LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kitartó Kormánypárti Képviselő Úr és számos Szocialista Képviselőtársaim, akik itt vannak a teremben! Mielőtt a tárgyra térek, egyetlen megjegyzést hadd tegyek. Azt hittem, hogy egy ilyen fiatal, tetterős kormány esetén a kormánypárti frakciók reggel 6 körül már felkelnek és idejönnek. Őszintén sajnálom azokat a jelenlévőket, akiknek egyedül kell győzni a vitát, őszinte tiszteletem az övék. Gondolom, majd megbeszélik társaikkal, hogy miért hagyták őket ennyire magukra.

Államtitkár úr megpróbált meggyőzni minket, hogy igazából nem szűk esztendő vár ránk, hanem bizonyos szempontból, beruházások és bér szempontjából is bő esztendő. Az, hogy egy esztendő szűk vagy bő, nem önmagában érték. Azt kéne megnézni - akár egy ruhánál -, hogy jó helyen szűk-e, és jó helyen bő-e. Nekem éppen ez a kifogásom a beruházáspolitika és a bérpolitika ellenében is.

Nézzük a beruházásokat, pusztán ott, amihez egy kicsit értek, a kultúra területén. Államtitkár úr említette - és ez általában igaz -, hogy az ezeréves évfordulót szolgáló beruházásokat eredeti ütemben teljesíti a kormány. Az már szerencsétlen dolog, hogy a Nemzeti Színházat is ide sorolta, hiszen az - az ismert okokból, amibe nem megyek bele - éppenséggel nem lesz kész határidőre, és úgy tűnik, nem is olcsóbban a beruházás.

Mi az, amit viszont nem tart eredeti ütemben a kormány? Éppenséggel elhalasztja, módosítja a kulturális törvény bevezetését, és ezzel olyan jövedelmektől fosztja meg többek között a vidéki közművelődést, ami ott az infrastrukturális támogatást, a kultúrába és a szellembe való valódi beruházást tette volna lehetővé.

Ugyanez a problémám a bérviszonyok szempontjából is. Ha a kultúra prioritás, akkor nem nagyon érteni, hogy a vidéki kultúra területén tevékenykedő közművelődési dolgozók - zömmel közalkalmazottak - miért nem élvezik ezt a prioritást. Nem elég, hogy ők szükségképpen az átlag alattiak között foglalnak helyet - ahogy államtitkár úr is elismerte -, de a törvénynek ugyanezen halasztása megfosztja őket a bérpótléktól, megfosztja a kulturális szolgáltatások igénybevételéhez járó - törvény szerint járt volna - vásárlási kedvezménytől is. Az embernek ilyenkor az az érzése, hogy egy-egy miniszter érdekérvényesítő képessége dönti el a kormányban, hogy melyik réteg kap többet és melyik kevesebbet. Volt már példa arra, hogy "édes Zsigám" stílusban próbálta egy miniszter a pénzügyminiszterrel szemben érvényesíteni a tárcaérdeket. Tegnap hallottuk Gógl miniszter urat, aki szintén újabb igénnyel lépett elő. Nem jó ez a gyakorlat, nem igazságos a közalkalmazottak és az emberek szempontjából.

Köszönöm, és elnézést az időtúllépésért. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu