FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi nap folyamán a kijelölt miniszterelnök úr által beterjesztett kormányprogramról általa a következők hangzottak el: "A kormányprogram tartalmazza, hogy mit akar a kormány, és hogyan akarja azt elérni." A gondom a "hogyan"-nal van, mert ezzel többnyire a program adós marad.

Én a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés témakörével szeretnék foglalkozni. Örömmel látom és üdvözlöm, hogy a program magáévá tette a statisztikai információs rendszer működőképessé tételét, halaszthatatlannak tartja azt. A fő probléma az, hogyan tudja megteremteni a gazdákkal, a termelőkkel azt a bizalmi kapcsolatot, hogy ők ne érezzék kiszolgáltatottnak magukat, és tényleg olyan adatszolgáltatásra legyen ereje ennek a kormánynak, amire a földművelésügyi kormányzatnak szüksége van.

Többször elhangzott, hogy a '90-es évek elejéhez, illetve a '80-as évekhez képest mekkorát esett az állatállomány vagy a gabonafélék termelése. Szeretném felhívni a figyelmüket négy számra: 1990-ben 9,5 millió sertés volt, 1994-ben 4,5 millió. A gabonafélékből 15 millió tonnát termeltünk '90-ben, ami '93-ra már 8,3 millió tonnára csökkent. Az előző kormány, az 1994-98 közötti kormány a termelés növelése mellett volt, és azt sikerrel is oldotta meg, ezzel szemben nem sikerült a piaci zavarokat elhárítani.

Az előttünk lévő kormányprogram az agrárgazdaságot úgy mennyiségileg, mint minőségileg újjá kívánja építeni. A kormány tehát - szó szerint idézem - "az agrártermelés folyamatos növelését célként jelöli meg, küzdeni fog az uniós csatlakozás előkészítése során a magasabb kvótákért", tehát a termelés növelése, a termelékenység növelése, a hatékonyság növelése, a versenyképesség növelése, exportorientáltság. Sajnálom, hogy a programból nem olvasható ki, milyen eszközökkel kísérli meg ezen célokat elérni - különösen nem ezeknek a költségvetési vonatkozású tételeit.

Ezzel szemben szinte fetisizálja a családi gazdaságokat mint a vidék polgárosodásának letéteményeseit, egyben az agrártermelés alapegységeit, melyek feladataikkal arányos támogatásban részesülnek. Mi a feladata? A kormányprogramban az áll: "A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának előmozdítása." Tehát ha feladataival arányos támogatást kap, minél inkább polgárosodik, annál inkább ellátja a feladatait - ezáltal arányosan nő majd a támogatása? Kinek lesz a feladata a több termék, a minőségileg jobb termék előállítása, a versenyképesség fokozása? Mit kíván tenni a leendő kormány a piacra jutás elősegítésében, a piacszabályozás és termelés összhangjának megteremtésében?

Nem ad választ a program arra, hogy milyen sorsot szánnak a meglévő agrárszövetkezeteknek; megteremtik-e a földbérleti rendszer jogi biztonságát, sőt azok jelzálogképességét. A kiemelt mezőgazdasági termékek közül az étkezési búza, a takarmánykukorica, a vágósertés, a vágómarha, a tehén, a tej, a cukorrépa - nem sorolom - árait garantálják-e? Kívánja-e bővíteni, mi több, szigorítani a hazai kvótarendszert? Komolyan kell-e gondolni, hogy a vidéki foglalkoztatási gondokat szinte kizárólag a családi gazdaságok fogják megoldani? Nem szeretném semmiképp kiélezni a helyzetet a családi birtok és a társas gazdaságok közötti ellentétre, éppen ellenkezőleg: ezek szervezett, indulatoktól mentes, gyümölcsöző együttműködésére van szükség.

Egyetértek azzal, hogy a mezőgazdasági támogatásokat közelíteni kell az EU színvonalához - mi is ezt szerettük volna. Sajnálom, hogy ennek valószínűleg a következő négy évben is lesznek költségvetési akadályai.

A hatékony gazdálkodáshoz nagy tömegű, jó minőségben előállított piacképes termékekre van szükség. Hogyan lehet megszervezni a termelői értékesítést a feldolgozó, a termelő és a piac összehangolása nélkül? A programból egyáltalán nem derül ki, hogy milyen erre vonatkozó elképzeléseik vannak.

A magyar agrárgazdaság továbbfejlesztésére, a társas, a szövetkezeti, a magán- és a családi gazdaságok stabilitására közös együttműködésük alapján van mód. Ezek szembeállítása megosztja, kiszolgáltatottá teszi a termelők különböző csoportjait, ezzel bizonytalanná az ebből élők jövedelmét.

A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés összekapcsolásának olyan értelmezése, hogy a fellendülő mezőgazdaság megoldja a vidék foglalkoztatási problémáit, tévútra vezethet bennünket. 1988-ban a foglalkoztatottak 18,8 százaléka dolgozott a mező- és erdőgazdaságban. Ez napjainkban a felére csökkent. Ez az arány magasabb, mint ami a fejlett országokban kialakult, hiszen az 2,5-8 százalék közötti.

(16.30)

Semmi reményünk arra, hogy ezt vissza lehessen állítani akár a háború utáni 35-42 százalékos arányra.

Az Európai Unió tagállamaiban az agrártámogatások jelentős aránya a jövedelemtámogatás, aminek nem titkolt célja a vidék lakosságmegtartó képességének elősegítése.

Nem ad választ a kormányprogram arra, hogy a tervezett támogatási célok közül mi kap nagyobb prioritást: a mennyiségi és minőségi többlettermelés, a hatékonyságösztönzés, a versenyképesség, a piacra jutás támogatása - vagy a politikai indíttatású diszkriminatív támogatási rendszer emészti majd fel az adófizetők pénzét? A vidéki munkanélküliség érdemi csökkentéséhez a már megkezdett iparipark-program folytatása feltétlenül szükséges.

Tegnap az illetékes miniszterjelölt büszkén nyilvánított véleményt a tekintetben, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési rész az egyik legterjedelmesebb a kormányprogramban. Én örültem volna, ha több a konkrétum, egyértelműbb célokat és kevesebb vágyálmot fogalmaz meg a kormányprogram. De könnyebb lett volna a polgároknak vagy csak egyáltalán a termelőknek eligazodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu