BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Azért kértem újra lehetőséget kétperces reagálásra, mert szeretném megköszönni Kósa képviselőtársamnak, hogy nem egy magabiztos beszédet mondott el, ami azt sugározná, hogy itt egy üdvözítő megoldást találtak, hanem őszintén elmondta ebben a vitában, hogy vannak jogos kétségek ezzel a folyamattal kapcsolatban, amit ez a törvény elindít.

Abban persze egyetértünk, hogy a mai nem működik, vagy úgy fogalmaznám, hogy nem jól működik, és hozzátenném zárójelben, hogy ez nem csak magyar specialitás, hogy az okok valahol nagyon mélyen vannak. Ezenkívül azt is éreztem Kósa képviselőtársam beszédében, hogy a legkifejezettebben talán ő közelíti meg annak a gondolatnak a kimondását, hogy igen, ez az iskoláztatási támogatás támadás egy bizonyos réteg ellen, ahol a családi pótlékból való élés egyfajta életstratégia.

Nagyon röviden szeretnék az élet más területéről vett példával élni, és rávilágítani arra, hogy a kényszereszköz mennyire diszfunkcionálisan működik, hogy az a megoldás, amit nagyon-nagyon adminisztrálni és túladminisztrálni kell, a legritkább esetben váltja be a hozzá fűzött reményeket, sőt soha.

Ugye, jó néhányan emlékeznek képviselőtársaim közül az amerikai alkoholtilalomra? Gondolom, nem lenne vita közöttünk azzal kapcsolatban, hogy az alkohol rossz dolog, mégis nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy általános alkoholtilalommal mint szankcióval nem lehet semmit elérni, sőt, az ellenkező hatást érte el.

(19.10)

Iszonyú fejlődésnek indult a szervezett bűnözés, az egész alvilág akkor épült ki.

Javaslatokat kért képviselőtársam, s azt gondolom, az előzőekben már megfogalmaztam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.): az oktatásfejlesztés és a családi pótlék békén hagyása - ez a mi javaslatunk. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu