DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Wekler Ferenc és Kóródi Mária képviselőtársaink a hatályos, 1998-as költségvetési törvénynek a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásairól szóló rendelkezései hatálytalanítását kezdeményező törvényjavaslata kétségkívül a hazai kórházi ellátórendszer több éve tartó, rendkívül súlyos és máig orvosolatlan gondjaira hívja fel a figyelmet itt és most olyan megközelítésből, hogy vállalnia kell-e a települési önkormányzatnak a kórházak esetleg bekövetkező csődjét.

A beterjesztők arra hivatkozással, hogy a kórházak úgynevezett osztott finanszírozású szervek, javasolják, hogy a szabályozásban a helyi önkormányzatok - mint az adósságállomány rendezésében fő felelősséggel bírók - ne neveztessenek meg. Noha az előterjesztő az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságában - és most az előbb Koleszár Lajos képviselőtársunk is - kifejtette, hogy jelenleg nincs tudomásuk arról, hogy akárcsak egyetlen kórházi csőd is veszélyeztetné az önkormányzatok gazdálkodását, mindannyian tudjuk, hogy ez legfeljebb csak azért lehet így, mert erről mostanában a sajtó kevesebbet ír. Úgy is fogalmazhatnék, hogy talán azért van ez így, mert az utóbbi fél évben az önkormányzatok a választásokkal - még egyszer mondom - összefüggésben nem elsősorban kórházaik gondjaival foglalkoztak. Pedig betegnek, orvosnak egyaránt napi tapasztalata, hogy a magyar kórházak többségében megoldatlan a drágább műszerek cseréje, hogy a kórházi épületek többsége igen lepusztult állapotban van, hogy gondot okoz a legegyszerűbb fogyóeszközök pótlása is. Arról nem beszélve, hogy a törvényes túlmunkadíjazás biztosítása több milliárd forintos pluszforrást igényelt volna eddig is, és igényel a jövőben is.

E hajnali órán nem beszélnék most részletesen arról, hogy az utóbbi öt évben - idézőjelben - "megvalósult" mintegy 40 százalékos reálfinanszírozási forráskivonás a rendszer működtetéséért felelős szereplők közül mennyire volt a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, az egészségbiztosításnak, illetve az intézményvezetésnek felróható. Ténykérdés mindenesetre, hogy az ellátórendszer végletes elszegényedése a Horn-kormány működésének időszakára esik.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati tulajdonú egészségügyi költségvetési szerv a költségvetési szervekre vonatkozó általános szabályok szerint működik. A felügyeletére, vagyonára vonatkozó szabályok az önkormányzati törvény értelmében az egyéb önkormányzati tulajdonú költségvetési szervekével azonos. A kórházak vagyona felett teljes rendelkezési joga az önkormányzatnak van, a mérlegében szereplő vagyon a helyi önkormányzatok által az intézmény használatába adott vagyon.

Fontos azt is felidézni, hogy az államháztartásról szóló törvény 69. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonos önkormányzat költségvetésének részét képezi a kórház költségvetése. Ily módon maga az önkormányzati képviselő-testület fogadja el mind az intézmény éves költségvetését, mind az annak végrehajtásáról készült beszámolót.

(3.00)

Azért az elmúlt másfél évben pozitív példái is akadnak az önkormányzatok tulajdonosi felelősségének. Pozitív példák például az önkormányzati biztosok kinevezése és működése, nem egy intézménynél lehet sorolni a példákat, a szolnoki, a salgótarjáni, a gyöngyösi kórház, amelyeknél a hiány meghaladta a kiadási előirányzat 10 százalékát, a kórházak gazdálkodását lényegesen sikerült javítani. A felhalmozott adósságállomány lényegesen csökkent a felsorolt helyeken s másutt is.

A tisztánlátást természetesen zavarja, hogy nem rendelkezünk naprakész adatokkal az önkormányzati kórházak adósságállományát illetően. Ez év februárjában a Magyar Kórházszövetség felmérése szerint - ez a felmérés 110 kórházra terjedt ki - az össz-adósságállomány 18 milliárd forint volt. Ahogy ez minden szakmai és szakmapolitikai fórumon elhangzik: az alulfinanszírozottság fő oka az amortizációs költségek megjelenésének elmaradása.

Hangsúlyozni szeretném, mint ahogy Wekler Ferenc képviselő úr is mondta az előbb, hogy nemcsak az egészségbiztosítás költségvetésében, de az önkormányzatok költségvetésében sem jelenik meg az amortizáció, legalábbis az intézmények, a kórházak vonatkozásában semmiképp. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az amortizáció kérdésének rendezetlensége akadályozza az egészségügyi rendszer jó felépítését, reálértéktartó finanszírozását és fejlődését. Ez tehát általános, a rendszer egészében jelentkező probléma.

Az egyes önkormányzatok helyzete ugyanakkor igencsak eltérő, mindenekelőtt attól függően, hogy milyen bevételekkel, másrészt hogy milyen nagyságú és színvonalú intézményekkel rendelkeznek. Az egészségügyi bizottságban is elhangzott, hogy van összefüggés bizonyos kórházak eladósodása és az önkormányzat gazdaszemléletének hiánya között. Nem minden önkormányzat ellenőrzi azonos színvonalon kórházának a gazdálkodását, a kórházi menedzsment tevékenységét, így aztán több helyen is előfordulhatott, hogy az OEP-bevételeket kórházépítési beruházásokra, műszerbeszerzésekre fordították.

Úgy gondoljuk, amennyiben az adósságrendezési eljárás során - az előterjesztők akaratának megfelelően - a települési önkormányzat felelőssége nem jelenhet meg, jó néhány esetben, több intézménynél is elodázódna a szükséges struktúra-, illetve vezetésváltás. Az egészségügy abszolút és relatív forráshiányát természetesen nem a csődtörvény kezelésével kell megoldanunk. Itt csak a 2000-ig kidolgozandó biztosítási reform, a kórházak nonprofit szervezetként történő működtetése, illetve az amortizációs alap régóta várt bevezetése fogja jelenteni az áttörést, de addig az önkormányzati felelősséget igenis meg kell jelenítenünk az adósságrendezési eljárás során.

Mivel az ellátórendszer belső konfliktusának kezelésére az előterjesztők javaslata egyáltalán nem alkalmas, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt az előterjesztést nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu