ZSIKLA GYŐZŐ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmilag három részre osztható: az első rész a nyugdíjemelés megváltozott szabályait tartalmazza; a második rész az Alkotmánybíróság ez évi 5. számú határozatának szerez érvényt; a harmadik rész pedig pontosítások gyűjteménye.

Aligha lehet kétséges, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó módosítás a nyugdíjemelés szabályaira és mértékére vonatkozik. E kérdéskört az Országgyűlés már hosszan és kimerítően tárgyalta, többek között egy egész, e célra szentelt vitanap keretében. Tehát a Független Kisgazdapárt nem tartja szükségesnek részletesebben szólni erről, mivel álláspontját már régen ismertté és világossá tette.

Ami előttünk fekszik, az nem egyéb, mint a kormány hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozott és a koalíciós pártok által támogatott lépésének törvényi megvalósítása. Eszerint jövőre a nyugdíjak a tervezett fogyasztóiár-növekedés mértékének megfelelően minimálisan 11 százalékkal fognak emelkedni, s mértékük nem lesz kisebb havi 3500 forintnál. Ez az emelkedés azonban - nem árt erőteljesen hangsúlyozni - minimális, mert maximálisan 25,5 százalékos lesz az alacsony nyugdíjakkal rendelkezőknél.

A kormányt ebben az a megoldás vezeti, hogy a viszonylag magas nyugdíjjal rendelkezők esetében is megmaradjon a nyugdíj vásárlóértéke, sőt kissé növekedjen is, míg az alacsony nyugdíjakkal rendelkező, nehéz helyzetben lévők helyzete érezhetően javuljon.

A kormány által választott megoldás illethető ugyan azzal a váddal, hogy a nyugdíjskála összenyomását eredményezi, az ellenzéki pártok vezérszónokaitól ezt hallhattuk, és bizonyára többször el is fog hangozni ezen törvény vitája során, de - és erről tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak nem szabadna megfeledkeznie - a kormány kényszerpályán mozog. Nem teheti azt, amit szeretne, a lehetőségekhez képest kell a legoptimálisabb megoldást megtalálnia. A kényszerpálya, azt hiszem, nem megkérdőjelezhető; elég, ha csak a legutóbb nyilvánosságra hozott közel kétszáz milliárdos bankveszteségekre utalok. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ó!)

A törvényjavaslatba a kormány ugyanakkor belecsempészett egy bekezdést, amelyben felhatalmazást kér a maga számára, hogy a feltételek kedvező alakulása esetén saját hatáskörben további nyugdíjemelést hajtson végre. A Független Kisgazdapárt támogatja ezt a javaslatot, és nagyon reméli,hogy jövőre a kormány élhet az itt kapandó felhatalmazással, és mód lesz további nyugdíjemelésekre is.

Arról sem szabadna igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaimnak megfeledkeznie, hogy a kormány többek között azért is került a nyugdíjkérdésben kényszerpályára, mert az 1997-ben áterőltetett nyugdíjreform költségei az idén meghaladják a 30 milliárd forintot, jövőre pedig várhatóan a 82 milliárd forintot, ez pedig a központi költségvetést terheli. Ezek az irdatlan nagy összegek forrásai lehettek volna egy nagyobb nyugdíjemelésnek!

Ezen elmondottak miatt mondta Hegedűs Mihály kisgazda képviselőtársam a múlt héten a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak jövő évi költségvetési vitájában, hogy a Független Kisgazdapárt kezdeményezni fogja a tavalyi nyugdíjreform felülvizsgálatát. Ezt a reformot - amelyet helyesebb lenne csupán idézőjelben "reform"-nak nevezni - a Független Kisgazdapárt nem szavazta meg.

Engedjék meg, hogy külön is szóljak egy lényegtelennek látszó apróságról, ami számunkra mégis fontos. Nevezetesen az a pontosítás, amely az özvegyi nyugdíjasok kapcsán megemlíti a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát. Ez ugyan csak pontosítás, de több olyan jelzést kaptam lakóhelyemről, amely a mezőgazdasághoz kapcsolódó nyugdíjellátások megállapításával kapcsolatos. Hogy egyértelmű legyen az említett kör özvegyi nyugdíjra jogosultsága, módosító indítványt kívánok benyújtani ezzel kapcsolatban. A szakszövetkezeti járadékosok nyugdíjjogosultságának megállapítására a későbbiek során még vissza kell térni, mert ezzel kapcsolatban is vannak problémák.

Rátérnék a törvényjavaslat második részére, amely az Alkotmánybíróság ez évi 5. számú határozatának szerez érvényt. Ezen alkotmánybírósági határozat meghozatalát az tette szükségessé, hogy a szocialista-szabaddemokrata nyugdíjreform-törvénycsomagba becsempészték az özvegyek megrövidítését; nem véletlen, hogy többen is az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság nem is határozhatott másképpen, mint ahogy határozott. Az MSZP-SZDSZ koalíciónak sikerült ugyanabba a folyóba kétszer is belelépnie; az első eset, mint talán sokan emlékeznek rá, a Bokros-csomagnál történt.

Az Alkotmánybíróság határozata most kimondta, hogy több ponton alkotmányellenes a tavaly meghozott nyugdíjtörvény. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak így nemcsak feladata, de egyben kötelessége is oly módon módosítani a törvényt, hogy az alkotmánysértés kiiktatódjon belőle. Ez megtörténik, s ezzel a Független Kisgazdapárt egyetért.

Azonban a törvényjavaslat kormányzati indoklásának van egy olyan része, amellyel személy szerint nem tudok egyetérteni. A kormányzati indoklás úgy szól, hogy akkor, amikor az Alkotmánybíróság azt fejtegette, hogy az özvegyektől saját jogú nyugellátásra való jogszerzés az életkorra tekintettel már nem várható, hibázott, mert az úgynevezett "tőle elvárhatóság" vizsgálata nem kivitelezhető. A kormányzati indoklás szerint ezzel az Alkotmánybíróság "...lényegében azt tételezi fel, mintha a megözvegyülés időpontjában a nyugdíj-biztosítási szerveknek mindazokról az özvegyekről, akik saját jogú nyugellátásra nem jogosultak, és életkoruknál fogva jogosultságot nem is szerezhetnek, hivatalból tudomása lenne."

Nos, akárhogyan is olvasom az Alkotmánybíróság határozatát, nem tudom, hogy miképpen jutottak a törvény-előkészítők erre a következtetésre! Véleményem szerint az Alkotmánybíróság helyesen döntött. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnak az özvegyi nyugdíj igénylésekor meg kell néznie az özvegy életkorát, és ha aktív korú, azt, hogy hány szolgálati évet szerezhet a nyugdíjkorhatárig.

(10.00)

Ha ezzel együtt elméletileg képtelen megszerezni a kívánt szolgálati időt, továbbra is az 50 százalékos özvegyi nyugdíj jár; ha képes megszerezni, akkor a 20 százalékos. A cél az, hogy minél több embernek elsősorban saját jogú nyugellátása legyen.

Egyébként engedjék meg, hogy megjegyezzem, ezen utóbbi kérdés sokkal inkább elméleti, mint gyakorlati jelentőségű; elenyésző kisebbséget érint. Úgy gondolom tehát, hogy a törvény-előkészítőknek az alkotmánybírósági határozattal kapcsolatos értelmezése téves. Ez azonban nem törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványt igényel, hanem a végrehajtási rendelet megfelelő módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül e törvénymódosító törvényjavaslat harmadik részéről ejtenék néhány szót. E részt talán legszerencsésebb pontosításgyűjteménynek neveznünk. A törvény számos rendelkezése olyan törvénymódosítást tartalmaz, amely könnyedén, kis figyelemmel elkerülhető lett volna; mármint akkor lett volna elkerülhető, ha a Horn-kormány számára szempont a törvények színvonala.

Például a 6. §-t új bekezdéssel azért kellett kiegészíteni - nevezetesen új (3) bekezdéssel -, mert mint az indoklásban szerepel, a törvény nem tartalmaz olyan szabályt, amely a különböző, illetve azonos jogcímen járó ellátások egymás mellett történő együttfolyósítására, illetőleg annak korlátozására vonatkozott volna. Ennek híján az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnál számos végrehajtási, jogalkalmazási probléma keletkezett. Nincs a világon olyan nyugdíjrendszer, melyben hasonló szabályok ne lennének, ahol ne szorítanák korlátok közé az ellátások együttfolyósítását. A régi, az 1975. évi II. törvénybensem volt ez másképp. Kérdés, hogy ha abban szerepelt egy ilyen szabály, az miért nem került át 1997-ben az új törvénybe, s azt miért most kell pótolni. Ennek az 1997. évi törvény beterjesztője, Kökény Mihály akkori népjóléti miniszter és Keller László államtitkár lehet a megmondhatója.

Ugyanezt mondhatjuk el a 12. § (2) bekezdésének módosításáról is. Nem kellett volna mást tenni 1997-ben, mint az akkor hatályos szabályt átmásolni az új törvénybe. Ez valamilyen rejtélyes ok miatt elmaradt. Ez a rejtélyes ok nem is olyan rejtélyes: az alacsony kodifikációs színvonal. S ezt most kell pótolni! A Horn-kormány nagyobb figyelemmel megspórolhatta volna nekünk e feladatot.

A Horn-kormány jogszabályalkotó hanyagságának azonban az igazi példája a 29. § (2) bekezdését felváltó rendelkezés. A javasolt módosítás csupán három számra terjed ki. A rokkantsági nyugdíj összege minimálisan - rokkantsági csoportok sorrendjében - ezentúl 33 százalék helyett 37,5 százalék, 38 százalék helyett 42,5 százalék, végül 43 százalék helyett 47,5 százalék. Tehát mindhárom esetben 4,5 százalékkal előnyösebb lesz a rokkantnyugdíjasok pozíciója. Ezt ismerjük el, nem írható be most az Orbán-kormány javára. A Horn-kormány ugyanis észbe kapott, hogy a törvényben szereplő mértékek méltánytalanul alacsonyak, s olyan végrehajtási rendeletet adott ki, amely ellentétben a törvénnyel, épp azokat a számokat tartalmazza, amelyeket most vezetünk át a törvénybe.

Mindezt persze el lehet intézni azzal, amivel a törvényjavaslat indoklása is elintézi, hogy nem történik egyéb, mint a jogszabályok közötti ellentmondások feloldása. De tegyük fel a kérdést: a tisztelt Házban miért napi gyakorlat a jogszabályok közötti ellentmondás feloldása miatt törvénymódosító törvényeket elfogadni, s miért nem olyan ritka eset ez, mint a fehér holló? A válasz persze közismert: rendkívül alacsony a jogszabály-előkészítés színvonala. Ha nem így lenne, nem lenne szükség annyi pontosító törvénymódosításra.

A Független Kisgazdapárt fontosnak tartja a jogszabályok színvonalának emelését, ami a kormány programjának is hangsúlyos része. Őszintén reméljük, hogy ez meg fog a jövőben valósulni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu