HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam kétpercesre jelentkezni, de röviden reagálnék én is Hanó Miklós képviselőtársunknak, aki a '97-es fejleményeket idézte, majd pedig ezzel szembeállította ezt a törvényt, amelyet módosítani szeretnénk.

Fölhívom a figyelmét, hogy ez a törvény, ami most módosításra kerül, ez a 97/LXXXI-es törvény. Ezt - és ezzel másoknak is szeretnék válaszolni - nem a választások évében hozta a kormányzat. Ez '97-ben a parlamentben a nyugdíjreform előkészítése kapcsán, három hónapos konzultáció után született meg. Sajnálatos, hogy most ennek a módosítására kerül sor.

Én magam azzal szerettem volna kezdeni érdemi hozzászólásomat, hogy filmkritikus voltam a '80-as években, és akkor nagy sikert aratott világszerte a lengyel filmművészet, amelyet az úgynevezett erkölcsi felháborodás művészetének hívtak. Míg sok országban - Magyarországon is - elsősorban a működő rendszer konkrét bírálatával foglalkoztak a filmművészek és más alkotók, addig a lengyel filmművészet alapvetően erkölcsi felháborodásra, erkölcsi megközelítésre koncentrált.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, számomra legalábbis ez a törvény alapvetően erkölcsi kérdéseket vet fel, és erkölcsi felháborodásra kényszerít engem, be kell vallanom. A tisztelt kormánypártokkal nem értek egyet abban, hogy a vadászrepülőkre iksz vagy zé milliárd forint jusson, hogy a mezőgazdasági támogatás 35-40 vagy 45 százalékkal emelkedjen.

Azt hiszem, ez egy olyan vita, mely kormánypárt és ellenzék között természetes, és biztos vagyok benne, hogy azok, akik a másik oldalon más összeget szánnak mezőgazdasági ártámogatásra vagy vadászrepülőkre, valószínűleg ugyanolyan jogosan vallják az ellenvéleményt velem szemben.

Azt hiszem azonban, egészen más kérdés az, amikor a nyugdíjasok - ebben az országban 3 millió ember - abban a tudatban éltek, hogy januártól 20 százalékkal emelkedik a nyugdíj, és akkor egy kormányzat, amelyet az országgyűlési választásokon a szavazó 54 százaléknak körülbelül 53 százaléka választott meg - tehát az ország lakosságának egynegyede, kevesebb, mint ahány nyugdíjast érint ez a törvény - nos, ez a kormányzati többség szerény többségével élve a parlamentben egyszerre megfosztja 3 millió ember nagyon nagy részét a neki járó 20 százalékos nyugdíjemeléstől, attól, ami a törvény szerint járt neki, attól, amire régesrégen készült már, és gondolatban, lélekben el is költötte - ahogy Kósáné Kovács Magda mondta - vízórára vagy a színes televízió kicserélésére vagy valamilyen más célra azt a bizonyos nyugdíjemelést.

A Bokros-program többször szóba került, természetesen joggal, hiszen akkor is megszorításról volt szó. Ahogy azonban képviselőtársaim hosszan és sokszor elmondták már, akkor az egész magyar társadalmat érintette a Bokros-program; amikor azt mondjuk, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, akkor együtt sírtak a munkaadók és a nyugdíjasok. Most azonban az érdekeiket koncentráltan érvényesítő rétegek - és persze a kiváltságosok - jövedelme lényegesen emelkedik, a nyugdíjasoktól pedig elveszik azt a nyugdíjemelést, amelyet régen megérdemeltek.

Harrach miniszter úrnak talán nem pendítek idegen húrokat, amikor azt említem meg, hogy a keresztény társadalmi tanítás két szélsőség között egyensúlyozva próbálta megvalósítani a leghelyesebb kormányzati és döntéshozatali formát. Az egyik rendszer szerint mindenért az állam felelős, a másik pedig az államtalanítás eszméjét hajtja végre, azaz az államtól minden szociális feladatot megvon.

Nem akarok itt felolvasóleckét tartani, de ezzel kapcsolatban született meg a szubszidiaritás tana, amelyet ma szerencsére már a szociáldemokraták, a baloldaliak is elismernek és elfogadnak.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt miniszter úr, hogy a jelenlegi törvény pontosan a szubszidiaritás tanát valósította meg, természetesen együtt a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, mert azt mondta, hogy egy automatizmus dönt a nyugdíjemelésről, és nem a változó pártösszetételű parlament, és azt mondta, hogy amikor egy automatizmus alapján lényegében a gazdasági fejlődésnek és a munkajövedelmeknek megfelelően dönt maga az élet a nyugdíjemelés mértékéről, akkor a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatos kisebb ügyeket a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat dönti el, amelyben a munkavállalók, a munkaadók és a nyugdíjasszervezetek képviselői voltak jelen.

Ez a döntés a szubszidiaritás elvének nyilvánvaló és erkölcstelen felrúgása. Politikai döntésként visszarángatja a nyugdíjemelés mértékének meghatározását a parlamenthez, ahhoz a parlamenthez, amelynek szerintem semmi erkölcsi joga nincs arra, hogy a valóságos gazdasági folyamatoktól függetlenül évről évre meghatározza a nyugdíjemelés mértékét.

Elhangzott ebben a vitában, és nagyon rossz érzés volt, örülök, hogy mostanában ez a hangütés kikopott a kormánypárti képviselők felszólalásából, amely a magas nyugdíjak kapcsán próbált hangulatot kelteni a magasnyugdíjasok ellen, akik - hallottuk Torgyán miniszter úrtól - nyilván mind kommunisták voltak, és azért kapták azt a hatalmas nyugdíjat.

(21.30)

Megjegyzem, ez a hatalmas, magas nyugdíj, a 60-70 ezer forint, amit, mondjuk, egy 70 éves bányász kap, egyharmada annak, amit Torgyán úr menye most igazgatóságitanácsi tagként kap. Én inkább ezt tartanám erkölcstelennek, és nem azt, hogy egy 70 éves ember 45 évi munkaviszony után esetleg 60-70 ezer forintot kapjon. De hogy ne csak Torgyán miniszter úrra mutogassak, hanem magamra, tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, hogy olyan képviselő, akinek a fizetése magasabb, mint a legnagyobb nyugdíj, annak egyszerűen nincs erkölcsi joga a magas nyugdíjak ellen bármiféle hangulatot kelteni. Ezt nyilvánvalóan tisztességgel ki kell mondani.

Az alacsony nyugdíjak emelésével, differenciált emelésével mindenki egyetért. Erre szolgál egyébként a költségvetés, amelynek a szociális fejezetéből erre pénzt lehet biztosítani. De ismételni tudom, amit én egy nyugdíjastól hallottam, tehát nem minden nyugdíjasnak, de sok nyugdíjasnak a véleményét fejezi ki: ha a magas nyugdíjjal rendelkezők azt tapasztalnák, hogy az összes nyugdíj esetében megvalósul a 20 százalékos emelés, akkor valószínűleg a differenciált nyugdíjemeléssel egyetértenének, és ha azt mondanák önök, hogy 20 százalékkal emelkednek átlagban a nyugdíjak, de a magas nyugdíjak csak 15 százalékkal, hogy az alacsony nyugdíjak 26 vagy 30 százalékkal emelkedhessenek, akkor ezzel, gondolom, egyetértenénk ezen az oldalon, vagy többen egyetértenénk, mint jelenleg.

Itt azonban arról van szó, ezt ki kell mondani, hogy a nyugdíjas- társadalomtól 45 milliárd forintot elvesznek. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hova tűnik ez a 45 milliárd forint. Nyilvánvaló, van, aki a titkosszolgálatra szánt emelést tartja ellensúlyként, ahova a pénz megy, biztos, vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a mezőgazdasági támogatások 40 százalékos emelése nemcsak a reális igényeket, hanem a koalíción belüli igényeket is kifejezi. Ezzel nem feltétlenül ért egyet az, aki a magyar mezőgazdaságot támogatandónak ítéli. Egy biztos, a munkaadói járulékok 120 milliárdos csökkentése lehetne 75 milliárd forint, és akkor pontosan ez a 45 milliárd forint, amely a nyugdíjemeléshez szükséges, rendelkezésre állna.

Azt gondolom, hogy ezeket a megfontolásokat lesöpörni az asztalról felelőtlenség és erkölcstelenség. Az előző nyugdíjemelés egy hosszú érdekegyeztetés alapján valósult meg. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam, magam is többet beszéltem néhai Knoll István elnök úrral, a nyugdíjasok országos képviseletének elnökével, aki MDF-szimpatizáns volt, nem MSZP-szimpatizáns, sokat küzdött azért ő is, hogy ez a 20 százalékos nyugdíjemelés, ez megvalósuljon, és sajnos, bizony az ő művét is keresztültépik, elsodorják, félrevágják azok, akik egy gombnyomással majd el fogják venni a nyugdíjasoktól ezt a nyugdíjemelést.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök úr bonni látogatása kapcsán szelíden figyelmeztetett arra, hogy az egyoldalú, konzultáció nélküli döntések nem Nyugat-Európához, hanem a Balkánhoz illenek. Szó szerint azt rótta föl a miniszterelnök úr és a kormány ellen, hogy döntéseinél nem hallgatja meg a másik felet.

Itt pontosan arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, azért van nyugdíjasszervezet, azért van érdekegyeztetés, azért van szakszervezet, hogy kikérjék a véleményét, és Kolumbiát, és immár Magyarországot leszámítva, azért van társadalombiztosítási önkormányzat, vagy valamilyen társadalmi felügyelet a társadalombiztosítás felett, hogy ne diktátum döntsön például a nyugdíjemelés mértékéről, hanem egy társadalmi vita.

1999 - ez az érv talán még nem hangzott el a felszólalásokban - az idősek nemzetközi éve. Éppen ma kaptam a brit parlament egyik nem munkáspárti, hanem liberális képviselőjétől egy levelet, nyilvánvalóan körlevélről van szó, amelyben megkérdik, hogy a különböző országok hogyan készülnek az idősek nemzetközi évére. Magyarország úgy készül, hogy a törvényben járó 20 százalékos nyugdíjemelést megvonja az idősektől. Azt is alig hiszem, hogy lenne még egyetlenegy európai ország, amelyben ilyesmi történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módom volt részt venni az Európa Parlament szocialista, szociáldemokrata pártjainak értekezletén, föl is szólaltam ott, egyedüli nem EU-tagként. Természetes, nagy probléma az idős lakosság arányának növekedése.

Természetesen a nyugdíjrendszer, ha nem változna meg, komoly társadalmi problémáknak néznénk elébe mindannyian ebben a Házban és ebben az országban. Ott is nagy probléma a nyugdíjasok számának a növekedése, ahol 65, vagy éppen 70 év a nyugdíjkorhatár. Magyarországon lassan annyi a nyugdíjas, mint a nyugdíjjárulékot fizető. Ezek tények!

Egy reformon el lehet és el kellene gondolkozni, több elemén lehet ennek vitatkozni. Voltak szocialista képviselők is, akik a magánnyugdíjpénztár kötelező választásával szemben aggályokat vetettek föl. Arról van szó azonban, tisztelt kormánypárti képviselők és tisztelt miniszter úr, hogy önöknek ez a döntése sajnos, éppen ezt a hosszú távú vitát, ezt a hosszú távú reformot lehetetleníti el, mert ez egy egyoldalú, provokatív döntés, mely pontosan a diskurzust zárja ki; ahol diktátum van, ott sajnos, nincs tér, nincs lehetőség diskurzusra. Ebben az évben lett volna lehetőség a 20 százalékos nyugdíjemelésre. Bauer Tamás képviselőtársam egyébként briliáns előadásában nem pontosan idézte a szavaimat; én nem azt mondtam, hogy ez a 45 milliárd nem számít egyáltalán, én azt mondtam, hogy a munkaadói járulék csökkentéséből, pontosabban mérsékelt csökkentéséből ezt a 45 milliárd forintot ki lehetett volna idén gazdálkodni.

Ha ez a kormányzat idén megadta volna - és hadd legyek annyira optimista, vagy legalábbis hivatalból optimista, hogy érveim meggyőzik a kormányzatot, bár valódi reményem már természetesen kevesebb van -, idén még megadná ezt a 20 százalékos nyugdíjemelést és utána azt mondaná, hogy üljenek le az érintettek, beszéljük meg, hogy a következő évben milyen nyugdíjemelés lehetséges, hogyan kell megreformálni az egész nyugdíjrendszert, hogy 20-30 év múlva is tisztességes nyugdíjat fizessenek az egyre több nyugdíjasnak az egyre kevesebb nyugdíjjárulékot fizetők, akkor azt hiszem, hogy egy értelmes konszenzushoz közelítő vitához érnénk el.

Azt is tudom - végül is kis ország, és bár sok a képviselő, de a Parlament épülete és környezete mégiscsak egy emberileg bemérhető tér -, hogy a kormánykoalíción belül is sokan voltak, akik vitatkoztak azon, hogy idén még érdemesebb lenne megadni ezt a 20 százalékot. Azt hiszem, nekik van igazuk, azt hiszem ők a bölcsek, hiszen ha ennek a sok beszédnek, ami ma folyik itt, a vége az lenne, hogy a kormányzat visszavonná az előterjesztést, és megadná a 20 százalékos nyugdíjemelést, akkor nem a szocialistáknak köszönnék ezt meg, hanem a kormánypárti képviselőknek és a kormánynak természetesen.

Ami pedig a nyugdíjasok egymás elleni kijátszását illeti, tisztelt képviselőtársaim, ha mindenki megkapja a 20 százalékot, pontosabban a nyugdíjas-társadalom megkapja a 20 százalékos emelést, és ezen belül történik bizonyos differenciálás, akkor nem kijátszásról van szó, hanem a szolidaritásra építésről.

Thatcher asszony - akit sokan ebben a Házban szentként tisztelnek, nem tartozom ezek közé - egyszer úgy fogalmazott, hogy nincs társadalom, csak egyedek vannak, egyének vannak, és az egyéneknek családtagjaik. Én azt gondolom, ez a fajta gondolkodás megbukott, ezért lett Európa nyugati része baloldali, ezért követ szocialista, szociáldemokrata elveket a legtöbb kormányzat, megbukott az az elv, amely a szolidaritás elvét megpróbálta félretenni a gazdasági fejlődés, a pénzügyi megfontolások érdekében.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az idősek tisztelete, a törvények tisztelete, és nem utolsósorban a józan ész tisztelete megköveteli, hogy ne fogadjuk el ezt a törvényt. Erkölcsi felháborodásra késztet engem az, hogyha ezt a törvényt a kormányzati többség megszavazza, nemcsak engem, sokakat is; másrészt nagyvonalúságra és bölcsességre vallana, ha beismernék, hogy tévedtek amikor ezt az előterjesztést beterjesztették.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu