DR. SZABADI BÉLA földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nehéz helyzetben van az, aki a mai politikai vitanapot össze akarja foglalni, hiszen sok szempontból, sok tekintetben eklektikusnak tűnhet az, amit itt a képviselőtársak, illetőleg a tévénézők és a rádióhallgatók hallhattak.

De mindenesetre egyet kell értenem Kiss Péter képviselő úrral, aki elmondta, hogy ez a mai politikai vitanap nagyon hasznos volt. Kétségtelenül így van, sok értékes megállapítást is hallhattunk. Így például azt - és ezzel kezdem -, amit Bauer Tamás mondott, aki kijelentette, hogy az MSZP vesztett, az SZDSZ vesztett, az ország nyert. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni.

A kormány haladéktalanul hozzálátott a kormányprogram végrehajtásához, és senki nem vetheti a kormány szemére azt, hogy bármiben késlekedne, és az ígéreteit ne tartaná be. Varga Mihály politikai államtitkár úr részletekbe menően mutatta be azt, hogy a kormány mit szándékozik tenni a jövedelmek, az elvonások, a közterhek, támogatások tekintetében. Számításai alapján teljesen nyilvánvaló, hogy mivel ez a kormány minden rétegen segíteni akar, ezt a célját eléri, hiszen a legalacsonyabb jövedelműek esetében is javul a jövedelempozíció.

Szeretném emlékeztetni a képviselőtársakat arra, hogy a kormány 1999. január 1-jétől alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot és a gyest, már eltörölte a tandíjat, a gyermekek tekintetében visszaállítja az adókedvezményeket, az év közepétől fogva, a jövő év közepétől kezdve nő az anyasági támogatás, a lakásvásárlásra az illeték mérséklődik, 400 ezer forintig visszaigényelhetővé teszi a lakásépítésnél az általános forgalmi adót, illetőleg olyan konstrukciót vezet be, amely ezzel egyenértékű hatással jár.

Két dolgot kell elválasztani egymástól, a továbbvitelt és a reformot. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy év közepétől kezdve nem lehet azonnal drasztikus lépéseket bevezetni. Ehhez hosszabb idő kell. Tehát a reformlépések, amelyekhez más bázis is kellene, nem vezethetők be teljeskörűen 1999. január 1-jétől. Az, hogy milyen lépéseket tud tenni a kormány a lakosság életviszonyainak javítása tekintetében, az természetesen nemcsak és nem elsősorban a kormány szándékaitól és aktivitásától függ, hanem attól az alaptól is, amire a kormány tevékenysége támaszkodhat. Ehhez a kérdéshez később még visszatérek.

(14.00)

A kormány valódi párbeszédet folytat. Igen nagyra értékelem - mint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára - azokat az elismerő szavakat, amelyeket erről Kis Zoltán szabaddemokrata képviselő a parlament előtt elmondott. A minisztérium minden tekintetben keresi a megfelelő konszenzust a különböző csoportokkal és rétegekkel, hiszen egy célunk van, a mezőgazdaság jobb állapotba hozása.

De milyen alapra is támaszkodhat a mai kormánynak a munkája? Az ellenzéki képviselők nyomatékosan aláhúzták azt, sőt, Kiss Péter örömét is kifejezte afelett, hogy a Horn-kormány rendkívül sikeres tevékenységet folytatott. Sőt, a kormánypárti képviselőkre is szoktak hivatkozni, amikor azt mondják, hogy azok is jónak tartják az ország gazdasági állapotát. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy mi csak viszonylagosan tartjuk jónak az ország gazdasági állapotát, tehát olyan értelemben tartjuk jónak, ami nem indokol elkapkodott intézkedéseket, de ha mérleget készítünk arról, hogy milyen helyzetben van ez az ország, akkor rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy miért nem lehet még szélesebb körű könnyítéseket bevezetni az elvonások területén.

Szeretnék emlékeztetni a Bokros-csomag hatásaira: a fogyasztás visszaesésére, a reálkeresetek színvonalára, amely ma akkora, mint 30 évvel ezelőtt volt; a létminimum alatt élők arányának megnövekedésére és igen tekintélyes mértékére; arra, hogy többfelé szakadt a társadalom, területi egyenlőtlenségek jellemzik az országot, drasztikusan visszaesett a születések száma; alig épül ma lakás Magyarországon, helyesebben feleannyi épül, mint amennyi a fizikai kopás megszüntetéséhez szükséges lenne; felemelték a nyugdíjkorhatárt, kórházi ágyakat zártak be; és ami a szabályozó rendszert illeti, bonyolult, állandóan változó adó- és tb-rendszer működik Magyarországon, gyenge színvonalú behajtással és nagyon rossz nyilvántartásokkal.

