A magyar médiarendszer az elmúlt hónapokban látványosan átrendeződött, de korántsem dőlt el, hogy az új struktúra valóban pluralistább és átláthatóbb lesz-e – mondta a KözBeszéd című műsorban Szalay Dániel, a Media1 alapító-főszerkesztője. Kurucz Dániel kérdésére Szalay az elmúlt mintegy 150 nap médiapolitikai mérlegét ötös skálán hármasra értékelte. Szerinte vannak érzékelhető pozitív változások, de a kormány több ponton kapkodva, szakmai egyeztetés nélkül hozott döntéseket. „Látszik bizonyos kapkodás, látszanak következetlenségek, és ugyanakkor azért látszanak jó dolgok is” – fogalmazott.
Visszafogottabb állami hirdetések
Szalay szerint az állami reklámköltések területén egyelőre valóban látszik a korábbi gyakorlat visszaszorulása. A közpénz már nem ugyanolyan mértékben szolgálja a kormányzati üzenetek terjesztését, mint korábban.
„Az adófizetők pénze az nem arra megy el, hogy egyébként azt népszerűsítsük, hogy minden szuper és minden jó, vagy hogy »háború, háború, háború«, meg Soros György és mindenki más nagy szemétláda” – mondta.
A Media1 vezetője ugyanakkor hangsúlyozta:
ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon megszűnt volna a propaganda.
Inkább arról van szó, hogy a kommunikációs rendszer egyelőre átalakulóban van.
A kérdés szerinte az, hogy az új kormány teljesen megszünteti-e az állami reklámokat, vagy csak a kifejezetten politikai és propagandisztikus kampányokat állítja le. Az olyan közérdekű hirdetéseknek, mint az autópálya-matricák, a közlekedési tájékoztatók vagy az állami szolgáltatások reklámjai, továbbra is lehet létjogosultságuk. A döntő kérdés azonban az lesz, hogy ezeket a reklámokat milyen szempontok szerint osztják majd szét a médiumok között.
Szalay szerint nem mindegy, hogy az állami hirdetési pénzeket mérhető elérés alapján, átlátható módon osztják-e ki, vagy ismét kialakul egy kedvezményezett médiakör.
„Kutyafuttában” fogadták el a médiatörvény módosítását
A műsorban a szakember élesen bírálta a médiatörvény nyári módosításának előkészítését. Emlékeztetett arra, hogy korábban széles körű szakmai konzultációt ígértek, a gyakorlatban azonban ez nem valósult meg. „Péntek kora este megjelent a hír, hogy benyújtotta három egyéni képviselő az indítványt, és egy héten belül ez egy elfogadott törvénymódosítás volt” – idézte fel.
Szalay szerint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a különböző médiaszakmai szervezetek és a sajtószakszervezet sem kapott megfelelő lehetőséget arra, hogy érdemben véleményezze a javaslatot. A Média1 több elemzést is közölt a törvényről, ezek szerzői között pedig olyanok is voltak, akik később bekerültek az új független közmédia-testületbe, az FKT-ba. A lap a kritikákat eljuttatta a közmédia átalakításáért felelős kormányzati szereplőkhöz is, Szalay szerint azonban ezekből semmit nem építettek be a végleges jogszabályba.
„Elfogadták a törvénymódosítást mindenféle észrevétel elfogadása nélkül. Az összes szakmai szervezet kritikájának a beépítése vagy figyelembevétele nélkül” – mondta. A szerkesztő szerint ezzel a kormány egy új médiastruktúra alapjait rakta le úgy, hogy már a rendszer alapjai is vitathatóak. Hiába készül egy későbbi, átfogó médiatörvény-módosítás, addigra már létrejönnek az új testületek és intézmények.
„Ha a piramis alján van a probléma, akkor az egész piramis lesz ingatag” – fogalmazott.
Új testület, csonka összetétel
A beszélgetés egyik központi témája az FKT, vagyis a független közmédia-testület volt. A szervezet a közmédia tulajdonosi jogait gyakorolja, ellenőrzi a közszolgálatiság érvényesülését, valamint bizonyos szerződéseket és nagyobb kiadásokat is jóvá kell hagynia. Szalay szerint ugyanakkor komoly legitimációs problémát jelent, hogy a testület nem teljes létszámmal működik. Az ellenzéki jelöltek egy részét leszavazták, és jelenleg úgy tűnik, a testület a hiányzó helyek nélkül is működőképes.
„Egy csonka testület, ráadásul kétharmaddal el tud működni. Ez nem néz ki túl jól” – mondta.
A szakember szerint érthetőek lehetnek bizonyos kifogások egyes jelöltekkel szemben, de ezeket világos, előre rögzített törvényi kritériumokkal kellett volna kezelni. A jogszabály ugyanis nem rendezi egyértelműen, hogy ki nem lehet a testület tagja korábbi propagandatevékenység miatt.
Kaotikus közmédia
A közmédia átalakítása Szalay szerint egyelőre inkább szervezeti bizonytalanságot, mintsem világos koncepciót eredményezett. Az átmeneti vezetés új embereket nevezett ki, miközben még nem tudni, ki lesz a végleges vezérigazgató, milyen csatornákat tartanak meg, és mekkora költségvetésből működik majd az intézmény. Az új vezetőt eredetileg október 23-ig tervezték kiválasztani, de a pályázatot a beszélgetés időpontjában még ki sem írták.
„Csúszásban van az egész, mert az FKT megválasztása is elhúzódott” – mondta Szalay.
A közmédiában tervezett, mintegy hatszáz fős leépítésről szóló híreket a közmédia hivatalosan cáfolta, Szalay azonban úgy látja: a létszámcsökkentés valamilyen formában valószínűleg elkerülhetetlen. A közmédia éves költségvetése ugyanis 160–170 milliárd forint körül alakul, miközben a nézettségi és hatékonysági mutatók nem indokolják feltétlenül a jelenlegi csatornaszámot és szervezeti méretet.
„Valószínűleg lesz költségcsökkentés és racionalizálás. Ebből fakadóan én arra számítok, hogy lesz létszámcsökkentés” – fogalmazott.
Szerinte azonban ezt a döntést már a végleges vezetésnek kellene meghoznia. Ha az átmeneti vezetés hajtja végre a leépítést és a struktúra átalakítását, az később megkötheti az új vezérigazgató kezét.
Veszteséges működés állami reklámok nélkül
Szalay szerint az állami reklámok visszafogása több olyan médiavállalat működését is nehéz helyzetbe hozhatja, amely korábban jelentős állami megrendelésekből élt. Az ATV példáját említette: szerinte a csatorna a korábbi pénzügyi adatok alapján állami reklámok nélkül veszteséges lett volna:
„Az Orbán-kormány tartotta kvázi mesterségesen életben ezt a csatornát.”
A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az állami hirdetés és a politikai propaganda nem feltétlenül ugyanaz. Egy autópálya-matrica vagy egy közlekedési kampány reklámja közérdekű lehet, de az elosztásnak átláthatónak és mérhetőnek kell lennie.
A média finanszírozásának másik problémája, hogy a reklámpénzek egyre nagyobb része a globális platformokhoz kerül. A Facebook, a Google, a YouTube és más nagy technológiai vállalatok úgy viszik el a hirdetési bevételeket Magyarországról, hogy közben a hazai hatóságok alig tudják őket ellenőrizni. Szalay szerint helyi képviseletre és ügyfélszolgálatra lenne szükség, hogy a magyar felhasználók és kiadók érdemben jogorvoslatot kaphassanak, ha például indokolatlanul korlátozzák az elérésüket vagy letiltják az oldalaikat.
