DR. SURJÁN LÁSZLÓ a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Már több évtizede, hogy alkalmam volt Lübeck közelében nyugatnémet oldalról átnézni az NDK-ba. A velem együtt lévő látogatók borzongva bámulták a létező szocializmus géppuskafészkes és kutyákkal védett földjét. Nagybetűs tábla hirdette: "Odaát is Németország van!" A helyszín, a látvány és ez a felirat minden jelenlevőből kiváltotta az érzést: ez nem maradhat így.

Amikor 1995-ben a gazdasági stabilizáció oltárán a távozó miniszterek fejével együtt feláldozták a magyar szociálpolitikát, ugyanez az érzés fogott el: ez nem maradhat így. A családi pótlék és a többi ellátás folyósításának ügyében a jövedelemvizsgálat bevezetése éppoly mesterséges és éppoly ártalmas határvonalat húzott a magyar társadalomban, mint a Németországot kettészelő szögesdrót. Ráadásul ez utóbbin törvényes okmányokkal át lehetett lépni, ám a jövedelemkorlátot csak a törvény megkerülésével, csalással, jövedelemeltitkolással lehetett kikerülni.

A jövedelembevallásokat az első évben nem ellenőrizték, de hogy ez így lesz, ezt ki is szivárogtatták, tehát mintegy felszólították az embereket, ne tüntessenek, ne tiltakozzanak, inkább adjanak be egy hamis nyilatkozatot. A következő évben persze megkezdődtek az ellenőrzések, és bizony nagy számban pontatlan vagy hamis adatokat tártak fel. Ez a rendelkezés nemcsak a szegénység felé, hanem a becstelenség felé lökte az állampolgárokat.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a vele szorosan együttműködő Magyar Kereszténydemokrata Szövetség jelöltjei a választási kampányban világosan elmondták: minden gyermeknek vissza fogjuk adni a családi pótlékot. Választási programunk a tartalmi vonatkozások mellett két dologban különbözik a szocialistákétól: az egyik, hogy a választási program lényege és alapelvei nem változnak meg a kormányprogram készítése során; a másik, hogy a benne foglaltak meg is valósulnak.

A múlt héten egy ellenzéki képviselő azzal büszkélkedett, hogy a hat évvel ezelőtti választási hirdetésük ugyan elhibázott volt, de legalább nem lett belőle választási program és kormányprogram sem. Ez nem magyarázat, ez nem mentség, ez szégyen! Mi a választási üzenetünket azért fogalmaztuk meg, hogy a polgárok tudják, mire számíthatnak. A benyújtott törvényjavaslat a választások előtt meghirdetett, a kormányprogramban megfogalmazott, országgyűlési határozatban előre kihirdetett lépés: a családi pótlék, a gyes, a gyed, az anyasági támogatás alanyi jogúvá tétele és az iskoláztatási támogatás bevezetése.

A családi pótlék alanyi jogúvá tételét részben már a jövedelemhatár bevezetésének értelmetlen és káros voltával indokoltam. Van még egy szempont: az ország tragikus demográfiai helyzete. Vegyük figyelembe, hogy a demográfiai előrejelzések már 1989-ben is rohamos népességfogyást jeleztek, ám a valóság minden előrejelzésnél rosszabbul alakult. A népesség fogyásában az alacsony élveszülési arány tovább csökkenése, az idősebb korosztályok magas halálozási aránya és a középkorúak körében is növekvő halálozások játszanak fő szerepet. A demográfiai helyzet romlása napjainkra valóban nemzeti létünk katasztrófájával fenyeget.

Az ország jövőjének egyik legszilárdabb alapját alkotják azok a családok, amelyek nemcsak a gyermekek világra hozását vállalják, hanem fölnevelésüket is. A jó családi környezet nemcsak a boldog gyermekkor biztosítéka, s így a megszülető gyermekeknek adható legnagyobb ajándék, hanem a társadalom számára hasznos és értékes állampolgárok nevelésének leghatékonyabb háttere. A gyermeket vállaló szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, anyagi és erkölcsi támogatásra úgy, hogy minden születendő és megszületett gyermek esélyegyenlősége biztosított legyen.

A most fölolvasott mondatok a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világért" című körleveléből valók. A körlevél megjelenése után az akkori kormánypártok egymást túllicitálva hangoztatják, milyen nagyszerű ez a dokumentum. Odáig azonban nem jutottak el, hogy a körlevélben foglaltakat megpróbálják megvalósítani. Sőt most, hogy a polgári koalíció ezt teszi, körömszakadtáig védik korábbi hibás nézeteiket. Tévedni emberi dolog, de a tévedésben végtelenségig, szinte megátalkodottan megmaradni már nem az.

A családi pótlék reálértéke az utóbbi években jelentősen csökkent, ugyanakkor pedig megszűnt a gyermekek után járó jó néhány kedvezmény - olvasható a körlevélben. A gyermek létezése jogán járó kedvezményeket a körlevél egységben, a család egészére kifejtett hatásában nézi. A polgári kormány a gyermekek léte miatt járó ellátásokat - a személyi jövedelemadóban adott kedvezményt is figyelembe véve - a várható infláció fölé emelte, az ellátások így átlagosan 40 százalékkal nőnek. Azzal pedig nincs mit kezdeni, ha egy tapasztalt képviselő úgy gondolja, hogy az infláció január 1-jén lép be egyik napról a másikra.

A szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, s ennek megadása az állam kötelessége. Azonban könnyen belátható, hogy nemcsak az államnak vannak kötelezettségei, hanem a szülőknek is. E kötelezettségek sorában a legfontosabbak egyike az iskoláztatás. Nemcsak a szociális kérdés miatt, hanem a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakítását.

Az elmúlt években számos nyilatkozat elhangzott az ember fontosságáról, az oktatásról mint húzó ágazatról, hiányoztak azonban a hatásos állami és társadalmi erőfeszítések, amelyek képesek lettek volna gátat szabni az esélyegyenlőtlenségek végletes megnövekedésének. Ezek a sorok ismét a már idézett körlevélből valók. Megtanítanak mindenkit, aki nem tudná, hogy az oktatás és a társadalmi egyenlőtlenségek ügye szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Sajnos éppen azok a családok, amelyekben a szülők is kevésbé iskolázottak, hajlamosak arra, hogy gyermekeik tanulását se vegyék komolyan. Meglepően sokan vannak: az 1990-es népszámlálás adatai szerint a tankötelesek jó 5 százaléka nem járt iskolába, és ez több mint 88 ezer fő. További 15 százalék életkorának megfelelő szint alatt volt egy vagy több osztállyal. Minden ötödik fiatal, egész életére kiható módon már a gyermekkorban leszakad a többiektől.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem nyugszik bele, hogy a fiatalok 20 százaléka ne tudjon álláshoz jutni, hogy ne találja meg a helyét a hazában, hogy ne feleljen meg a XXI. század kihívásainak. A polgári koalíció nem engedi meg, hogy minden ötödik fiatal esélytelenül induljon neki az életnek. A tankötelezettség érvényesítésére eddig is voltak eszközök, de hatástalanok. Ezzel a törvénnyel most nem a szigorításon van a hangsúly, hanem azon, hogy érdekeltséget teremtsünk azok számára is, akik az iskolába járás távlatos hasznát maguk nem ismerik fel.

Az erkölcsi szempontok érvényesülnek, amikor az állampolgárok adójából származó bevételek újraelosztásakor megköveteljük, hogy az érintettek a tőlük elvárható minimumot teljesítsék, járassák tanköteles gyermekeiket iskolába.

(11.50)

Egyes ellenzéki képviselőtársaim arra hivatkoznak, hogy nem növeli az iskolába járás esélyét, ha az érintett és többnyire valóban nehéz helyzetű családokat még a családi pótlék elvonásával is büntetjük.

Kérem, vegyék észre - itt már a bizottsági vitáról való beszámolásban is előkerült -, hogy itt nem puszta elvonásról van szó. A törvény először nevelési problémaként kezeli az iskolából való távolmaradást, és a segítő szolgálatokra akar támaszkodni. Azt gondolom, ez emberi, tisztességes, sőt a létező legjobb megoldás. Az a család, amelyik nem képes arra, hogy a gyermek iskolába járjon, mindenképpen támogatásra szorul, és ezt hatósági mezben, pallossal körüljárkálva nem lehet eredményesen elvégezni. Természetesen lesznek helyzetek, amikor a jó szó, a tanács, a rásegítés, esetleg a korábban ki nem utalt egyéb szociális támogatások megadása nem éri el a megfelelő eredményt. Ilyenkor jöhet szóba a hatósági fellépés, de a törvénytervezet még ekkor sem elveszi a családtól ezt a pénzt, hanem arról gondoskodik, hogy az valóban a gyermek javára legyen fölhasználva. A szülő helyett a hatóság végzi el ekkor ezt a munkát.

Hogyan lehetséges, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elvei tökéletesen beleillenek abba a gondolatkörbe, melyet a már idézett püspökkari körlevél tartalmaz? A feleletet eszmei síkon Orbán Viktor miniszterelnök adta meg, amikor az ez évi győri Barankovics-emlékülésen figyelmeztetett: nincs polgári politizálás kereszténydemokrácia nélkül. De az sem véletlen, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt volt az egyetlen, amelyik választási programját a nyilvánosság előtt is össze merte vetni a körlevél szellemiségével. Az akkori elemzés szerint a polgári Magyarország programja kiállta ezt az elméleti vizsgát. Többek között ez adott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek erkölcsi alapot, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciójában keressen és találjon politikai otthont.

A jó elméleti felkészülés után a polgári kormány a gyakorlatban is jól vizsgázik. Ennek a törvénynek a hatálybalépése - bármivel riasztgatnak egyes politikai indulatok talajáról ellenzéki képviselőtársaim -, ez a törvény komolyan hozzá fog járulni, hogy igazságosabb és testvériesebb legyen az élet Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu