DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztet Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az MSZOSZ, de még jó néhány szakszervezeti szövetség az utóbbi időben szerepzavarban szenved. Tudomásom szerint a szakszervezetek elsődleges feladata a dolgozóknak a munkáltatókkal szembeni érdekérvényesítése. Az Antall-kormány idején az MSZOSZ és segédcsapatai soha nem rejtették véka alá sem politikai hovatartozásukat, sem pedig azt, hogy mielőbb szeretnék a kormányt megbuktatni. Ezt igazolja az is, hogy egymást érték a sztrájkok, tüntetések, melyeknek egészen sajátságos formája a taxisblokád volt. Rendkívül furcsa, hogy amikor 1995 és '97 között a reálbérek több mint tíz százalékkal csökkentek a Bokros-csomag áldásos tevékenysége következtében, nem emelte fel szavát az MSZOSZ, holott lett volna miért.

A polgári koalíció megalakulását követően ismét megfújta a harci kürtöket a legnagyobb szakszervezeti szövetség és azonnal országos sztrájkkal fenyegetőzött; sőt Sándor László elnök úr, aki egyébként országgyűlési képviselő is, kijelentette: "A parlamenti demokrácia eszközeivel a mai kormányzatot nem lehet megfékezni. Ebből adódóan a szakszervezeteknek is erőteljesebben kell fellépni." E kijelentés képtelenségével nem kívánok külön foglalkozni, megtette ezt Bánk Attila képviselőtársam november 2-án.

Hogy a bal oldalon ülő ellenzéki képviselőtársaim elfogultsággal ne vádoljanak, idézem a Munkástanácsok elnökének közelmúltbeli nyilatkozatát: "Az MSZOSZ fellépésének hitelességét valamennyire megkérdőjelezi, hogy az elmúlt négy év során sokkal nagyobb megszorításokkal szemben sem tanúsított ilyen radikalizmust. Indokoltabbak lettek volna például a Bokros-csomag vagy a munkavállalók privatizációból történt kiszorítása miatti hangoskodások."

Talán még hitelesebben jellemzi az MSZOSZ identitászavarát politikai államtitkárunk, aki kijelentette: "Az MSZOSZ mind kevesebbet foglalkozik a kollektív szerződésekkel, inkább az államapparátusban a pénzosztó kuratóriumokba kíván betüremkedni."

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian jól emlékezünk még az 1990. évi LXX. törvény meghozatalára, mely a társadalmi szerveztek kezelői jogának megszüntetéséről szól. E törvény legfontosabb rendelkezései közé tartozik, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó ingatlanokra elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni. E törvény módosítására 1997-ben egy szocialista és egy szabaddemokrata képviselő önálló indítványt nyújtott be, s a Ház, tiltakozásunk ellenére el is fogadta az 1997. évi CXLII. törvényt.

(8.50)

A Kormányzati Ellenőrzési Iroda nyilatkozatából kiderül, hogy az 1997-ben homályos rendelkezéseket tartalmazó törvényt kétféleképpen értelmezték, s a vizsgálat célja kideríteni, valóban el lehet-e tekinteni az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésétől. Szerény álláspontom: nem.

A Kincstári Vagyonigazgatóság úgy értelmezte a jogszabályt, hogy azon ingatlanok esetében, amelyeket a szakszervezetek a tulajdonukba kaptak, nem kell az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyezni. E sajátságos értelmezés teljesen ellentétes a jogalkotó szándékával, s ennek az lesz a következménye, hogy a szakszervezetek milliárdos értékű vagyonhoz juthatnak. Megjegyzem, hogy a Dózsa György úti székház is már állítólag értékesítésre került; a balatonfüredi, mindannyiunk által ismert nagy, tízemeletes szakszervezeti székháznál állítólag az összes tulajdoni jogosítványt egy személyre ruházta át a szakszervezet, mégpedig az MSZOSZ elnökére.

Tisztelettel kérem a kormányt és az Országgyűlést, hogy minden eszközzel akadályozzuk meg a további vagyonmentést, mert a magyar választópolgároknak elég lesz az elmúlt évek százmilliárdjait - Postabank, tb-hiány - kifizetni. Aki pedig tárgyilagosan veti össze az elmúlt évek hatalmas társadalmi veszteségeit a gyarapodást igénylő jövő évi költségvetéssel, az nem lesz fogékony a szociális felelősségérzetüket és határozott hangjukat négy év után megtalált politikai és gazdasági babérokra törő szakszervezeti vezetők szirénhangjaira.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu