DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Nincs legépelve. (Horn Gábor: Kézzel van írva, ez kétségtelen.) Köszönöm tisztelt ellenzéki képviselőtársaim bizalmat sejtető szavait. (Szórványos derültség a kormánypártok padsoraiban.)

Azt gondolom, az, hogy ha egy napirend előtti felszólalásra a kormány képviselői felkészülnek, talán nem olyan rettenetes bűn, amit adott esetben ne lehetne elviselni - legalábbis attól tartok.

Azt gondolom, hogy csatlakozva a frakcióvezető úrnak az Alkotmánybíróságot méltató szavaihoz, itt most valóban a múlt heti döntés néhány tanulságát volna célszerű elsősorban levonni. Annál is inkább, mert való igaz, hogy ez a problémakör volt legalábbis az egyike a kormány legtöbbet vitatott, legviharosabban vitatott intézkedéseinek, és persze a kormány legelső és azt gondolom, máig hatóan leglényegesebb döntéseinek. Ennek következtében úgy gondolom, teljesen természetes az, hogy ebben az esetben a kormány megnyugvással és megelégedéssel fogadta az Alkotmánybíróság ezen döntését. Annál is inkább, mert a közvélemény támogatását - és azt gondolom, ezt a tisztelt ellenzéki képviselő hölgyek és urak is elismerik - ebben a kérdésben eddig is maga mögött tudhatta a kormány.

Most az is kiderült - nagyon fontos pozitív fejleményként -, hogy a felvetett alkotmányos aggályok sem állják meg a helyüket. A döntés újra megerősíti: a tb-alapok feletti rendelkezés az egész társadalmat érintő olyan alapvető kérdés, amelyben az államnak nemcsak lehetősége, hanem feltétlen kötelessége is, hogy eljárjon azokban az esetekben, amikor a befizetők pénzalapját valamiféle veszély fenyegeti. Márpedig azt gondolom, hogy ez a beavatkozás módfelett szükségesnek látszott, hiszen az azóta lezajlott vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy nemcsak egyszerűen számos szabálytalanság, hanem esetenként egyértelmű törvényszegés is tapasztalható volt az elmúlt évek társadalombiztosítási önkormányzatának tevékenységében. Ezért azt hiszem, annak érdekében, hogy valóban a jó gazda gondosságával járjunk el ezekben a kérdésekben, mindenféleképpen szükség volt ezekre az intézkedésekre.

Az Alkotmánybíróság döntése egyébként újra felhívja a figyelmet arra is, hogy az a doktriner álláspont, amely teljesen függetlenül a konkrét körülményektől, csak azt képes ismételgetni, hogy minden, ami állami, eredendően és csak rosszabb lehet, mint bármiféle intézkedés, semmiféleképpen nem állja meg a helyét. Tudniillik amikor konkrétan bebizonyosodik, hogy a koordináció más formái egyértelműen alkalmatlanabbnak bizonyulnak, mint az állami kezelés, ebben az esetben az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a köz érdekében beavatkozni. És itt semmi egyéb nem történt, mint egy ilyen típusú beavatkozás.

Átfogó társadalmi jellegű alapokról van szó, ennek következtében múlhatatlanul szükséges volt a valóságos társadalmi ellenőrzés létrehozása. Ennek kidolgozása folyamatban van, de amíg ez nem történik meg, addig a legalkalmasabb formája ennek a közvetlen állami ellenőrzés volt, és ez történt ezekkel a lépésekkel. A folyamat fontos tanulsága - ahogy arra frakcióvezető úr is felhívta a figyelmet -, hogy talán nem feltétlenül kellett volna sem ebben, sem más hasonló kérdésekben a tisztelt ellenzéknek lépten-nyomon, ha úgy tetszik, hetenként kétségbe vonni a kormány legitim jogosítványait. Azt hiszem, hogy ezt a tanulságot elsősorban a tisztelt ellenzéki oldal képviselőinek szükséges feltétlenül levonni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu