BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egy kétpercessel kezdem, és utána térek rá a valamivel hosszabb felszólalásomra. Juharos Róbert képviselőtársunk három felszólalással ezelőtt a törvényjavaslat érdemi tárgyalása közben tett egy ide nem való és megítélésem szerint az ő szokásos színvonalához képest nem is igazán méltó utalást. Amikor a VIII. kerületről volt szó, akkor szembeállította a VIII. kerületi teendőket azzal, hogy a főpolgármester úr Európa legdrágább autópályája után Európa legdrágább metróvonalát készül megépíteni, vagy szeretné megépíteni.

Hadd emlékeztessek ismét újra arra, hogy Európa legdrágább autópályájáról a Magyar Demokrata Fórum kormánya hozta a döntést, kötötte a koncessziós szerződést és így tovább. (Mécs Imre: Schamschula!) Ezt intézzék el a jelenlegi koalíciós partnerükkel. Valóban, Schamschula György miniszter úr írta alá ezeket a szerződéseket. Ami pedig Európa legdrágábbnak titulált metróvonalát illeti, ennek a metróvonalnak a megépítésében a Fidesz főpolgármester-jelöltje, a Fidesz fővárosi frakciója egyetértett Demszky Gáborral és a Fővárosi Közgyűlés szocialista és szabaddemokrata képviselőivel, és ezt szavazások igazolják. Az más lapra tartozik, hogy közben az önkormányzati választás után a miniszterelnök úr megváltoztatta a Fidesz álláspontját a metróépítés kérdésében. Azt gondolom, hogy Juharos képviselő úrnak ez az utalása tényleg nem volt méltó hozzá sem és ehhez a vitához sem.

Rátérve felszólalásom tárgyára, nevezetesen a tárgyalt törvényjavaslatra és annak bizonyos politikai összefüggéseire, egy kicsit messziről kezdeném. Ha már itt kínai bölcselőkre hivatkoztak a mai nap során, akkor én a kínai történelemből indulnék ki. Aki egy kicsit is olvasott, olvasgatott Kína történetéről, az tudja, hogy a középkori Kínában a parasztfelkelések sorsa másképp alakult, mint Európában; ott a parasztfelkelések gyakran győztek, elfoglalták a fővárost, legyilkolták a korábbi császárt egész udvartartásával együtt, majd a parasztfelkelés vezetője beült a helyére, a saját híveit ültette az udvaroncok helyére, és Kínában minden úgy folyt tovább, mint eddig, csak mások csinálták ugyanazt, mint eddig. Ezek voltak a kínai parasztháborúk, ehhez hasonló fejleményeket olykor-olykor egyik-másik fejlődő országban, a XX. század második felében is lehet tapasztalni.

Az ilyen eseménysorok azonban nemcsak Kínában és a fejlődő világban voltak, hozzánk sokkal közelebb, a XX. században is találkoztunk olyan fejlődési vonulattal, nevezetesen a bolsevik, kommunista pártok esetében, hogy önfeláldozó, rendíthetetlen szabadságharcosokból, akiket - hogy mondjam - szabadságküzdelmük során tanúsított magatartásuk miatt igazán csak elismerés és tisztelet illethetett, abban a pillanatban, amint hatalomra jutnak, és éveken, évtizedeken át a hatalmat gyakorolják, szörnyűséges diktátorok és terroristák, állami terroristák válnak. Ez a XX. században is előfordult sokfelé, így Magyarországon is, és azt hiszem, nincs vita abban, hogy ahhoz a szörnyűséges terrorrendszerhez, amit a hatalomra került magyar kommunisták kialakítottak, hogyan kell viszonyulni. De ennek az a tanulsága, hogy mindenkinek, aki a szabadságért küzdött bármilyen formában, és utána hatalomra kerül, nagyon oda kell figyelnie arra, hogy hatalomra kerülve képes-e ugyanazokat az elveket érvényesíteni önmagával - mint a hatalom gyakorlójával - szemben, mint amelyeket a hatalomra kerülés előtt másokat bírálva, másokat támadva számon kért.

Eszem ágában sincs, hogy azt feltételezzem, hogy a hatalomra került Fidesz valami hasonló közelébe jutna, mint akár annak idején a kínai parasztfelkelők, akár a XX. század hasonló helyzetbe került mozgalmai kerültek, de azért azt kell mondanunk, hogy amit - Stumpf István szavaival élve - a Fidesz új államfelfogása jelent, és ami az elmúlt hetekben tárgyalt számos törvényjavaslatból kibontakozik, azt mutatja, hogy attól a felfogástól, amelyet az egykori Fiatal Demokraták Szövetsége az emberi jogok és az állam állampolgárok általi ellenőrzése terén képviselt, ettől a felfogástól a Fidesz minden egyes törvényjavaslatával lépésről lépésre messzebb kerül.

Amikor a miniszterelnök úr egy nyugati lapnak adott interjújában arról beszél, hogy a doktriner liberális elvek Kelet-Európában nem alkalmazandók, amikor Kövér László miniszter úr a választások második fordulója után a Magyar Nemzetnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy itt a rendszerváltás körül bizonyos túlzott garanciákat építettünk be a jogrendszerünkbe, és ezekkel valamit kezdeni kell, hát akkor bizony baj van. És e törvényjavaslatok, a törvényjavaslatok sora kapcsán - az adózás rendjéről szóló törvény, amit már elfogadott a kormánytöbbség; a büntető törvénykönyv módosítása, amelyet ezekben a napokban tárgyalunk; a nemzetbiztonsági törvénynek az a módosítása, amelynek a tárgyalását ma kezdte el az Országgyűlés; az adóhivatal feladatairól szóló törvény módosítása, amelyet éppen ezekben a percekben tárgyal az alkotmányügyi bizottság, nyilván Juharos képviselőtársunk is oda távozott Hack Péter után; és ez a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslat, amely valójában egy egész sor törvényjavaslatot fog egy csokorba és kényszerít majd bennünket együttes szavazásra -, tisztelt Országgyűlés, itt egy olyan új államfelfogás bontakozik ki a szemünk előtt, amely az állam hatalmát, az állam jogosítványait, az állami erőszakszervezetek jogosítványait terjeszti ki, és azokat a garanciákat építi le és szűkíti, amelyek az állampolgárt védik az állam esetleges önkényével, esetleges túlhatalmával szemben.

(12.50)

Szabaddemokrata képviselőtársaink - Világosi Gábor, Hack Péter, Kóródi Mária - már sokoldalúan bemutatták, hogy az, amit itt a rendőrségi törvénnyel, az adatvédelmi törvénnyel akarnak kezdeni, milyen mértékben ellentétes azokkal a jogállami elvekkel, amelyekkel kapcsolatban azt hittük tíz éven keresztül, hogy a rendszerváltás pártjai között egyetértés van.

Juharos képviselőtársunk Montesquieu-re hivatkozva arról beszélt, hogy igen, a szabadságot korlátozni kell, itt tehát a kisebbség, egyesek szabadságát korlátozzák a többség érdekében. Nos, Juharos Róbert persze koránál fogva ezt még kevésbé ismeri, de a belügyminiszter úr, aki velem egykorú és aki a felnőtt életének jelentős részét még az államszocializmus éveiben élte le, nyilván jól emlékszik arra, hogy a Kádár-rendszerben is meg a többi szocialista rendszerben is mindig azt mondták, hogy a munkások, parasztok, dolgozó értelmiségiek nagy többsége érdekében és az ő egyetértésükkel teszi mindazt a kommunista rendszer, amit tett, és csak egy megtévesztett kisebbség meg ellenséges diverzánsok azok, akikkel szemben fel kell lépni - talán még emlékszik erre a retorikára. Nem lenne jó, ha ebbe belemennénk. A jogvédelem mindig a kevesek, a kisebbségek, néhányak jogait is védi az állammal szemben, és nagyon megfontolja, hogy a többség érdekében egyesek jogait hol és mennyiben szabad korlátozni.

Egy kérdéskörről beszélnék egy kicsit bővebben is a törvényjavaslat kapcsán, nevezetesen az idegenrendészeti, menekültügyi törvénynek a törvénycsomagba foglalt módosításáról, két okból. Az egyik, hogy elterjedt dolog - valljuk be, különösen, de nem csak jobboldali kormányok idején -, hogy az emberek félelmeit, gazdasági jellegű félelmeit és biztonsági jellegű félelmeit, ebből fakadó szorongásait megpróbálják az idegenek, a külföldiek ellen irányítani. Az, hogy ebbe a törvénycsomagba, a bűnözéssel szembeni fellépéssel kapcsolatos retorikába belekerült az idegenekkel szembeni hangulatkeltés, ami - hadd emlékeztessek rá korrekt módon - egy nagyon rossz kijelentésre ragadtatta a Fenyő-merénylet után Horn Gyula korábbi miniszterelnököt is, amiért joggal bírálta őt az akkori ellenzék egyik-másik jeles képviselője, és amihez nagyon hasonló kijelentéseket tesz rendszeresen Boross Péter volt miniszterelnök úr, aki a jelenlegi miniszterelnök főtanácsadója; szóval szerintem ez egy nagyon veszedelmes irányzat.

A idegenrendészeti és menekültügyi törvény módosításának - ami ebben a törvényjavaslatban van - az égvilágon semmi köze sincs a szervezett bűnözés elleni harchoz. Miről szól ez a módosítás? Ez a módosítás arról szól, hogy azt a hatályos magyar joggal és az európai normákkal ellentétes magyarországi gyakorlatot, amely közösségi szállásokon gyakorlatilag határozatlan idejű elzárással sújtja a menekülteket, ezt igyekszik utólag, törvényben legalizálni. Ez szerepel a 29. §-ban. Azt a jelenlegi lehetőséget, hogy közösségi szállást kell kijelölni az idegenek, a jogellenesen hozzánk érkező, hozzánk jutó idegenek tartózkodási helyéül, ezt fő szabállyá teszi, és hasonlóképpen ilyen típusú rendelkezés az is, amely a menedékkérőket is irreguláris migránsokként kezeli, és fő szabállyá teszi azt, hogy őket is bezárják a közösségi szállásokra. Ez is ellentétes az európai gyakorlattal és a hatályos magyar joggal.

Miért mondom azt, hogy ennek semmi köze nincs a szervezett bűnözés elleni harchoz? Azért, mert kikről van szó? Azokról a Koszovóból, Afganisztánból és más szerencsétlen országokból, a határt illegálisan átlépve hozzánk jutó szerencsétlenekről, akik - hogy a Fidesz programjának címét idézzem - szabadságot és jólétet keresnek valahol Európában. Úgy gondolják, hogy ezt a szabadságot és jólétet Magyarországon vagy Magyarországon keresztül Európába jutva találhatják meg, és ezt a szabadságot és jólétet a saját hazájukban biztosan nem találhatják meg, és azt a rettenetes szervezett bűncselekményt követik el a magyar jogrend ellen, hogy rendszerint többen együtt - valamilyen embercsempész segítségével - illegálisan átlépik a magyar határt, majd azt a rendkívül súlyos szervezett bűncselekményt próbálják újra elkövetni, hogy megpróbálják átlépni az osztrák vagy a szlovák határt is.

Tisztelt Országgyűlés! Két dolgot kell ezzel kapcsolatban megjegyeznem. Ahhoz a szervezett bűnözéshez, amelytől valóban fél a magyar közönség, nekik semmi közük: a robbantókhoz, a merénylőkhöz nekik nincs közük, hiszen Dietmar Clodónak nyilvánvalóan nem kellett a legális útlevelén és egyéb szabályokon, lehetőségeken kívül semmiféle illegális eszközt igénybe venni ahhoz, hogy bejusson Magyarországra, és mindaddig, amíg a rendőrség közbe nem avatkozik, tovább is utazzon Magyarországról. Azokat a feltételezett szlovák terroristákat - de nem tudjuk, hogy így van-e -, akik az Aranykéz utcai merényletet elkövették, őket sem akadályozza meg a Magyarországra való bejövetelben, kimenetelben semmiféle új idegenrendészeti szabályozás, de még az ukrán maffia vagy bármilyen maffia számára sem okoz gondot, hogy Magyarországra szabályos útlevéllel bejusson, itt tartózkodjon, innen bármikor távozzon. Ennek a szabályozásnak semmi köze a szervezett bűnözéshez! Ez a szabályozás csak ki akar használni egy ürügyet arra, hogy olyan megkötéseket, olyan korlátozásokat vigyen be a magyarországi idegenrendészeti szabályozásba, amelyeket bizonyos politikai erők és bizonyos apparátusok mindig is szerettek volna, és amelyeket a demokrácia, az emberi jogok és az európai illemszabályok iránt elkötelezett politikai erők eddig nem voltak hajlandók belevinni, bár törekvések erre mindig voltak.

Ezzel kapcsolatban azonban még két politikai megjegyzést kell tennem. Az egyik, hogy ha a világ, Nyugat-Európa valamely más országa hoz be egy ilyen szabályozást, az egy jogpolitikai, emberi jogi vita. Az azonban, hogy ezt egy magyar kormány akarja megtenni, különösen méltánytalan és erkölcstelen! Mint erről az előző Országgyűlésben Kőszeg Ferenc egy nagyon szép beszédében beszélt, Magyarország az az ország, ahonnan részben politikai, de nagyrészt gazdasági okból százezrek emigráltak az elmúlt száz-százötven évben. És ha mondjuk, Ausztria azzal az 1956 óta távozott több mint 200 ezer magyarral úgy bánt volna, ahogy ez a szabályozás készül a koszovói albánokkal, afgánokkal és hasonlókkal bánni, akkor ma sokkal kevesebben lennének a határon túli magyarok, akik időnként gazdagon hazalátogatnak, mert akkor őket bizony hazatoloncolták volna Magyarországra, és kitették volna őket az itteni elbánásnak. Azt gondolom, hogy Magyarországnak egyszerűen nincs erkölcsi alapja arra, hogy bárkivel, aki hozzánk menekül - hangsúlyozom, akár gazdasági okból - így bánjon.

(13.00)

Azt gondolom, ennek a javaslatnak a benyújtása egyszerűen szégyen.

De van itt még egy politikai vonatkozás, amiről beszélnem kell. Amikor az előző napirendi pont, a nemzetbiztonsági törvény tárgyalása során Donáth László képviselőtársunk indokolta az emberi jogi bizottság kisebbségi álláspontját, hogy ők miért utasítják el azt a bizonyos törvényt - amelyik egy tőből fakad ezzel a törvénycsomaggal, mint erről már korábban beszéltem -, akkor tett egy olyan utalást, miszerint elutasító véleményében megerősítette őt az a támogatás, amit a bizottsági ülésen folyó vitában a kormányoldal a MIÉP képviselőjétől kapott. Kövér László miniszter úr, aki az előző napirendi pont lezárásaként tért vissza erre a kérdésre úgy, hogy utána már senkinek nem volt módja reagálni erre, elmagyarázta, hogy miért veszi rossz néven Donáth Lászlótól. S nagyon figyelemre méltó módon elmagyarázta nekünk, miért is érzi magától Kövér László távolabb a Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét, mint a MIÉP-et. Ez hangzott el lényegében néhány órával ezelőtt. Nem azt mondom, hogy közelebb érzi magához a MIÉP-et, hanem azt mondom, hogy távolabb érzi magától az MSZP-t és az SZDSZ-t, mint a MIÉP-et, és azt mondta - jegyzőkönyv még nincsen, de akik jelen voltunk, még emlékszünk rá -, a Szocialista Párt elődpártjában olyanok voltak, akik a magyar nemzet ellen ezt meg ezt tették. Ebben nincs is köztünk vita, hogy súlyos dolgokat, szörnyűségeket tettek. Utaltam is arra, hogyan ítéljük meg az egykori kommunista párt magyarországi tevékenységét, hogy elárulták a hazájukat, hogy a haza ellenségeivel szövetkeztek a magyar nemzet ellen. Miután ilyenről a MIÉP-ben nem tud, ezért nem tartja indokoltnak, hogy Donáth László képviselőtársunk ilyen értelemben hivatkozik a MIÉP állásfoglalására a kormányoldal mellett.

Tisztelt Országgyűlés! Nem szoktam az Országgyűlésben a MIÉP felszólalásaival foglalkozni, s ezt most sem fogom megtenni, ellenben azzal, hogyan viszonyul a vezető kormánypárt, a Fidesz, ha úgy tetszik, második embere, a kormány második embere, aki a miniszterelnök állandó helyettese, a MIÉP-hez, illetve az ellenzék két demokratikus pártjához, az MSZP-hez és az SZDSZ-hez. Erre kénytelen vagyok ez esetben visszatérni, ugyanis egy dologról Kövér László nyilvánvalóan megfeledkezik. Abban ugyanis nincs köztünk vita, hogy az egykori MSZMP-hez és annak múltjához hogyan viszonyulunk. A Szabad Demokraták Szövetsége egész eddigi, 10 éves története során elég egyértelművé tette, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik a magyar nemzet ellen fordultak, s a magyar nemzet elleni megtorlásban részt vettek - ebben nincs köztünk vita.

Abban azonban van köztünk vita, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik egy olyan eszmerendszert képviselnek ma a magyar politikában, amely - hogy Debreczeni József kifejezését idézzem, amely talán valamennyiünk számára érthető - egy komplett náci eszmerendszer. A MIÉP kétségkívül ezt az eszmerendszert képviseli a magyar politikában, és ez független attól - szemben Latorcai János ismert mondatával -, hogy bejutott-e a parlamentbe vagy sem. Azt gondolom, az, hogy ezt az eszmerendszert képviseli valaki, az én szememben ugyanolyan súlyos dolog.

Azt vártam volna a Fidesz vezető politikusától, hogy legalább ugyanolyan távol érezze magától a náci eszmerendszer magyarországi képviselőit, és fontos kérdésekben ugyanúgy idegesítse őt a náci eszmerendszer magyarországi képviselőinek támogatása, mint amennyire távol érez magától egy olyan politikai ideológiát és gondolatrendszert, nevezetesen: a kommunista gondolkodásmódot, amely nincs képviselve ma a magyar parlamentben, s csak periférikusan van képviselve a magyar politikában. Márpedig itt az egybeesés nem véletlenszerű! Persze előfordul, hogy egy költségvetési vagy már részletkérdésben ugyanolyan álláspontot képvisel egy MIÉP-képviselő, mint bárki más ebben a Házban. (A teremben megszólal egy rádiótelefon.)

Csakhogy itt arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy ebbe a törvényjavaslatba, a szervezett bűnözés elleni harcról szóló törvényjavaslatba beillesztették az idegenrendészeti és menekültügyi törvény módosítását, tehát az állampolgárok bűnözéstől való félelmét, mint erről korábban beszéltem, az idegenek ellen igyekeznek irányítani. Ez a dolog a lényegét tekintve mutat ugyanabba az irányba, amire a MIÉP egész - Debreczeni József szavaival: náci - ideológiája épül, hogy az ellenséget, az ellenfelet, a veszedelmet az idegenekben keressük - ez a náci ideológia lényege! Tehát itt az egybeesés nem véletlen, hanem az egybeesés nagyon fontos és nagyon tartalmi. Ezért tartom rendkívül figyelemre méltónak azt, amit Kövér László miniszter úr 3-4 órával ezelőtt elmondott.

Végül a törvényjavaslatra visszatérve: még egy utolsó kérdést kell feltennünk ezzel kapcsolatban, amiről, ha jól emlékszem, nem nagyon esett szó sem az első napon, sem a mai vitában, tudniillik hogy miért is nyújtotta be a kormány ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat mint tudjuk, hat kétharmados törvény (A teremben újból rádiótelefon szólal meg.) módosítására irányul, és ha a hat kétharmados törvény kétharmados részét kivesszük belőle, akkor a prostitúcióra és az üzletekre vonatkozó szabályozáson kívül alig marad belőle valami.

A Magyar Országgyűlésben ilyenkor, a benyújtás előtt egyeztetni szokás az ellenzéki pártokkal, s olyan törvényjavaslatot illik benyújtani, hogy ha a kormánytöbbségnek nincs kétharmada, akkor megszerezze az ellenzék egyetértését. A jelek azt mutatják, meghallgatva a szocialista és a szabaddemokrata képviselők felszólalásait - a MIÉP-pel együtt ugyanis nincs meg a kétharmada a jobboldali kormánykoalíciónak -, hogy ez az egyeztetés nem történt meg. Tehát hasonlóan az ügyészségről szóló alkotmánymódosításhoz, vagy a nemzetbiztonsági törvény módosításához, a kormány abban a biztos tudatban nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, hogy a kétharmadot nem fogja megkapni. Tehát arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényjavaslat benyújtásának és parlamenti tárgyalásának nyilván nem az a célja, hogy a törvényjavaslatot elfogadják, hanem hogy azt lehessen mondani: az ellenzék miatt nem sikerül a szervezett bűnözés ellen harcolni. Ez azonban, tisztelt Országgyűlés, nem igaz, hiszen mint egy összefüggésben kimutattam - más összefüggésben pedig szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim mutatták ki, Kóródi Mária mondatára szeretnék utalni: a maffia továbbra is nyugodtan alhat -, ez a törvényjavaslat valóban nem segíti elő a szervezett bűnözés elleni harcot, csak egyfajta hangulatkeltést, illetve a félelmek látszólagos levezetését szolgálja, s már csak ezért sem tudják a szabaddemokraták támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu