TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvény egy kifejezetten EU-konform, az európai fejlődéshez, a világfejlődéshez igazodó törvénye a magyar törvénytárnak. Ezért örvendetes dolog, hogy a kormány előterjesztése nem a törvény alapvető módosítását, hanem csak néhány elemének a módosítását tűzi napirendre.

Miért jó ez a törvény? Azért, mert gazdaság- és gazdálkodásbarát, a vállalkozók nyereségének adózását nemzetközi mértékben alacsony színvonalon tartja, és ezzel olyan helyzetet teremt, amely a még sok esetben döcögő, nehéz helyzetben lévő magyar hazai tőkével működő vállalatok fejlődését elősegítheti.

A kérdés, amit mégis föl kell tennünk, hogy a módosítások napirendre tűzik-e mindazokat a feladatokat, amelyeket ennek az igen jó és nemzetközi mértékben is dicséretes törvénynek a fejlesztése megkövetel. Összhangban van-e az itt végrehajtott vagy végrehajtásra kerülő törvénymódosítás azokkal az ígéretekkel, amelyeket a választások előtt a kormánypártok megfogalmaztak? Föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy nem a mai kormánypártok, az akkori ellenzék véleménye volt csupán az, hogy a magyar gazdasági stabilizáció és a növekedés még nem az egész gazdaság sikerén nyugszik, hanem csak meghatározott vállalati kör átütő eredményeire támaszkodik, amiből az akkori ellenzék és az akkori kormány egyaránt azt a következtetést vonta le - joggal -, hogy olyan módosításokat kell végrehajtani, amely módosítások fölhozzák ezt a nehéz helyzetben lévő, tőkehiánnyal küzdő, sőt, gyakran még vállalkozói ambícióval sem igazán rendelkező vállalatcsoportot.

Megtesz-e a törvény mindent annak érdekében, amit ebben a vonatkozásban a jelenleg kormányon lévő politikai erők ígértek? Az az érzésem, nem, és ezt nem tartom eredménynek, még akkor is, ha ma nagyon nehéz, és különösen ellenzékből nem is ildomos nagyon konkrét javaslatokat tenni ezen a területen.

Melyek azok a kérdések, amelyekben nem lépünk előre, és amelyek esetében mind az akkori kormány, mind az ellenzék vonatkozásában megvolt a jó szándék, hogy előrelépjünk? Nevezetesen arról van szó, hogy a multinacionális vállalatok az elmúlt tíz év során egészen különleges kedvezményekben részesültek a beruházások terén, és ezeket a kedvezményeket nem is lehet tőlük elvenni, hiszen ez egy alkotmányos, jogilag meghatározott kedvezmény, csak a kifuttatásukról lehetne gondoskodni. De ez ebben a törvényben még nem fogalmazódik meg mint cél, és jó lenne, ha megfogalmazódna, ugyanakkor a küzdő és nehéz helyzetben lévő hazai vállalatok fejlesztését elősegítő beruházási kedvezmények további fokozására kellene törekedni.

Miért mondom azt, hogy a kérdést könnyebb fölvetni, mint megnyugtató választ adni az 1999-ben végrehajtható módosításról? Azért, mert egy adótörvény nem tárgyalható anélkül, hogy ne vegyük figyelembe a költségvetési kihatásait is. Az, hogy a költségvetés mit engedhet meg magának a beruházások növelése és a stabilizáció erősítése érdekében, egy akkor tárgyalható kérdés, ha az összes adótörvényt és az összes egyéb kiadás együttes összegét ismerjük. Akkor módunk van megállapítani, hogy mi a haszon, és mi az ár, amit ezért fizetni kell, s ezt a két dolgot, a hasznot és az árat összevethetjük egymással. Ameddig ez nincs világosan előttünk, addig ebben nehéz véleményt mondani.

Jó lenne azonban, ha nem csak a kis- és középvállalatok fejlesztése, hanem az összes magyar beruházó kedvező helyzetbe hozása érdekében olyan törvényi rendszert építenénk ki, ahol a kedvezmények a beruházást - és nem a meghatározott körű beruházást - kedvezményezik, és az innovációt, az élénkítést, az új termékekkel való megjelenést, a struktúraátalakítást, a kereslethez való alkalmazkodást honorálják, nem pedig valamilyen más jogalapon teremtenek a támogatásra alapot. Sajnos, ebben a törvényben ez még nem valósul meg, és minden igyekezetünkkel azon kell lennünk - és ebben kormánynak és ellenzéknek egyet kell értenie -, hogy ezen a területen minél előbb minél határozottabban lépjünk előre.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu