DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha bejelentem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezt az indítványt nem támogatja, még akkor sem, ha értékeli azt a gesztust, amelyet az előterjesztő egy bizonyos kör irányába tenni kíván azzal a jelképes összeggel, amelynek kihatását a költségvetésre az előterjesztő mintegy 50-60 millió forintban feltételezte.

Én azt gondolom, hogy a kárpótlást - bármennyire is fájdalmas - egyszer már be kell fejezni. Én nagyon szívesen tennék olyan indítványt, hogy mindazon nyugdíjas, vállalati dolgozó, akinek a feje fölül eladták a vállalatot és az most multinacionális cég kezében van, nemhogy osztalékot, még üzletrészt sem kapott belőle, ők is egy méltányos összeget kapjanak. Mert emlékezzünk vissza a régi szlogenre: "tiéd a gyár, magadnak építed" alapon most helyre lehetne ezt hozni, s az én megítélésem szerint uszkve 6-700 milliárd forinttal ezt két éven belül rendezni lehetne.

Azt gondolom, kedves barátaim, ha már egyszer ezen a kárpótláson úgy-ahogy, tudjuk, hogy nem sikeresen, de túlestünk, ne kezdjünk ismét csoportokat egymással szembeállítani, és ne kezdjünk el feltételezésekbe bocsátkozni, hogy mi a teherbíró képesség és mennyibe kerülhet. Ahogy itt a képviselő úr előadta, a 30 ezer forinttal beszorozva - bár ötös nem voltam soha matematikából - ez mintegy 1500-1800 embert érintene az országban. Honnan tudja ön ezt, milyen feltételezésekből indult ki? És én ehhez hozzátennék még körülbelül kétmilliót, mert ha már falat, akkor nyeljünk nagyot.

Azt hiszem, ezen az úton nem szabad továbbmenni. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu