DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Feltehetően nem okozok túlságosan nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy az előttünk fekvő, tegnap Harrach Péter miniszter úr által beterjesztett javaslat nem jó javaslat. Itt jegyzem meg, hogy azon is elgondolkodtunk egy kicsit, hogy miért is Harrach Péter úr terjesztette be ezt a javaslatot, hiszen a nyugdíjalap, illetve a nyugdíj-igazgatási szervezetet felügyelő szabadcsapat felügyelő minisztere Stumpf István úr, költségvetési ügyekben pedig a pénzügyminiszter úr illetékes. Nekem személy szerint semmi gondom nincs Harrach miniszter úrral, félreértés ne essék, csak elgondolkodtató; esetleg még a honvédelmi miniszter is előterjeszthette volna, és akkor nagyobb nyomatékot adott volna szavainak.

Visszatérek az eredeti mondandómra: azt gondolom, hogy ez a javaslat nem jó javaslat. Nem jó javaslat, mert önkényes; nem jó javaslat, mert nyugdíjszakmai szempontból zavaros; nem jó javaslat, mert álszent és csalárd; nem jó javaslat, mert összességében antiszociális; nem jó javaslat, mert alapvető jogokat sért, és egyébként azért sem jó javaslat, mert a jelenlegi kormány néhány, sokszor deklarált gazdaságpolitikai célkitűzésével is szembemegy.

Önkényes ez a javaslat, mert nyomós ok nélkül rúg fel egy hozzávetőleg hárommillió embert érintő érvényes törvényi szabályozást - egy olyan törvényi szabályozást, amelynek logikája 1992-ben alakult ki; amelynek lényege, hogy a nyugdíjemelés egyéves késéssel a nettó keresetek mozgását követi; amely mindeddig - míg Magyarországon a reálbérek csökkentek - a nyugdíjasok számára is természetesen súlyos hátrányokkal is járt, és amely csak a legutolsó években kezdte el valamelyest a nyugdíjasok elszenvedett veszteségeit kompenzálni, lévén, hogy elindult az országban egy érezhető gazdasági növekedés, és ennek megfelelően elindult a reálbér-növekedés is.

Önkényes ez a lépés, mert egy tollvonással keresztülhúzza azt a törvényi szabályozást, amely meglehetősen komoly és egy időben is hosszú vitában kialakult törvénycsomag szerves része, szerves építőeleme. Természetesen ugyanilyen önkényes a magánnyugdíjpénztárakba történő beavatkozás is, de e helyen erről nem kívánok szólni.

Mindezzel kapcsolatban a megelőző percekben Frajna Imre képviselő úr azt állította, hogy a hatályos törvény szerinti nyugdíjemelés valamiféle választási fogás volt.

(9.40)

Ez azért képtelen állítás, mert semmi különösebbet nem csinált a megelőző ciklusban az Országgyűlés, illetve a kormány, mint hogy érvényben hagyta az 1992-től érvényes, hatályos nyugdíjemelési szisztémát. Frajna Imre szavainak akkor lenne valami egészen minimális igazságtartalma, ha valami különleges konstrukciót talált volna ki a kormány azért, mert 1998-ban választások vannak, erről azonban természetesen szó sincs.

De megmondom őszintén, engem sokkal jobban meglepett egy másik állítása, amit sokkal inkább figyelemre méltónak tartok, mintsem hogy hagynám, hogy elsikkadjon, mint egy elmondott fél mondat, elszálljon a levegőben. Ugyanis azt mondta, hogy a Fidesz álláspontja szerint a keresetekhez kötött nyugdíjemelés nem garantálja a nyugdíjak reálértékének megőrzését.

Kedves Képviselőtársak! Ha ez a következő belátható távra nézve annak a burkolt bejelentése, hogy a Fidesz nem bízik abban, hogy Magyarországon akárcsak minimálisan is reálbér-növekedés lesz, akkor ezt a mondatot érdemes értékelni, érdemes az emögött álló gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai és társadalompolitikai elgondolásokat górcső alá venni, mert ez a kijelentés magyarra lefordítva ezt jelenti.

Azt állítottam, hogy nyugdíjszakmai szempontból ez a javaslat zavaros. Zavaros, mert indokolatlan mértékben keveri össze a nyugdíjrendszer alapjául szolgáló biztosítási elvet a szolidaritási elvvel, amely egyébként kétségkívül minden felosztó-kirovó rendszer sajátja, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Még inkább összekeveri az alapvetően biztosítási elven működő nyugdíjrendszer logikáját az állam szociális gondoskodásának feladatkörébe tartozó teendőkkel, és miközben ezt teszi, aközben a javaslat álszent és csalárd. Álszent, mert szinte minden kormánypárti megnyilatkozás krokodilkönnyeket ejt a nyugdíjasokért, hosszan és kitartóan ecseteli, hogy milyen sérelmeket szenvedtek el a nyugdíjasok az elmúlt években, ami vitathatatlan tény, igaz, mi sem vitatjuk, hiszen a súlyos reálbér-csökkenéssel együtt járt a nyugdíjak vásárlóértékének hasonlóan súlyos csökkenése is. De most, amikor tehetné ez a kormány, hogy enyhít az elszenvedett veszteségeken, akkor teljes mértékben alaptalanul arra hivatkozik, hogy nem teheti, és sokszor halljuk azt a tényt, azt az érvet, hogy egyebek mellett azért nem teheti, mert a magánnyugdíjpénztárakba túlságosan sok járulék áramlott ki.

Nagyon szeretném kérni azokat a képviselőket, akik egy magán-nyugdíjpénztári forint, hosszú távú megtakarításként viselkedő forint és egy elköltésre kerülő, fogyasztásra szánt forint között nem tudnak közgazdasági különbséget tenni, inkább erről a dologról ne mondjanak semmit, akkor mindannyian jobban járunk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Zavaros ez az elképzelés, mert ha valóban csak arról lenne szó, hogy a hatályos törvényben foglaltakhoz képest differenciáltan történne a nyugdíjemelés, akkor a differenciálás alapjául nem egyszerűen a nyugdíjak nagyságát, hanem a nyugdíjak belső szerkezetéből fakadóan azokat a nyugdíjakat kellett volna tekinteni, amelyek hosszú szolgálati idő után is a nyugdíj-megállapítási és -emelési szabályokból fakadóan relatíve a legalacsonyabbak maradtak. Ezt egyébként elmondtuk, számokkal, tényekkel, érvekkel bizonyítottuk a politikai vitanapon; fél mondat, fél szó nem sok, annyi változtatás sem történt a koncepción. Nyilvánvaló, hogy bármilyen szempont befogadására, amit az ellenzék képvisel, a kormányzat képtelen.

Ez a javaslat nemcsak nyugdíjszakmai szempontból zavaros és álszent, de csalárd is. Miért? Csalárd, mert miközben differenciált nyugdíjemelésről beszél, aközben a dolog lényegét tekintve elvesz a nyugdíjasoktól. Elsősorban ugyanis nem arról van szó, hogy a kisebb nyugdíjjal rendelkezőknek többet ad, de azt úgy teszi, hogy elvesz a magasabb nyugdíjjalrendelkezőktől, hanem elsősorban arról van szó, hogy elvesz a nyugdíjasoktól hozzávetőleg 50 milliárd forintot, és egyébként természetesen kevesebb ad a "magasabb" nyugdíjjal rendelkezőknek és többet a "kisebb" nyugdíjjal rendelkezőknek. Ebből aztán egyenesen következik, hogy a Szocialista Pártnak mindenekelőtt azzal van vitája, hogy 50 milliárd forinttal megrövidítik a nyugdíjasokat. Másrészt azzal van vitája, hogy nem érdekli az előterjesztőket, hogy alacsony nyugdíj és alacsony nyugdíj között óriási különbség van a keletkezés okait és körülményeit tekintve. Harmadrészt azzal van vitája, hogy ugyan természetesen örülünk a szociális célzatú emelésnek az alacsony nyugdíjak esetében, de azt a költségvetés és nem a nyugdíjalap terhére, azaz nem a többi nyugdíjas terhére kellene megvalósítani.

Mindebből következően, mivel említettem a "szociális" kifejezést - és ez a harmadik megjegyzésem -, szeretnék rámutatni arra, hogy ez a nyugdíjemelés szociális célzatú elemeket tartalmaz, de a javaslat összességében és lényegét tekintve antiszociális. Mert lényegében minden nyugdíj alacsony Magyarországon, így egyetlen nyugdíjastól sem szabadna az őt megillető emelésből elvenni, és mert a legutóbbi időkben arra is fény derült, hogy nem elég, hogy 17 500 forint nyugdíj felett mindenki kevesebbet kap, mint ha a hatályos törvény szerint emelkedne a nyugdíja, de az is igaz, hogy 13 700 forint alatt, azaz a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők körében a mindenkire érvényes úgymond 11 százalék, de legalább 3500 forint, ez utóbbi eleme sem igaz.

Röviden ezt úgy lehetne summázni, hogy akinek 32 ezer forint nyugdíja van ma Magyarországon, annak a kormány szerint túl magas a nyugdíja ahhoz, hogy 11 százaléknál többet emelkedjen, akinek viszont 13 700 forintnál kevesebb a nyugdíja, a kormány szerint ez túl kevés ahhoz, hogy a 3500 forintot megkapja. Azt gondolom, hogy ez a koncepció alighanem új fejezetet fog nyitni a szociálpolitikai gondolkodás hazai és nemzetközi történetében.

Mindazonáltal ez a javaslat, meggyőződésem szerint, alkotmányellenes. Alkotmányellenes, mert aláássa a jogállamiság alapelvének tekinthető jogbiztonság elvét; alkotmányellenes, mert szemben áll a szociális biztonság alkotmányban garantált elvével; alkotmányellenes, mert sérti a vásárolt, járulékfizetéssel szerzett jog fokozott alkotmányos védelmének elvét; alkotmányellenes, mert felrúgja az érdekegyeztetés alkotmányos követelményeinek szabályait; alkotmányellenes, mert sérti a nyugdíjasok jogos várományát 1999-re, amit a hatályos törvény alapoz meg, és alkotmányellenes végül azért is, mert a nyugdíjasok törvényben megalapozott várakozását közvetlenül - mondhatni, egy-két hónappal megelőzően - a beteljesedés előtt alakítja át erőteljesen, nem hagyva időt a várakozásra, a változásra történő felkészülésre sem. És természetesen mindez halmazati úton jelentkezik, hiszen az 1999-ben elszenvedett veszteség végigkíséri - a nyugdíjemelés szabályaiból következően - egy életen keresztül a nyugdíjast.

A Szocialista Párt képviselőcsoportja éppen ezért úgy gondolja, hogy ezek a szempontok nem légből kapottak és nem politikai természetűek - ahogy tegnap Harrach Péter úr mondta -, hanem levezethetőek a magyar alkotmányból, a hatályos törvények tiszteletben tartásából, illetve az Alkotmánybíróság számos idevágó állásfoglalásából is. Éppen ezért szeretném azt bejelenteni, hogy amennyiben így kerül elfogadásra a törvényjavaslat, a Szocialista Párt élni kíván minden rendelkezésre álló eszközzel, így szükség esetén azzal is, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon. (Taps az MSZP soraiból.)

Túl az elmondottakon és némiképp kitekintve a nyugdíjasok közösségéből, az is elmondható, hogy mindabból, ami az államháztartáson belül történik - részben az elfogadott adórendszerből fakadóan, részben a beterjesztett költségvetésből előirányzott egyes célkitűzésekre tekintettel -, teljesen egyértelművé válik a helyzet:

A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező munkavállalókat sújtják az adótörvények, számukra a jövő év a hátrányok növekedésének éve. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők gyerekeit is sújtják az adótörvények, illetve a költségvetés, mert nekik nem fog növekedni a gyermeknevelésre fordítható jövedelmük. A nyugdíjasok döntő többségét is hátrányosan érinti a jövő évi szabályozás, de hogy szinkronban legyen a szabályozás az előző két csoportba tartozókkal, közülük a legszegényebbeket is megkülönböztetik a többiektől, természetesen hátrányosan. És mintegy a logika megkoronázásaként hátrányosan érinti azokat, akiknek az ellátása az örökségi nyugdíjminimumhoz kötődött mind ez idáig. Mert a mai nyugdíjminimum, a 13 700 forint 3500 forinttal növekszik, de az így keletkező 17 200 forint már túlságosan magas lenne a kormány álláspontja szerint ahhoz, hogy ez legyen az ellátások alapja, ezért a szociális ellátások alapjául a jövőben a "szociális ellátások alapjául szolgáló összeg" új kifejezés 15 300 forintban definiálja ezt a mértéket.

(9.50)

Végül egy igazi gyöngyszem ebbe a logikába tartozóan: jövőre az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege szintén 15 300 forint. Ez azt jelenti, hogy aki ez év december 15-én elmegy nyugdíjba és minimálnyugdíjra számíthatna, annak a nyugdíját 3500 forinttal felemelik, és mondjuk, január végén már 17 200 forinttal fog rendelkezni. De aki január 15-én megy el nyugdíjba és egyébként minimálnyugdíjra számíthat, annak a nyugdíja csak 15 300 forint lesz, azaz csaknem 2000 forinttal rosszabbul jár, mert eltévesztette a dátumot, és mondjuk, négy héttel később ment nyugdíjba.

Nem hiszem, hogy erre van jobb kifejezés, mint az, hogy elképesztő! Ha szándékosan van így, a kormány szándéka szerint, akkor azért, ha nem szándékosan, csak nem vette észre, akkor azért - de ez egyszerűen elfogadhatatlan!

Szembemegy ez a javaslat a kormány által deklarált néhány gazdaságpolitikai elvvel is. Például azzal, hogy a kormány növekedéspárti, amit én a magam részéről üdvözlök és támogatok, azzal, hogy a növekedésnek nem kis mértékben tényezőjének szánja a belföldi fogyasztás- és keresletélénkülést is, amit én szintén üdvözlök. De úgy gondolom, hogy ha innen, a makroösszefüggések oldaláról nézzük, kevés olyan társadalmi csoport van, amelynek a jövedelme, a jövedelemelköltési szokásai oly mértékben elsősorban a belföldön gyártott cikkekhez kapcsolódnak, és kevésbé élezik ki az egyébként fontos egyéb egyensúlyi szempontokat, mint a nyugdíjasok. Még ezt sem sikerült összhangba hozni vagy egyeztetni, nem mintha látott volna az ember erre nézve valami szándékot!

Végül, de nem utolsósorban valamit a politikai szempontokról. Harrach Péter miniszter úr tegnap azt mondta, hogy az ellenzék politikai alapon vitatja ezt az emelést. Én azt gondolom, hogy amilyen módon ő ezt gondolta, az úgy nem fogadható el.

Úgy gondolom, a megelőzően elmondott szempontok bármiféle szakmai vita kritériumát kiállják, és érdemes lenne egyszer ilyen alapon megvitatni. De természetesen politikai annyiban, amennyiben igenis mi nem mondunk le arról, hogy fellépjük a nyugdíjasok érdekében, és kezdeményezést tegyünk egy elfogadható nyugdíjemelési szisztémára.

Azt gondolom viszont, sokkal inkább politikai ez az alap a Fidesz oldaláról, amely az elmúlt években sokszor adta jelét annak, hogy finoman szólva nem a nyugdíjasok legnagyobb barátja. Éppen ezért és az elmondottakra tekintettel tisztelettel kérem a kormányt - még akkor is, ha tudom, hogy ennek szinte semmi esélye nincs -, vonja vissza ezt a javaslatot, és engedje, hogy a hatályos törvény szerint emelkedjenek a nyugdíjak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps és közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiban: Éljen!)

Forrás: parlament.hu