DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram alaposabb áttekintésekor elvétve fedezhetjük fel a kormánykoalíció állammal kapcsolatos felfogásának elemeit, hiszen elég diffúz rendszerben, szétszórtan, elaprózva találhatunk arra utaló jeleket, hogy a kormánykoalíció mit gondol az államról, ezen belül mit gondol a kormányzásról, mit gondol az Országgyűlésről és mit gondol a társadalommal való kapcsolatokról. Ami mégis kisejlik ebből a kormányprogramból, az mindenképpen: erős kormány, gyenge, legyengített parlament, és semmi kétharmados törvény.

Az erős kormány képét vetíti elénk a kancellária intézménye, amelyről szemlesütve szól ez a kormányprogram, és amely végül is a hatékony miniszterelnöki tevékenységet hivatott szolgálni. De ha a kancellária mögé nézünk, akkor ennek vannak más elemei is. Egy központosított állam képét vetítik elénk, ahol a dekoncentrált szervek, a területi igazgatás a kancellária alá van gyűrve; ha jól megnézzük, akkor a koalíciós miniszterelnök-helyettes feladatait immár a kancellária vezetője miniszteri rangban fogja ellátni; és ez az intézmény jó lesz arra is, hogy ne a mindenkori miniszterelnök ütközzön eltévedt báránykáival a tárcák élén, hanem egy főosztályvezető szintjére süllyessze le a koalíciós tárgyalásokat, és a koalíciós minisztereket ezek a főosztályvezetők kezeljék. Hát, ha az embernek van egy kis képzelőereje, akkor el tudja képzelni, amikor a földművelési és vidékfejlesztési miniszter egy főosztályvezető előszobájában fog ácsorogni a miniszterelnökkel való találkozó helyett.

Úgy gondolom, ez a kancellária többet is mutat, mégpedig azt - és az önkormányzati oldalon kevés szó volt erről -, hogy az önkormányzatiság és a dekoncentrált szervek vagy területi igazgatási szervek közötti hatáskör-átrendeződést is megpróbálja majd megvalósítani, ami végül is nem is csoda: ahol "önkormányzat"-tal kezdődik egy intézmény, az a kormánykoalíciónak ma böki a szemét - gondoljunk a következő napirendi pont vitájára!

A központosított hatalom mellett a parlament ellenőrző szerepét igazából nem favorizálja ez a kormányprogram, meg sem említi. Annyit azonban tudunk az előzetes tárgyalásokból: széthúzott Országgyűlés, kevés érdemi kormányzati ellenőrzést szán ennek az Országgyűlésnek a kormányzat, nem szereti a hatalom ellenőrzését.

Azt is látjuk, hogy a kétharmados törvények szóba sem jöhetnek az elkövetkezendő kormányzati ciklusban, hiszen nem nyilatkozik a kormányprogram az alkotmányozás folytatásáról, ami talán azért súlyos eset, hiszen négy évig a hat parlamenti párt együtt dolgozott azon, hogy Magyarország a 2000. évet új alkotmánnyal indítsa a lejárt szavatosságú 1949-es alkotmány helyett, amely lassan már úgy néz ki, mint a suszter által sokszor javított cipő.

A kétharmados törvények köréből hiányzik az a szándék, amit a Fidesz a politikai vetélkedésben még végig megfogalmazott, hogy a választójogot érdemben reformáljuk. A kisebb létszámú parlament egy üzenet, ez takarhatja azt is, hogy egy adminisztratív lépéssel, a választójogi törvény egyetlen pontjának módosításával akár egy kisebb létszámú parlamentet hozzunk létre, bár ez is kétharmados; de mutathatja azt is, hogy az egész választójogi rendszert a kormánykoalíció újra kívánja gondolni, ez pedig másról nem szólhat, mint egy tisztán listás választási rendszerről, hiszen kétszáz fős parlamentet máshogy nem igazán lehet megvalósítani.

Nem szól a kormányprogram arról, leszámítva a Ptk. módosítását, hogy az igazságszolgáltatás reformjához mi a kormánykoalíció viszonya, hiszen voltak olyan koalíciós pártok, amelyek ezt megszavazták az elmúlt ciklusban, és voltak, amelyek nem. Lehet, hogy a koalíciós ütközést kívánták elkerülni ezzel?

Folytathatnám a sort azokkal az elmaradt javaslatokkal, amelyek a Btk. reformját egyetlen paragrafusra kívánják szűkíteni, amelyek a jogrendszeren alapvető változásokat nem kívánnak végrehajtani, nem tudják kezelni a kisebbségek ügyét - vagy nem kívánják a parlamenti képviseletet, vagy kétharmados jellege miatt nem támogatják. Azt sem lehet igazán tudni, hogy a határon túli magyarok és a határon belüli kisebbségek kérdését miért kell olyan mereven elválasztani, az egyiket az igazságügyi tárcának szánva, a másikat egy másik szervezetnek szánva.

Különös jelentőséget kap a kormányprogramban a rendvédelem kérdése. Elvi éllel kell leszögezni: a bűnözés összetett társadalmi jelenség, amelynek okai mélyen a társadalom szövetében gyökereznek. Az ellene folyó küzdelem adekvát eszköztárának meghatározása is lényegesen bonyolultabb, nagy körültekintést kívánó és sajnos nem huszárrohammal megindítható folyamat. Ezzel a felismeréssel adós maradt a kormányprogram, és ebből adódóan tűnnek gyengének az ezzel kapcsolatos intézkedési javaslatok.

Az 56. oldal első bekezdésében azt írják: a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megerősítése ugyanis nem kizárólag, sőt lehet, hogy nem is elsősorban a rendvédelmi szervek megerősítése révén történnek. Súlyos hiba, és a rendőrállam irányába mutató tendenciákat jelez, ha a kormány a rendőrséget olyan célokra kívánja felhasználni, amelyekre az egy demokratikus jogállamban nem lehet alkalmas.

Nem vitatható a rendvédelmi szervek pótlólagos támogatásának szükségessége. Erről Isépy képviselőtársam felszólalása után két percben szóltam. Azonban meg kell vizsgálni azt, hogy az a tízmilliárdos hiány miből fakad, meg kell vizsgálni azt, hogy a ráfordítások eddig valójában hatékony célokat szolgáltak-e. Meg kell teremteni tehát annak a lehetőségét és garanciáit, hogy az adófizetők pénze ténylegesen közérdeket szolgáljon, és szakmailag is kifogástalan célokra fordítódjék. Ehhez az egyik reggeli hozzászólás nem sok adalékot adott, amikor azt mondta: több rendőrt az utcára. Nem mindegy, hogy több vagy milyen több rendőr kerül az utcára. (Moraj, derültség a jobb oldalon. - Közbeszólások: Milyen több rendőr! - Közbeszólások.)

Egyet kell érteni azzal, hogy a büntetőeljárások során... (A közbeszólásokra reagálva.) Hát igen, a csenevész és az erőteljes rendőr között, gondolom, van különbség. (Derültség az MSZP soraiból.)

Egyet kell érteni azzal, hogy a büntetőeljárások során megelőlegezendő költségek fedezetére a kormány pénzügyi alapot hoz létre. Azt elfelejti a kormányprogram, hogy ezt egyszer már a belügyminiszter az Igazságügyi Minisztériummal együtt előterjesztette.

Üdvözölni lehet azt a kezdeményezést is, hogy a kormány intézkedni kíván a bűnüldöző apparátus egységének helyreállítására. Mindamellett számunkra továbbra is kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a főváros területén négy, szervezett bűnözés elleni rendőri egység működjön: ORFK, BRFK, Pest megye, Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóság.

(17.40)

Nem egészen világos, hogy a kormány milyen tartalommal kívánja megalkotni a szervezett bűnözés elleni törvényt, hiszen a tárgykörre vonatkozó rendelkezéseket a Btk. módosítása és a Be. módosítása során megtettük. Ugyanakkor a hatékony rendőri fellépésekhez szükséges szabályokat szinte teljes terjedelmében a ma hatályos rendőri törvény tartalmazza.

Helyénvalónak tartjuk a rendőrségi informatika fejlesztését, de meg kell vizsgálni azt, hogy azoknak a pénzeszközöknek a felhasználása, amelyeket az elmúlt tíz évben erre fordítottunk, milyen hatékony volt.

A tervezet - a bevezetővel ellentétben - úgy véli, a rendezett közállapotok megteremtése nem kizárólag a rendvédelmi szervek és nem csak a közigazgatásban dolgozók feladata. Ehhez képest a bűnmegelőzés fogalmát és lehetőségeit leszűkíti a polgáriőr-szervezetek támogatására, az iskolák fokozottabb védelmére, illetve a közlekedési ismeretek oktatására. Emellett a közbiztonság védelmére leginkább mozgósítani képes önkormányzatokkal nem foglalkozik a javaslat.

A tervezet megjelölt fejezete nem szól a rendőrség kétségkívül folyamatában meglévő irányítási problémáiról. A miniszterelnökség, illetve a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörének növelése mellett több mint kívánatos lenne a civil kontroll erősítése, amely a kinevezések ismeretében nem biztos, hogy ez irányban fejlődik tovább. Az Országgyűlés ez irányú ellenőrző funkciójára tett javaslatunkat sajnos a kormányzati többség a bizottságokra vonatkozó javaslatok kialakításánál nem fogadta el.

Összességében úgy ítéljük meg, dicséretes a szándék, amely a rendvédelem erősítésére irányul, azonban az erőteljes központosítás mellett nem tudni igazán, hogy a miniszterelnök fogja ellátni a bűnüldözés feladatait, vagy ráhagyja ezt a rendőrségre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu