TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Olyan érzésem volt a vita során, különösen amikor egyes volt kormánypárti képviselőket hallgattam, mintha egy rosszul sikerült termelési tanácskozáson vettem volna részt. Százalékok hangzottak el, a bérszínvonal-növekedés, a bértömeg-növekedés, a termelékenység növekedése, a hatékonyság növelése. Teljesen olyan érzésem volt, hogy ha tovább tart, a végén kitüntetések átadása fog történni. Az ellenzéki képviselők mindenről beszéltek, csak a lényegről nem. Arról nem beszéltek, hogy a társadalom milyen rétegeinek tett jót az elmúlt évi költségvetés. Nem véletlen, hogy ez a rész kimaradt a beszámolójukból. Nem akarom ismételni önmagam. A vezérszónoklatban elmondtam, hogy a különféle rétegeket hogyan érintette az 1997. évi költségvetés végrehajtása.

Még egy gondolat, amit Bauer képviselőtársam mondott el, miszerint nagy öröm, hogy megvan a pénz, és megvan a vagyon - szerinte. Véleményem szerint nem olyan egyszerű kérdés, hogy egy zárszámadást úgy tekintsünk, hogy kimondjuk, hogy megvan a pénz, és megvan a vagyon. A pénzt csak nyilvánvalóan e törvény keretén belül csak addig lehet vizsgálni, amíg költségvetési körön belül marad. Amikor onnan kikerül, ez már nem vizsgálható - lásd állami vállalatok, bankprivatizáció, és hadd ne folytassam.

Az utolsó gondolatom ahhoz fűződik, hogy megvan a vagyon. Én nem így látom. Véleményem szerint a kormányzat arra ösztökélte az önkormányzatokat, amit ő maga is cselekedett: add el a vagyonodat, éld fel a vagyonodat, és élj abból! Mi más indokolja azt, hogy az elmúlt évben duplájára emelkedett az önkormányzatok vagyoneladása, és ebből kellett magukat fenntartani? Ha egy hasonlattal kellene élnem: az ország vagyoni állapota körülbelül olyan, mint egy hámozott léggömb.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu