DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt, az új évezred küszöbén meglehetősen vegyesek a benyomásaim a kormányprogram áttanulmányozása és a leendő koalíció képviselőinek tegnapi expozéi kapcsán. Bevallom, tetszik a fiatalos lendület, az, hogy a választási ígéretek egy részét a Fidesz rögtön aprópénzre kívánja váltani, még akkor is, ha a pénzváltásnál időnként kicsit elszámolja magát.

Az új művel, a jövő évezredbe átvezető híddal mint alapvetően műszaki vénájú embernek azonban már vannak problémáim. Egyelőre még nem tudtak meggyőzni arról, hogy nyugodtan át is lehet rajta kelni, és egyik pontján sem fog leszakadni. Annak idején statikából azt tanították nekem, hogy akkor jó egy ilyen szerkezet, ha egyenszilárdságú, tehát a prognosztizálható legnagyobb terhelést bármely pontján megfelelő biztonsággal képes elviselni. Ezért általában ritkaság, hogy egymástól eltérő tulajdonságú anyagokat használnak fel a szerkezet építéséhez, mert még két eltérő fém esetében is a hőmérsékletingadozások következtében dilatációs repedések keletkezhetnek, nemkülönben ha egy harmadik anyagféleség is beépítésre kerül. Például a fém a fával vegyesen összeépítve, még ha azonos színűre festik is, tartalmaz veszélyes keresztmetszeteket. Ezért az ilyen típusú híd használatánál, tisztelt képviselőtársaim, nem árt az óvatosság, főleg akkor, ha még a part innenső oldaláról, az új évezred küszöbéről nézzük a dolgokat.

No de tőlem, mint az Agrárszövetség egyik reprezentánsától, nem műszaki fejtegetést várnak, ezért visszatérek a kormányprogram néhány témájára. (Rogán Antal: Jó lesz!) Nem szeretném ismételni képviselőtársaimat. Nagyon impozáns volt számomra a miniszterelnök-jelölt úr néhány megnyilvánulása, amilyen elszántsággal síkra szállt a közbiztonság javításáért, a polgárok gyarapodásáért, az oktatás, a pedagógusok, az orvosok helyzetének rendezéséért. Az összkép azonban csak akkor lenne számomra káprázatmentes - mint paraszti ésszel gondolkozó ember számára -, ha az érem másik oldalát nemcsak megvillantja, hanem láthatóvá is teszi. (Glattfelder Béla: Dilatáció!)

Kik, miből és hogyan sütnek akkora tortát, hogy ennyifelé és ekkora darabokra szeletelhető lesz? (Glattfelder Béla: Dilatáció!) A pénzügyminiszter-jelölt úrtól azt hallottuk, hogy csodák nem lesznek, a mozgástér bizony nagyon szűkös. A gazdaság 5 százalék fölötti növekedése csakis akkor lesz fenntartható, ha a képződött eredmény jelentős részét abba vissza is forgatják. Itt tehát valami deficitet érzek, az ilyen nagyívű korszakoknak az agrárágazat mindig megitta a levét. Csak az elmúlt évtizedre visszagondolva, két kritikus szakaszt találunk. 1990-től '92-ig 62 milliárd forint támogatásból 36 milliárd forint lett, ami reálértékben több mint 60 százalékos csökkenést jelentett, miközben az ágazat átalakítása egy támogatás- és tőkeigényesebb struktúra irányába történt. Valamint az 1995-ös és a '96-os stabilitási időszak az, amikor szintén csökkent a támogatások reálértéke, ha nem is olyan mértékben, mint a korábban említett esetben, 80-88 milliárdos növekedés reálértékben csökkenést jelentett.

Egy harmadik krízis az EU-felkészítést teljesen ellehetetlenítené, és az agrártársadalom számára teljesen értelmetlenné tenné. Nagyon örülök, hogy a Kisgazdapártnak sikerült elérnie, hogy a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési fejezet a második legnagyobb terjedelmű lehetett a programban.

(17.10)

Bízom benne, hogy ezt az arányt és ezt a lendületet megtartják a költségvetés készítésekor is. Az agrártámogatások jelenlegi reálértéke elégtelen a piac érdemi befolyásolására. A magyarnál kisebb volumenű termékkibocsátással rendelkező Ausztriában több mint négyszeres a támogatás nagysága, és az árarányok is kedvezőbbek a hazainál.

Az értékrendszer helyreállítását üdvözlöm, mert ha ezt komolyan vesszük, a csatlakozás azt úgyis véghez fogja vinni; ha nem fokozatosan megy végbe, akkor robbanásszerűen fog bekövetkezni.

A támogatásokkal kapcsolatban a kormányprogram úgy fogalmaz, hogy azok az inflációt meghaladó mértékben fognak bővülni. Ez azért máris magában rejti az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben meghatározott mértéknél alacsonyabb szintet is. Az ugyanis a GDP növekedésével arányos mértéket rögzít reálértékben, és érvényben van ma is. A kilátásba helyezett 7 százalékos növekedés és a támogatási fejezetben garantáltan vállalt 0,1 százalék alsó szint között, valljuk be, lényegi különbség van. Az érzékelhető és tartós növekedés szándékát üdvözlöm, de a csaknem 40 százalékos visszaesés leküzdéséhez jó esetben 3,5 százalékos egyenletes növekedéssel számolva is több mint 10 évre van szükség.

A Kisgazdapárt esélyt kapott a sorstól, hogy a korábbi döntései káros következményeit korrigálja. A probléma nem a termőföld magántulajdonú voltában leledzik, hanem a rendkívüli elaprózódottságában, abban, hogy a 2 és fél millió földtulajdonos kétharmadának annyi köze van a gazdálkodáshoz, hogy a haszonbérleti díjat beszedi. Ezen a csatornán évente 20 milliárd forint áramlik ki az ágazatból.

Üdvözlendő cél, hogy a termőföld azé legyen, aki megműveli. Ehhez a nemzeti földalap közelebb visz, de önmagában elégtelen eszköz, további állami szerepvállalásra is szükség lesz. Felhívom a figyelmet arra a 800 ezer őstermelőre, akik igazolványt váltottak, és döntő többségük szociális okokból kényszerül e tevékenységre. Ezek normatív piaci eszközökkel kezelhetetlenek. Úgy látom, a tárca hatáskörének kiszélesítésével megteremtődött a világosabb célrendszerek létrehozásának lehetősége. Ezzel élni kell. Talán akkor nem fordul elő, hogy a felkínált normatív támogatásokat a terület 30 százalékán a termelők nem veszik igénybe, félve a költségvetési kapcsolatoktól. Ilyen nagyságrendű lappangó, bujkáló gazdasággal képtelenek leszünk az EU által támasztott informális követelményeket teljesíteni, a majdani támogatásokat lehívni.

Az e területen megfogalmazott törekvéseket támogatom; valós helyzetismeret, a termelők és a termelés tényleges számbavétele nélkül képtelenség helyes gazdaságpolitikai és piacszabályozási döntéseket hozni. Nem vagyunk ellenérdekeltek a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés sikerre vitelében, éppen ezért megtartjuk éberségünket.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu