyunk itt a teremben, akik tudjuk, hogy családot alapítani és gyermeket nevelni felelősség. És az igazságosság mellett ahhoz, hogy ezt mindannyian meg tudjuk tenni a saját családunkban, biztonságra is szükség van, és kiszámíthatóságra is szükség van. És önök pont ezt a biztonságot és kiszámíthatóságot vezetik ki a rendszerből egyik pillanatról a másikra ‑ olyan kedvezményeket, amelyekre az édesanyák számítottak, de nem csak az édesanyák, a családok számítottak ‑ egy beterjesztett törvényjavaslattal, amit az egyik héten megtárgyalunk, majd két hét múlva kivezetjük, és ez szerintem tisztességtelen. Ez szűkíti az édesanyák adómentességét. Az anyák megbecsülése csorbát szenved az adómentesség összeghatárhoz történő kötésével és az érintett kör korlátozásával is.

Két dolgot engedjenek meg itt a végén! Az egyik, hogy a TISZA Párt azt ígérte, hogy mindent, ami jó, megtart, megtartják az édesanyák személyijövedelemadó-mentességét. A másik ilyen ígéret az volt, hogy csökkentik a férfiak és a nők közti bérkülönbséget. Csak hozzáteszem vagy megjegyzem, hogy ezt a bérkülönbséget az édesanyák adómentessége, szja-mentessége éppen hogy csökkentette. Vannak erre számok, de a vita vége felé nem akarom ezt idecitálni.

Éppen ezért összefoglalóan azt tudom mondani, hogy fontos tanulsága ennek a mostani törvényjavaslatnak ‑ amellett, hogy kivezetik a biztonságot és a kiszámíthatóságot a családtámogatásokból ‑, hogy a TISZA nem tartja be az édesanyáknak tett vállalásait és ígéreteit. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Forrás: parlament.hu