DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még az előző polémiához szerettem volna hozzászólni, hiszen kétségtelen tény: lehet az embernek kétfajta logikája arra nézve, hogy a szociális támogatásokat általában vagy célzottan a gyermeknevelés támogatását valamilyen jövedelemkövetelményhez köti és adón keresztül érvényesíti, vagy általában alanyi jogon vagy meghatározott körben, rászorultsági alapon mindenkinek odaadja; és ennek lehet az is alapja, milyen azzal kapcsolatban a megfontolás, hogy tudniillik mennyire valóságosak a bevallott jövedelmek és az erre épülő különféle egyéb konstrukciók.

De ahogy Pető Iván is rámutatott, nem szokásos, ha ez az álláspont, mondjuk, egy-két éven belül homlokegyenest megváltozik. De én nem is erre szeretnék rámutatni, hanem arra, hogy a jelen pillanatban is ugyanannak a dolognak kétfajta logikájával találkozunk. Mert miközben a kormánypártok a családtámogatással összefüggésben kifejtik azt az álláspontjukat, amelyet kifejtenek, aközben például a nyugdíjrendszerre nézve az alacsony nyugdíjak esetében egyszerűen képtelenek befogadni azt a gondolatot, hogy kétféle módon lehet alacsony nyugdíj Magyarországon: például azért, mert valaki kevés szolgálati idővel kevés járulékot fizetett, vagy például azért, mert minimálbéren foglalkoztatták és másfajta jövedelme támadt, de lehet azért is, mert rossz időpontban, rossz nyugdíj-megállapítási szabályokkal ment el nyugdíjba. Fölmerül az emberben a kérdés, hogy tulajdonképpen miért lehet ennyire önkényesen megválasztani a tárgyhoz illően, hogy mikor melyik logikát tartják mérvadónak.

(17.40)

Az egyikben egyik logika működik, a másikban másik, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ennek nincs egy koherens koncepcionális háttere. Alkalmi fogódzkodóként használják hol az egyik, hol a másik érvet az elgondolt megoldás alátámasztására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu