A magyar gazdaság helyzetéről, a kormány gazdaságpolitikai terveiről és az adórendszer lehetséges átalakításáról vitázott Puzsér Róbert, Csunderlik Péter és Farkas Attila Márton az Önkényes Mérvadóban.
A beszélgetés apropóját Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter kijelentése adta, amely szerint a magyar gazdaság növekedési pályára állt, bővül a fogyasztás és az ipari termelés, az infláció pedig alacsony. A műsor résztvevői ugyanakkor
bírálták a „versenyképesség” és a „gazdasági növekedés” önmagában vett célként való kezelését,
és arról beszéltek, hogy a korábbi rendszerben az állami forrásokhoz és közbeszerzésekhez való hozzáférés sok esetben fontosabbá vált a piaci teljesítménynél.
Szóba került a vagyonadó és a progresszív jövedelemadó lehetősége is: Puzsér szerint a közszolgáltatások érdemi fejlesztése többletforrásokat követelne, miközben a kormány egyelőre nem tette világossá, milyen adópolitikai irányt követ. A résztvevők abban is vitatkoztak, hogy a rezsicsökkentés fenntartása mennyiben egyeztethető össze az egészségügy, az oktatás és más állami rendszerek jelentős fejlesztésével.
A műsor második témája Szarvas Szilveszter, a Megafon korábbi főszerkesztőjének bejegyzése volt, amelyben kormányellenesnek szánt graffitik fotóival igyekezett azt bemutatni, hogy erősödik a Magyar Péterrel szembeni elégedetlenség. A műsorban ismertetett HVG-cikk szerint azonban a képeken olyan vizuális hibák láthatók – például a fal mélyedéseinek eltűnése a feliratok alatt –, amelyek arra utalnak, hogy a graffitik mesterséges intelligenciával készülhettek. A beszélgetésben a történetet a korábbi kormányzati propagandával állították párhuzamba, és úgy értékelték, hogy az ilyen könnyen felismerhető manipuláció inkább a politikai kommunikáció kapkodását és szakmai gyengeségét mutatja.
A harmadik blokkban a Terror Háza Múzeum körüli vitáról beszéltek, miután Schmidt Mária azt állította, hogy Tar Zoltán miniszter – aki korábban egyoldalúnak nevezte és átalakítandónak tartotta a kiállítást – zárt körülmények között tekintette meg a tárlatot. A műsor résztvevői elutasították azt a szemléletet, amely szerint az állami pénzből létrehozott intézmény valamely politikai oldal „saját” múzeuma lenne,
ugyanakkor a Terror Házát látványos és erős múzeumi koncepciónak nevezték.
Csunderlik szakmai problémának tartotta, hogy szerinte a kiállítás aránytalanul kezeli a nyilas és a kommunista diktatúrát, összemossa a Rákosi- és Kádár-korszakot, valamint olyan személyeket is áldozati szerepben mutat be, akik korábban nyilas tevékenységben vagy erőszakos cselekményekben vettek részt.
A vita végül általánosabb történelmi kérdéssé szélesedett: a résztvevők szerint a diktatúrákkal való szembenézésnek nemcsak az állami terrorra, hanem a vagyonelkobzásokra, a korrupcióra és a társadalmi felelősségre is ki kell terjednie, miközben a történészi munka feladata éppen az egymással versengő politikai narratívák forráskritikai vizsgálata.