PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1990-től, a privatizáció kezdetétől koncepciótlanul, mindenféle iparpolitikai stratégiától mentesen, az események szabad alakulásával került sor a Csepel Művek volt vállalatainak felszámolására, magánosítására.

Ennek eredményeképpen szakmakultúrák és közel 15 ezer munkahely szűnt meg az 1994. év végéig, súlyos foglalkoztatási gondokat okozva Dél-Budapest kerületeiben és az agglomerációban. A csepeli vállalatok jelentős része elkezdte a talpraállást, és fejlődési pályára álltak. Ezt a folyamatot törné meg a Csepeli Csőgyár bezárása és 750 dolgozójának az utcára küldése, valamint a közvetett kapcsolódó vállalkozások további több mint 500 munkahelyének megszűnése.

Kérdéseim a miniszter úrhoz a következők: szüksége van-e az országnak az egyetlen varrat nélküli csőgyárára, amely az olajbányászati és a nagynyomású csöveket nemzetközileg elismert minőségi tanúsítvánnyal tudja belföldre és exportra termelni? Ha szüksége van a nemzetgazdaságnak a különben csak importból beszerezhető csövekre, csőgyártásra, milyen működési lehetőség biztosítását tartja lehetségesnek kormányzati intézkedéssel, pénzügyi intervencióval, esetleges időszakos állami tulajdonlással?

Ha és amennyiben a minisztériumnak és a kormányzatnak nem áll szándékában a működtetés lehetőségének megteremtése, akkor lemond erről a 75 éve működő szakmakultúráról. A gyárbezárás esetén lehetségesnek tartja-e, hogy valamely állami alapból a dolgozók járandósága kielégítő módon rendeződjön? - mivel a törvényben előírt módon a felmondásokat október 10-ével meg kell kezdeni a 750 alkalmazottnál.

(16.10)

Tisztelt Miniszter Úr! Ön gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik a magyar kohászat állapotáról, helyzetéről, ezért fokozott várakozással és optimizmussal várom válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu