DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Nagy örömömre szolgál, hogy az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára is részt vesz a vita e szakaszában; részben azért, mert számomra nagyon fontos ez a minisztérium, másrészt pedig azért, mert néhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, amelyekről eddig nem nagyon volt szó, és amelyeknek egy része érinti a minisztérium feladatkörébe tartozó kérdéseket. Így beszélnék a bíróságok, az ügyészségek, az Alkotmánybíróság, illetve az Igazságügyi Minisztériumon belül a büntetés-végrehajtás költségvetési terveiről, elképzeléseiről, illetve a velük kapcsolatos kormányzati elképzelésekről.

Természetesen nem akarom megismételni a tegnapi, meglehetősen hosszú vitát a táblabíróságok felállításának elhalasztásáról, mégis kénytelen vagyok érinteni ezt a kérdést, hiszen tegnap is elhangzott, hogy idén augusztus hónapban a Legfelsőbb Bíróság elnöke - aki egyben az OIT elnöke - tárgyalt a Pénzügyminisztérium illetékeseivel, aláírtak egy jegyzőkönyvet, amelyben szerepelt 1 milliárd 143 millió forint a táblabíróságok felállítására.

Ma már tudjuk, hogy ez az összeg nem szerepel a költségvetésben. Tulajdonképpen az első hírek ezzel kapcsolatban érkeztek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz a kormány megváltozott szándékával kapcsolatban.

Amit szeretnék kiemelni - és egyébként ez is elhangzott a tegnapi vitában -, hogy amennyiben mégis megváltozik a jelenleg hatályos törvény - amit persze ellenzünk, és elsősorban komoly alkotmányos aggályaink miatt ellenezzük -, akkor is szükség lesz bizonyos kiadásokra a következő évben. Ez az OIT számításai szerint mintegy 665 millió forint, hiszen a már kinevezett bírák és alkalmazottak illetményét ki kell fizetni, illetve az ítélőtáblák elhelyezésével kapcsolatos kötelezettségeket teljesíteni kell.

Annyit szeretnék még elmondani a bírósági fejezetről, hogy a kormány az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elképzeléseihez képest nemcsak ezt az összeget kívánja elvenni, hanem elvenne mintegy 450 millió forintot egyéb területekről is, mely összeg az OIT költségvetési tervezetében még szerepelt.

Hasonló a helyzet az ügyészségeknél is. A legfőbb ügyész úr elmondta, hogy ő is az egyik költségvetési megbeszélésen abból tudta meg, hogy a kormány nem kívánja létrehozni a fellebbviteli főügyészségeket, hogy mintegy 600 millió forintot az ő költségvetésükből is el kívánnak venni. Ehhez képest az Alkotmánybíróság viszonylag jól járt, hiszen az ő igényükből, a dologiból mindössze 2,3 milliót kíván a kormány elvenni, az egyéb központi beruházásból pedig 11,8 milliót. Ennél a kis összegnél viszont nem értem, hogy miért kell összeveszni egy másik nagyon fontos hatalmi ág képviselőjével. Ez az összeg nyilván beleférne még a tervezésbe.

Ennél azonban sokkal súlyosabbnak látom azt, hogy az I-VIII. - tehát a bírósági és az ügyészségi - fejezetre is vonatkozik az a kormányzati elképzelés, hogy jövőre 3 százalékkal csökkenteni kell e területek létszámát. Ez részben példátlan a bírósági területen, harminc-negyven éve nem került ilyesmire sor, és az utóbbi években folyamatosan növekedett a bírák létszáma. Nem igazán van összefüggésben azzal a kormányzat által hangoztatott érvvel, hogy meg akarják támogatni a legalsóbb szintű bíróságokat, hiszen ez a 3 százalékos elvétel nem ezt mutatja, ráadásul ha nem valósulnak meg, nem jönnek létre az ítélőtáblák, akkor ez náluk nem 3, hanem közel 6 százalék. Emellett jogszabályi aggályai is vannak. Nagyon nehéz bírákat elküldeni, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, az meg nyilván nem megoldás, hogy akkor majd a bírósági alkalmazottakat küldik el. De az ügyészségeknél is ugyanilyen gondot jelent ez a csökkentés.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

A kormány egyébként bejelentette, hogy olyan módosító indítványt kíván beterjeszteni, mely szerint a bíróságokra ez nem vonatkozna. Ugyanakkor az ügyészségeknél nem hallottam ilyen bejelentést, és nagyon jónak tartanám, ha az ügyészségekre sem vonatkozna, hiszen ők is nagyon nehéz helyzetben vannak.

Minden költségvetési szervet érint a költségvetési törvény azon javaslata, amely a 47. § (3) bekezdésébe foglaltatott, mely szerint 1999 januárjában 1,9 százalékos mértékű csökkentésre kerül sor az előirányzataikban. Úgy gondolom, hogy ezen a területen, a bíróságok, az ügyészségek területén - és az első nyolc fejezetre is vonatkozik ez az elképzelés - még egy ilyen kis mértékű zárolás, csökkentés is nagyon súlyos gondokat okozhat. Ezt egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnöke le is írta abban az álláspontjában, amit a költségvetés részeként megkaptunk.

Végül az Igazságügyi Minisztérium egy területével szeretnék nagyon röviden foglalkozni: a büntetés-végrehajtás szervezetével. Az alkotmányügyi bizottság ülésén megnyugodva hallottuk azt, amit Füredi Károly helyettes államtitkár úr elmondott, hogy bár nagyon feszített, szoros gazdálkodás mellett, de jövőre a működés biztosított. Ez azért is fontos, mert el kell ismerni, hogy az eddigi szabadon választott kormányok idején bizony nem a legjobb helyzetben lévő terület volt. Ez igaz volt az Antall- és Boross-kormányra, illetve a mi kormányunkra is, bár megpróbáltunk a lehetőségekhez képest nagy összegeket odatenni, de tudjuk, hogy mind a javadalmazásban, mind a dologi kiadásoknál voltak problémák.

Ami viszont gondot jelent számunkra, hogy olyan jogszabálytervezetek kerültek az Országgyűlés elé, melyek egyértelműen a büntetések szigorítása felé hatnak, méghozzá a szabadságvesztés büntetések szigorítása felé. Itt most nem is említve azt a nehezen minősíthető elképzelést, mely szerint a csupán drogfogyasztó fiatalokat, fiatalok ezreit, tízezreit is börtönbüntetés fenyegetné. Nagyon remélem, hogy a józan belátás győzedelmeskedni fog, és a parlament nem fogja elfogadni ezeket az elképzeléseket, de mindenképpen a szigorítás felé akarnak menni. Ehhez képest legközelebb 2000-ben növekedne csak a büntetés-végrehajtási férőhelyek száma. Annyira túlfeszített a jelenlegi helyzet is, hogy ezzel az elképzeléssel ez nem biztosítható. Valamelyiket meg kéne gondolniuk: vagy új férőhelyeket teremteni, vagy esetleg a szigorítás egyébként nem túl szerencsés gondolatától némileg visszalépni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Lendvai Ildikó: Ügyrend!)

Forrás: parlament.hu