NÉMETH ZSOLT (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1998 a választások éve. A májusi országgyűlési képviselő-választások után, néhány hete sor került az önkormányzati választásokra is. E Ház falai közt kormánypárt és ellenzék többször elemezte, értékelte a változásokat, méltatta saját sikerét, vagy magyarázta sikertelenségét. Én nem e hozzászólások sorát kívánom szaporítani.

Méltánytalanul kevés szó esik azonban a még e hónapban lezajló üzemitanács-választásokról. Több százezer munkavállaló járul urnák elé, hogy kiválassza, hogy az elkövetkező három évben kik képviseljék érdekeit e szervekben. A novemberi választás immár a harmadik. Az első választásnak 1992-ben a tétje elsősorban a társadalombiztosítási önkormányzatokban való szakszervezeti részvétel volt. A második választás a szakszervezeti vagyon - vagy legalábbis ami abból maradt - elosztása miatt került reflektorfénybe.

De vajon milyen jelentőséggel bírnak a '98-as választások? Milyen állapotban éri a szakszervezeteket a közelgő megmérettetés? Úgy vélem, a munkavállalói érdekképviselet mára végletesen átpolitizálódott. A szakszervezeti érdekérvényesítés súlypontja tartósan országos szintre került.

(9.50)

A dolgozók értesülnek országosan ismert szakszervezeti vezetőik elhíresült szónoklatairól, ismerik, de kevésbé ismerik a helyi tisztségviselők nem nagygyűlési műfajba tartozó tevékenységét. A cégek többségében - már ahol van érdekképviselet - a hagyományos szakszervezetek működnek, amelyek még a privatizációkor maradtak ránk, amúgy megszokásból, mint közhivatalra a Népszabadság-előfizetés.

A helyi szakszervezeti vezetők aztán igyekeznek is megfelelni az évtizedes bizalomnak, gondosan kiragasztják a faliújságra főnökük e Házban elkövetett felszólalásait, adnak segélyt meg mikuláscsomagot is, szükség esetén állják a koszorúra valót, de nem hallottam, hogy felszólalnának az ellen, ha a szombati munka elrendelése nem valamiféle kivételes alkalom, valamely megrendelés határidőre történő teljesítése céljából, hanem az általánosan bevezetett gyakorlat alapján a munkahét meghosszabbításaként történik. Nem láttam a kiállásukat amellett, hogy talán mégsem a MÁV- és Volán-menetrendeket kellene hozzáigazítani ehhez a munkásnyúzó gyakorlathoz, hanem elvárni azt, hogy a betanított szalagmunkát végzők számára hétfőtől péntekig tartó 40 órás munkahét biztosítsa a tisztes megélhetést. Mikor emlékeztették a munkáltatót arra, ha a felső menedzsment számára természetes is, hogy éjjel-nappal a cég rendelkezésére áll, a jóval szerényebben fizetett betanított munkások és szakmunkások nem füttyszóra kell hogy működjenek? Hányszor figyelmeztették vezetőiket, hogy tartsák be a túlóra elrendelésének a munka törvénykönyvében, illetve a kollektív szerződésben rögzített szabályait?

A szakszervezetek megújulására, új alapokon szerveződő, a dolgozók érdekeit nemcsak országos szinten, de helyben is a jelenleginél sokkal jobban védelmezni tudó új szakszervezetekre lenne szükség. Ezek az új szakszervezetek azonban nagyon nehezen alakulnak, mert félnek a munkavállalók, tisztelt képviselőtársaim, 1998-ban félnek, és bizony jó okuk van rá. Egy példa a sok közül:

A Styl Ruhagyár Rt. vasvári üzemében független szakszervezetet alakítottak augusztus végén. Nem tudni, hogy a német többségi tulajdonos szándéka szerint vagy csupán a hazai menedzsment önjáró túlteljesítése folytán, de a szerveződést a vezetés nyílt ellenszenve, gáncsoskodása kísérte. Az igazgató személyesen agitált a függetlenek ellen. Az üzemi tanács elzárkózott az együttműködéstől, s a közelgő választásokon való részvételt megtagadta. A cégvezetés magatartásáról a sajtónak nyilatkozó szakszervezeti vezető munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntették. A tagok egy része ellen eljárást kezdeményeztek, a dolgozókat megfélemlítették.

Kétségem sincs afelől, hogy a független magyar bíróság igazságot és elégtételt szolgáltat, de vajon ezek után hogyan fognak gyökeret verni az új független szakszervezetek? Mit tudunk tenni azért, hogy a szombathelyi Styl Ruhagyár Rt.-ben történtek büntetlenül ne ismétlődhessenek meg? Kérem képviselőtársaimat, kísérjék figyelemmel a hasonló szerveződések sorsát, segítsék ezzel a közelgő üzemitanács-választások korrekt lebonyolítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu