DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nehéz erre a kérdésre ilyen rövid időben válaszolni, hiszen az elmúlt évek során, pontosan 1995-től kezdve itt, a parlamentben, az itt levő ellenzéki képviselők - de hozzáteszem, józanabb kormánypárti képviselőtársaim is - számtalan kritikával illették ezt az intézkedéssorozatot.

Az a kérdés, hogy ez racionálisnak tekinthető-e. Válasszuk ezt ketté! A kiindulási pont és az alapgondolatok racionálisnak tekinthetők-e, és racionális-e a megoldás? Mert itt volt a legnagyobb feszültség.

Szlogenekben, kitűzött célokban valóban régóta tervezett változásokról beszéltek, hiszen arról volt szó, hogy nagyobb hangsúlyt kell adni a járóbeteg-ellátásnak, minél több embert kezeljenek otthon vagy járóbeteg-szakrendelőkben, és minél kevesebbet kórházban. Valóban, szükség van a különféle ellátási formák ésszerűsítésére, helyenként vannak ellátási formák, ahol túl sok az ágy, és vannak bizony olyanok, ahol nagyon kevés. Nagyobb hangsúlyt kellene hogy kapjon a házi betegápolás, és sorolhatom tovább.

A fő célok tekintetében, a jelszavak szintjén valóban racionális gondolatok fogalmazódtak meg, de a megoldás nem felelt meg a célkitűzéseknek. Teljesen egyértelmű volt: nem lehet úgy racionálisan csökkenteni a kórházi ágyakat, hogy eközben nem fejlesztjük a járóbeteg-ellátást. Valóban nem fejlesztették! Nem lehet megtakarítani az ágyszámleépítésen akkor, amikor a kórházak betegforgalom alapján kapják a pénzt, és valóban nem lehetett megtakarítani a 10 milliárdos összegből gyakorlatilag egyetlen fillért sem kimutathatóan, hacsak nem a papíron levő számokkal játszadozunk. De hát sorolhatnám nagyon sokáig...

Igazából nem volt racionális a döntéssorozat, a törvény rossz, mert rossz döntési mechanizmust kényszerít ki, ott csökkentek az ágyak, ahol nem lett volna szabad, és nem változtak meg olyan helyeken, ahol jogos lett volna a változtatás. Csökkent a krónikus ágyak száma, csökkent az ápolási ágyak száma, csökkent az ortopédia, a reumatológia, az onkológia - amit növelni kellene -, és a pszichiátriát katasztrofális veszteségek érték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még ha lett is volna néhány tízmilliós megtakarítás ezen az átalakításon, azt hiszem, hogy következményében, abban a bizonytalanságban, amit az egészségügyben keltett, abban a zűrzavarban, amit a döntéshozatali mechanizmus kiváltott, nagyon sokba fog ez még kerülni nekünk, mert nem tudtak eligazodni sem az egészségügyi dolgozók, sem a betegek. És a kórházakban kialakult feszültségeket ezzel a módszerrel egyáltalán nem sikerült kezelni, hiszen kórházcsődveszélyes helyzetek alakultak ki; 4 milliárdos álkonszolidáció történt, amelyet most fizetnek vissza a kórházak, ha tudnak. Tehát sokkal inkább az történt, hogy az egészségügyből a körülbelül 300 millió dollár értékű pénzkivonást ilyenfajta manipulatív technikával igyekeztek megmagyarázni az országnak. Elbújtatták a különféle törvényi rendelkezések között ezt a forráskivonást az egészségügyből, és az összes problémát előretolták a következő kormányzatra.

Sajnos most előttünk áll a megoldás, valóban racionális megoldásokat kell keresni, hosszú távú koncepciók mentén, és nem pillanatnyi ötletek alapján kell az egészségügy átalakítását folytatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert különben valóban többe fog kerülni a leves, mint a hús.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)

Forrás: parlament.hu