„A Kontroll egy jobb, színvonalasabb Megafon”
A beszélgetés egyik legerősebb része a Kontroll működéséről és finanszírozásáról szólt. A műsorvezető felvetette: a lap az új kormány politikai kommunikációs eszközévé válhat, vagyis „a Kontroll az új Megafon”.
Szalay szerint a két szervezet között vannak párhuzamok, de a Kontroll szakmai színvonala magasabb. „Szerintem a színvonala lényegesen jobb, mint a Megafoné annak idején” – mondta.
Ugyanakkor azt is állította, hogy a Kontroll nem tekinthető kormánykritikus, tényfeltáró lapnak. Inkább egy „színvonalasabb propaganda” részeként írta le, amely bizonyos kritikákat beenged, de alapvetően Magyar Péter politikai környezetéhez kötődik. Szalay szerint különösen problémás az összefonódás Magyar Péter és a lap tulajdonosi háttere között. Magyar Márton ugyanis nem csak a miniszterelnök testvére, de a Magyar Péter által birtokolt LLM Zrt. vezérigazgatója is.
„Ahol Magyar Péter van, ott a Kontroll is van” – fogalmazott. A Média1 főszerkesztője szerint önmagában az is kérdéseket vet fel, hogy a lap milyen gyorsan épített fel jelentős stábot, és miből finanszírozták a működését:
„Mekkora stáb lett ott pillanatok alatt, miből, honnan volt erre pénz?”
Azt is vizsgálandónak tartja, hogy a hirdetők kizárólag a lap elérése miatt jelennek-e meg a Kontrollban, vagy szerepet játszik az is, hogy a tulajdonosi háttér közvetlenül kapcsolódik Magyar Péterhez. „Nem mutat jól ez a fajta összefonódás. Ez a látszata” – mondta.
Újrainduló Népszabadság, homályos tulajdonosi háttér
Szalay a Népszabadság újraindítását is fenntartásokkal kezeli. Üdvözlendőnek tartja, hogy új magyar kiadványok jelennek meg, de szerinte problémás, ha egy lap indulásakor nem nevezik meg egyértelműen a tulajdonosokat. A Népszabadság új változata hetilapként indul, a tulajdonosként megjelölt társaság mögött azonban a bejelentéskor nem ismertették minden szereplő kilétét.
„Ez nekem egy kicsit fura. Ez egy red flag, egy világító vészjelzés volt” – mondta.
Szalay a cégbírósági iratok alapján több olyan személyt is azonosított, akik korábban más, politikailag érzékeny médiaprojektek környezetében jelentek meg. Szerinte ez önmagában nem bizonyít semmilyen jogsértést, de a tulajdonosi háttér tisztázatlansága bizalmi problémákat okozhat.
„Sok a villogó piros felkiáltójel az én számomra legalábbis” – fogalmazott.
A média agyelszívása
Egyre több korábbi újságíró kerül át kormányzati vagy politikai kommunikációs pozíciókba. Szalay ezt részben azzal magyarázta, hogy a szerkesztőségekben sokan rossz fizetésért és bizonytalan körülmények között dolgoztak, miközben a kormányzati állások kiszámíthatóbb és jobban fizető lehetőséget kínálnak.
Szerinte azonban az újságírásból a politikába való átjárás hosszú távon hitelességi kérdéseket is felvet.
„Az újságírásból így átmenni a politikába, szóvivőnek lenni azért egy súlyos döntés” – mondta.
A jelenség egy idő után az egész médiapiacot gyengítheti, mert a szerkesztőségek elveszítik a tapasztalt munkatársakat, miközben a kormányzati kommunikáció szakembereket nyer.
A jogi nyomásgyakorlás és a „SLAPP-perek”
Szalay saját tapasztalatként beszélt arról is, hogy a médiavállalatokat gyakran olyan perek fenyegetik, amelyek célja nem feltétlenül a jogvita megnyerése, hanem az újságírók elrettentése. A Média1 ellen korábban az RTL indított pert egy, a csatornával kapcsolatos írás miatt. Szalay szerint a lap első fokon, majd jogerősen is megnyerte az ügyet, az RTL pedig nem vitte tovább a pert a Kúriára, és a perköltséget is megfizette.
„Megküzdöttünk Európa egyik legnagyobb médiavállalatával, és megnyertük a pert,
de utána ez már sehol nem kapott hírt” – mondta.
Szerinte az ügy tipikus SLAPP-per volt, vagyis olyan stratégiai per, amelynek célja a kritikus sajtó elhallgattatása vagy kifárasztása. „Beírtak egy olyan ügyvédi díjat, hogy ne akarjunk pereskedni. Ilyen milliós összeget egy helyreigazítási perre. Teljesen abszurd volt az egész” – állította.
A Média1 főszerkesztője szerint a perről szóló első hírek több helyen megjelentek, a lap győzelméről azonban már alig számoltak be. Ez szerinte azt mutatja, hogy a médiapiacon a konfliktusok és vádak gyorsan terjednek, a cáfolatok és jogerős ítéletek viszont sokszor nem kapnak ugyanekkora nyilvánosságot.
A Telex etikai ügyében is hiányolja az átláthatóságot
Szalai egy másik vitát is felidézett, amelyben a Telex etikai eljárását kifogásolta. Állítása szerint egy, a Telexen megjelent interjúban az RTL egyik vezetője valótlan állításokat tett a Média1-ről. A lap kérte, hogy a Telex korrigálja az állításokat, illetve tegye közzé a Média1 álláspontját, de ezt a szerkesztőség elutasította.
Az ügyben Szalay a MÚOSZ etikai bizottságához fordult, amely végül kifogásolta a Telex eljárását. Szerinte azonban a döntést a szervezet és a Telex sem kommunikálta megfelelően.
„A Telex mai napig erről hallgat, továbbra sem ad megszólalási lehetőséget” – mondta.
Szalay szerint az eset azért fontos, mert a magukat függetlennek és objektívnek tartó médiumok hitelességét ugyanúgy vizsgálni kell, mint a kormányközeli sajtóét.
Lesz-e, aki ellenőrizze a hatalmat?
A beszélgetés végén a médiapiac finanszírozási válsága került előtérbe. Szalay szerint a kormányváltás után több korábban ellenzéki vagy kormánykritikus médium elveszítheti a külföldi támogatásokat, mert a támogatók úgy ítélhetik meg, hogy a magyar sajtószabadság helyzete javult.
Ezzel párhuzamosan visszaeshetnek a közösségi támogatások és a reklámbevételek is. A jobboldali sajtó pedig más, centralizált finanszírozási struktúrában működött, amely a politikai változás után szintén megrendülhet.
„Ha nincs jobboldali sajtó, akkor nem lesz, aki opponálja, ellenőrizze a hatalmat” – vetette fel a műsorvezető.
Szalay szerint valóban fennáll annak veszélye, hogy az új kormány hosszabb ideig valódi sajtókontroll nélkül működik. A szakember abban bízik, hogy a még hitelesnek tekinthető szerkesztőségek, illetve újonnan létrejövő médiumok képesek lesznek megszervezni magukat és fenntartható finanszírozást találni. „Ez egy remény csak, vagy egy bizadalom. Aztán, hogy így lesz-e, azt majd meglátjuk” – fogalmazott.
Szalay végső értékelése szerint az új kormány sajtóhoz való viszonya korrektebb, mint a korábbié, de egyelőre túl kevés idő telt el ahhoz, hogy végleges ítéletet lehessen mondani. „Ezért adtam ötből hármat” – mondta. Szerinte vannak már válaszok és együttműködési kísérletek, de továbbra is sok a bizonytalanság, a rendezetlen kérdés és a szakmai egyeztetés hiánya.