PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is ki kell fejeznem azt a reményemet, hogy Homa János képviselő úr hallja, amit mondok, és a továbbiakban azt is, hogy érti is, amiről beszélek. Tudniillik én azok közé a képviselők közé tartoztam, mint amilyenek mindannyian vagyunk, hogy senki nem vonja azt kétségbe, hogy Magyarországnak méltó módon kell megünnepelnie a kereszténység felvételének és a magyar államiságnak az ezeréves évfordulóját - ezt senki nem vonta kétségbe. Azt sem vonta senki kétségbe, hogy erre természetesen pénzeszközöket kell áldozni. Abban a viszonyrendszerben viszont, amikor azt boncolgattuk, hogy milyen gonddal fordult a kormány a ma problémái iránt - például az önkormányzatok problémái iránt, ahogy erről Lamperth Mónika beszélt, vagy mondjuk miért a nyugdíjasoktól vontak el önök 50 milliárd forintot, és lehetne tovább sorolni jó néhány más tételt -, ebben a viszonyrendszerben bizony kicsit talán sokallották, hogy 25 milliárdot terveznek a millenniumi költségvetésekre. Én nem sokallom akkor, ha másra is ilyen gondot fordítanak, mint a millenniumi megemlékezésekre.

S még egyet szeretnék mondani önnek: bizonyára beszélő viszonyban van Sasvári Szilárd képviselőtársával, aki most a kulturális és sajtóbizottság elnöke. Javaslom, kérdezze meg őt, hogy a millenniumi albizottság korábbi ülésein, amikor arról beszélt, hogy támogatja a millenniumi elképzeléssorozatot, a millenniumi koncepciót, és támogatja Erdődy Gábort, aki nemcsak elismert diplomata, hanem történész is volt ebben a minőségében, és miniszteri biztosként vezette akkor az emlékbizottság titkárságát, akkor ezt csak lányos zavarában tette vagy tényleg komolyan gondolta.

Egy kétségtelen, kedves képviselőtársam, mi akkor számítottunk az ellenzéki képviselőtársaink értékes javaslataira, nagyon sok hasznos, értelmes javaslatot kaptunk tőlük a millenniumi koncepció kidolgozása során. Most csak azt tettem szóvá - nem az összeg nagyságát vontam kétségbe -, hogy sem a polgárok, sem a mi számunkra nem kellően ismert sem a koncepció, sem az, hogy kik milyen alapon, milyen módon döntenek a pénz felhasználásáról. Azt gondolom, kedves képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ez önöknek is fontos, nemcsak nekünk.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu