Megdicsérem Magyar Pétert!
Azon tűnődöm, hogy a kormányfő most üzent az SZDSZ-nek, Ruffnak és az Ungváry-féle társaságnak? Hiszen jelzésértékű, hogy Mindszenty emlékiratát vitte Rómába.
––––
Azzal kezdeném, hogy megdicsérem Magyar Pétert. Nyilván pont nem érdekli, és az is lehet, hogy emögött is egyszerű politikai számítás van, de mégis. Most olvastam, hogy a robogózás és tánc mellett azért hasznos dolgot is csinált Rómában: elvitte Vatikánba, a Szentatyának Mindszenty József bíboros emlékiratainak 1974-es, New Yorkban megjelent első amerikai kiadását.
Ez önmagában is pikáns, hiszen a miniszterelnök nyilván ismeri ennek az emlékiratnak a történetét. Miután az utolsó hercegprímás kiszabadult az amerikai nagykövetség rabsággal felérő menedékéből el kellett hagynia a hazáját. A Vatikán közben a katolikus egyház helyzetére gondolva alkut kötött a diktátor Kádár Jánossal, ennek egyik részeként Mindszenty csak akkor maradhatott volna Rómában, ha nem jelenteti meg az emlékiratát. Azt a kötetet, amely leleplezte a Rákosi- és Kádár-diktatúra undorító valóságát, az ellene folytatott hadjáratot, a koncepciós pert, mindent. Mindszenty ebbe nem ment bele, ezért nem maradhatott a Vatikánban. Járta a világot, fényt és reményt vitt a hazájuktól szintén elszakított magyaroknak.
(...)
Ezért aztán nagy erőkkel igyekeztek és igyekeznek lejáratni. Ebbe a sorba állt be az egykori történész, Ungváry Krisztián is, aki nyilván komoly pozícióra vágyik a tavaszi áradás után, hiszen végig kampányolta az elmúlt éveket. Szomorú elképzelni, hogy ez a gyűlölködő lélek milyen pusztítást végezne annál az intézménynél, ahová odakerülne.
Nem hiszem, hogy a CEU-t szolgáló Ungváry nagyon örült ennek a miniszterelnöki gesztusnak.
(...)
A lényeg: remélem, ez azért egy jel Magyar Pétertől. És nem csupán színjáték.