A mai parlamenti vitának egyik sajnálatos aspektusa az, hogy komoly szakmai vitáról nem győződhettek meg azok, akik ebben a vitában közvetlenül vagy közvetve részt vettek. Még azt sem lehet szakmai vitának tartani - bár ez kiemelkedett a többi észrevétel és felvetés közül -, hogy vajon ha a terheket csökkentik, akkor nem fognak-e drasztikusan visszaesni a költségvetés bevételei, nem kell-e emiatt még egyszer újabb Bokros-csomagot bevezetni vagy hasonlót. Ezek olyan viták, amelyeket már többször lejátszott az Országgyűlés is, és más fórumokon is ezek a viták többször megismétlődtek. Nem látjuk értelmét annak, hogy most, amikor hosszas előkészítés után lényeges csökkentéseknek az életbe léptetésére kerül sor, akkor újból és újból magunkat gyengítsük e tekintetben, és ragaszkodjunk egy rossz, működésképtelen, sarcszerű elvonásokat tartalmazó és alkalmazó adó- és járulékrendszerhez. Ehhez viszonyítva csak jobbat lehet kitalálni, erre szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét.

A szakmai vitát mutatja az is, hogy van, aki elismeri, hogy valós könnyítések kerülnek bevezetésére, így például Kis Zoltán szabaddemokrata képviselő úr, mások viszont ezt vitatják, mint például Burány Sándor és frakciótársai - ugyanazokra a számokra hivatkozva. Még egyszer meg kell állapítanom, hogy a legalacsonyabb jövedelmű bérből és fizetésből élőknél és nyugdíjasoknál sem csökken a jövedelem, mindenütt lehetőség szerint reálbér-növekedés következik be 1999-ben.

Azt igaznak tartom, hogy a kormány átcsoportosítja a terheket, az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy a rosszabb körülmények között élők rovására történik ez az átcsoportosítás, egyszerűen ez nem igaz. És az sem igaz - bár polgári kormányról van szó -, a polgári kormány nem egy olyan kormány, amely színben fel kívánják tüntetni, hanem éppen egy olyan kormány, amely valamennyi réteg esetében az életkörülmények javulását jelöli meg önmaga számára célként, tehát nem igaz az, hogy azt kívánná, hogy aki gazdag, az legyen még gazdagabb. Az sem igaz, hogy Budapest kerül még inkább előtérbe. Ezeket a megjegyzéseket nem is szakmai felvetésnek kell tartani, hanem egyszerű blöffnek.

És hogy hol van a vidékfejlesztés? Szeretném emlékeztetni azokat, akik ezt a kérdést felvetették, hogy a földművelésügyi miniszter elődjének, Nagy Frigyesnek a legnagyobb álma az volt, hogy elérje, hogy a földművelésügy és a területfejlesztés kérdései között legalább valamilyen összhang jöjjön létre, mert ilyen módon összefüggő kérdések egymással szembekerülnek, és a szűkös forrásokat sem lehet felhasználni. Ezt ő nem tudta elérni, állandóan át kellett csoportosítani területfejlesztési célokra forrásokat úgy, hogy nem szólhatott bele ezeknek a forrásoknak a felhasználásába. Mi viszont úgy kezdjük a négyéves kormányzást, hogy nemcsak az összhang van biztosítva, hanem szervezetileg is biztosítva van, tehát a földművelésügy és a területfejlesztés kérdései egy minisztériumban vannak kezelve, és ebben a minisztériumban gondoskodunk arról, hogy a vidék fejlesztése - aminek a mezőgazdaság bázisán kell végbemennie - minél komolyabb eredményeket tudjon felmutatni, és minél koncentráltabb legyen.

Nem igaz az sem - és sajnos, ezt cáfolni sem tudom, hiszen, azt hiszem, elegendő Varga Mihály politikai államtitkár úr számítása; ha van egy ilyen számítás, nem tudom, hogyan tudnám az állítást cáfolni -, hogy mindenki, aki 50 ezer forint alatt keres, rosszabbul jár. Sőt, olyat is hallottunk, hogy mindenki, aki évi 400 ezer forintnál kevesebbet keres, rosszabbul jár, de a 400 ezer forint, az havi harminc-valahányezer forint, tehát képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársak, hol 35, hol 40, hol 50 ezer forintra értették azt a jövedelemhatárt, amely alatt mindenki rosszabbul fog járni. A valóság az, hogy mindenki jobban jár az új adó- és járulékrendszer bevezetésével.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy nőni fog a munkanélküliség. A közterhek csökkentése a foglalkoztatottsági színvonal javításának legdöntőbb feltétele, ezért arra lehet számítani, hogy folyamatosan újabb munkahelyek fognak létesülni. A kormány elhatározott szándéka, hogy további tb-járulékcsökkentéseket fog az elkövetkezőkben végrehajtani, így tehát a munkahelyteremtésre ösztönző hatás folyamatosan és állandóan fennmarad. Nem indokoltak tehát azok a jókívánságok, amelyek szerint ne csak a polgárok részesüljenek a jövedelememelkedésből, hanem a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok is.

A szakmai felvetések csekély száma miatt ezt a politikai vitanapot politikai vitanapnak, kifejezetten politikai vitanapnak kell tartani, különböző politikai felhangokkal. Ezek között - nem véletlenül, mivel politikai felhangokról van szó - át nem gondolt, végig nem gondolt értékelésekkel, képzavarokkal lehet találkozni. Számomra az egyik legérdekesebb képzavar az volt, hogy a kormány elődje kiütötte a dolgozók kezéből a reálbér 25 százalékát. A reálbér egy elvont fogalom. (Bauer Tamás: A miniszterelnök úr mondta tegnapelőtt!)

(14.10)

A fellendülés vonatára való felkapaszkodás hasonlóan tetszett (Bauer Tamás: Ezt én mondtam!), és különösen azok a kedvcsináló felszólítások, hogy tessék tapsolni, most tessék tapsolni. Én nem hiszem, hogy a szakmaiságot ezzel lehetne képviselni. (Dr. Géczi József Alajos: Mikszáth korában is így volt, nem?) Igen...

Hasonlóképpen tetszetős a hajó és a csónak. Én nem hiszem, hogy attól válik valami gazdagabbá, ha nagyobb. Csónak is lehet igen komfortos, míg a hajó igen kényelmetlen. (Vancsik Zoltán közbeszólása.) Ezek a beállítások és értékelések arra alkalmasak, hogy különböző rétegek között egyenetlenségeket és érdekellentéteket szítsanak. (Zaj.)

A politikai jelleget mutatják a szirénhangok is: aggódás olyan jelenségek ellen, amelyekkel szemben az előző kormány nem lépett fel. Szeretnék most röviden megállni ennél, és hangsúlyozni, hogy én a magam részéről nem igazán kedvelem a múltra való állandó hivatkozást. De azzal, ahogy az ellenzéki képviselők ebben a vitában megnyilvánultak, kiprovokálták, hogy a múlt legyen a mai politikai vitanapnak az egyik fő vitaterülete.

Nem kellett volna arra hivatkozni, hogy mi minden történt az elmúlt években, és hasonló más olyan - hogy mondjam... - magatartást sem kellett volna tanúsítani, ami ilyen irányba vitte el a vitát. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy amikor a Bokros-csomagot bevezették, aminek - én nem ezen a véleményen vagyok, de vannak olyanok, akiknek az a véleménye, hogy a Bokros-csomagnak voltak reális elemei - voltak azonban olyan elemei, amelyek teljesen szükségtelenül kerültek ebbe, és amelyek rendkívüli terhet jelentettek, miközben bevételt nem hoztak különböző csoportok és rétegek számára. Akkor kellett volna ilyen nagyívű elképzelésekkel előállni, hogy mit, hogyan, milyen mértékben kellene emelni. Nagyon kevéssé hiteles ugyanis az a felszólaló, aki egy vagy két évvel ezelőtt a mellett érvelt, hogy miért kell a reálkereseteket csökkenteni, most pedig egy tekintélyes reálkereset-növekedésen is túl akar lépni. (Tóth András, Komárom-Esztergom megye: Változott a helyzet!)

Úgy gondolom, hogy a politikai vitanapon a felvetésekre és kérdésekre az ellenzéki képviselők megalapozott válaszokat kaptak. (Vancsik Zoltán két kezéből T betűt formázva jelzi az elnöknek az idő leteltét.) Ugyanilyen megalapozott választ kaptak az érdekegyeztetés különböző kérdéseire is, nekem tulajdonképpen emiatt ezeket a kérdéseket részletesebben nem kell érintenem.

Mi úgy látjuk, hogy az érdekegyeztetés mechanizmusa ma képlékeny állapotban van, a jogszabályi háttere még nem stabil, nem követett el senki jogsértést az érdekegyeztetések során, sőt mulasztást sem. A kormány egyetért azzal, hogy a polgárokat is be kell vonni az érdekegyeztetésbe, és hogy előtérbe kell helyezni, a korábbiakhoz képest mindenképpen, a fogyasztók érdekképviseletét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A mai politikai vitanap mégis hasznos vonatkozásokkal szolgált mindannyiunk számára. Így például olyan vonatkozással, amire Sándor László képviselő úr hívta fel a figyelmünket. Ő azt mondta, hogy visszajöttek a visszajelzések a nyugdíjasvitáról, egyre többen látják, mi történik az országban.

Én biztos vagyok abban, hogy nemcsak látják, hogy mi történik az országban, hanem az elmúlt években érezték is, hasonlóképpen érzik most is, mióta az új kormány van kormányon. (Vancsik Zoltán: Így van!) Ezért tehát azoknak, akik tanácstalanok a mostani politikai vitanapon elhangzott különböző gondolatok hasznosítását tekintve, azt javaslom, hogy a saját helyzetüket vegyék figyelembe (Dr. Géczi József Alajos: Így van!), a múltbeli, a jelenlegi és a jövőbeli helyzetüket, és reálisan lássák ezt a helyzetet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu