BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nekem most számos ponton van szakmai vitám Surján László képviselőtársammal. Még egyszer kísérletet teszek két percben, hogy rávilágítsak arra a belső ellentmondásra, ami ebben az országgyűlési határozatban felfedezhető.

(15.20)

A szándék az, hogy egyenlőségjelet tegyünk a gyerekek közé, egyenlőségjelet akkor is, amikor a családi pótlékot adjuk, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élnek a szülők. Azt gondolom, hogy a szülők jövedelmi viszonyaitól nehezen tudom függetleníteni magamat, illetve ezt a támogatási rendszert, hiszen az elmúlt néhány év alatt olyan jövedelemdifferenciálódás ment végbe, hogy vannak családok, amelyek több százezer forintos havi jövedelemmel rendelkeznek, míg mások a létminimum alatt élnek. Tehát ez az egyenlőségjel-kitevés is megkérdőjelezhető a társadalmi igazság szempontjából.

De tegyük fel, hogy ez a gyerekek közé valóban indokoltan tesz egyenlőségjelet. Akkor ugyanez az országgyűlési határozati javaslat miért akar különbséget tenni a szülők viselkedése szerint a gyerekek közé? Tudniillik ha iskolába küldi, akkor kap pénzt, ha nem küldi, akkor nem kap. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon rossz gyakorlatot vezetne be, ha a családi pótlékot és az emberek magatartását összekevernénk. Ha a családi pótlék arra való támogatási forma, hogy az állam részt vállaljon a gyermeknevelésből, akkor azt oda kell adni. Ha pedig ösztönözni akarjuk az iskolába járást, mert tényleg vannak körök, társadalmi csoportok, ahol ez elhanyagoltabb, ahol sokkal rosszabb a kulturális feltételrendszer, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú az a társadalmi szocializációs folyamat, amelyben élnek, akkor ehhez találjunk ki ösztönzést.

Nagyon röviden, elnök úr: én szívesen látnám az iskoláztatási támogatás bevezetését, nem a családi pótlék helyett, hanem a családi pótlék mellett, mint pozitív ösztönzési eszközt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu