BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita ebben a szakaszában egyetlen érdemi kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez az iskoláztatási támogatás. Bauer Tamás képviselőtársammal nagy számban adtunk be módosító indítványokat, amelyek egyetlen közös célja, hogy ebből az előterjesztésből az iskoláztatási támogatást kigyomlálják, amely számos helyen említésre kerül a törvényjavaslatban.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iskoláztatási támogatás - amely nem egyszerű átkeresztelése a családi pótléknak, ahogy erről az előző felszólalásában Bauer Tamás hosszabban beszélt - ne maradjon benne a törvényben, mert nagyon komoly problémákhoz vezethet. Miért rossz ez a gondolat, amelyről a Házban már rögtön a választások után egy országgyűlési határozati javaslat kapcsán hosszan vitatkoztunk? Nagyon röviden szeretném megismételni azokat az elvi kifogásokat, amelyeket nem sokkal előttem Bauer Tamás is elmondott, és amelyeket már elmondtunk a vita általános részében többször, hosszan és többen. Utána bővebben, részletesebben azokról a technikai jellegű problémákról szeretnék beszélni, amelyeket a törvényjavaslat egyszerűen nem old meg, sőt, úgy gondolom, hogy gerjeszt, előidéz, amelyeket az előterjesztő nem gondol végig előre, de amelyekről azt gondolom, hogy némi logikai fejtörés után végiggondolhatók.

Az elvi ellenvetéseink az iskoláztatási támogatással kapcsolatban abból táplálkoznak, hogy itt két dolog összekeveredik. A családi pótlék egy olyan támogatási forma, amely a gyermeknevelés költségeihez való hozzájárulás az állam részéről. Természetesen nem fedezi a gyermeknevelési költséget, hanem egy jelképes hozzájárulás, hogy tudniillik az államnak ez a tevékenység fontos, ezért valamilyen szinten részt vállal belőle. Ez a rész az ismert létminimum-számítások alapján mintegy 20 százaléknyi része annak a költségnek, amely felmerül. Mondom még egyszer: a minimum szintjén; tehát semmiképpen nem elégséges önmagában véve az ellátáshoz - bizonyos értelemben jelképes. Nagyon fontos, hogy ne keveredjen össze egy másik szemponttal, tudniillik hogy a kormány - aktuálisan ez a Fidesz-Kisgazdapárt jobboldali kormány - bizonyos magatartásokat akar jutalmazni, és másokat pedig akar diszkriminálni.

Árulkodó volt, amikor a miniszteri expozéban Harrach miniszter úr úgy fogalmazott, hogy a helyes útra kell terelni a szülőket. Árulkodó volt, amikor az előbb Révész Máriusz képviselőtársam, aki, sajnos, azóta kiment a teremből (Révész Máriusz: Itt vagyok!) - bocsánat, nem láttam -, úgy fogalmazott, hogy rá kell kényszeríteni őket arra, hogy iskolába járjanak. Nos, a mi felfogásunk szerint a kormánynak egyrészt nem az a dolga, hogy erkölcsi magatartásokat terelgessen, másrészt pedig semmilyen pozitív eredményt nem lehet elérni a kényszer eszközével az élet semmilyen területén. Mi abban a korai, nyár eleji vitában többször és hosszan kifejtettük, hogy ide bizony, tisztelt képviselőtársaim, pozitív ösztönzési eszközök kellenének.

(17.30)

Emlékszem, hogy Kósa Ferenccel folytattunk le egy nagyon hosszú vitát, ami arról szólt, hogy szívesen látnánk olyan új iskoláztatási támogatási formát, ami tehát nincs összekeverve a családi pótlékkal, nem váltja ki a családi pótlékot, de azt célozza, hogy a gyereket iskoláztassa a szülő - aminek egy korai, speciális változatát a szabaddemokraták már az első ciklusban megfogalmazták. Ott arról volt szó, hogy az igazán alacsony képzettségű szülők a gyermek továbbtanulása segítése szempontjából kapjanak továbbtanulási támogatást. De ezen kívül is sokféle eszköz állna rendelkezésre ahhoz, hogy ilyen pozitív ösztönzéssel valóban tudjuk az iskoláztatási színvonalat segíteni, támogatni.

A kormánynak nem ez a szándéka. A korábbi vitákban nagyon hosszan elmondtuk, hogy az a félelmünk, hogy így bizonyos családok, bizonyos rétegek nagy számban elveszíthetik a családi pótlék mutációját, tehát ezt a bizonyos iskoláztatási támogatást. Az előterjesztő a bizottsági vitában próbált minket megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy erről szó nincs, hiszen nem fogják elveszíteni a támogatást, hanem csak különböző eljárásokat indítanak be.

Ezen a ponton szeretnék rátérni a technikai jellegű érvelésemre és kifogásaimra. Ennek a törvényjavaslatnak a 16. §-a írja le részletesen, bekezdésekbe szedve, hogy mit gondol a törvény előkészítője arról, hogy mi mindent kéne, lehetne csinálni.

Az (1) bekezdésben meghatározza azt a feladatot, hogy ha bajt észlel az iskola igazgatója, akkor a település önkormányzatának jegyzője felszólítja a gyermekjóléti szolgálatot, hogy járjon el a dologban, oldja meg a problémát.

A (2) bekezdésben ez a bizonyos gyermekjóléti szolgálat - és itt csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a tárca képviselője nyilatkozataiban, érvelésében sajnos számtalanszor összetéveszti a gyermekvédelmi szakszolgálattal ezt a bizonyos gyermekjóléti szolgálatot, ami nem egy és ugyanaz - nyolc napon belül kellene hogy megoldja azokat a családban jelentkező problémákat, amelyek miatt a jelzés érkezett. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, senki nem veheti azt komolyan, hogy súlyos megélhetési problémákkal kínlódó családokban - például olyan család, ahol a szülők vagy valamelyik szülő rendszeresen túlzott mennyiségű alkoholt fogyaszt - akármilyen felkészült gyermekjóléti szolgálat nyolc napon belül egyből rendet teremt, és megoldja a problémákat.

Mi következik, ha nem oldódnak meg a problémák? A (3) bekezdés megfogalmazza a következményt, hogy ha a gyermekjóléti szolgálat visszajelez a jegyzőnek, akkor kerül sor a gyermek védelembe vételének elrendelésére, illetve - másik eset - a gyermekjóléti szolgálat jelzése alapján a jegyző megkeresi a gyámhivatalt, és a gyám vagy a szülő vagyonkezelői jogát elkezdik korlátozni. (Folyamatos zaj.) Elkezdi egészen pontosan számadásra kötelezni azzal kapcsolatban, hogy mire is költi azt a néhány forintot, ami - még egyszer hangsúlyozom - a létminimum 20 százalékát fedező nagyságrend.

A probléma az, hogy a törvény ezen a szinten megáll, és nem tudjuk meg, hogy milyen további lépések következnek. Mi van akkor, ha a szülő nem tud elszámolni? Lehet azt mondani, hogy akkor kell nyitni egy számlát, és zárolják a gyermek javára a pénzt. De tessék belegondolni, hogy az az amúgy is rettentő rossz anyagi helyzetben élő család hogyan is fog tovább élni, ha még ezt a nagyon alacsony összegű támogatást is zárolják!? - hogy ne azt a kifejezést használjam, hogy elveszíti a család.

Tavaly ebben a Házban megcsináltunk egy gyermekvédelmi törvényt, aminek keretében nagyon sokszor érveltünk azzal kapcsolatban, hogy a gyereknek a legjobb helye a családban van. Annak a gyermekvédelmi törvénynek, ami alig egy éve van életben, egy sarkalatos elvi pontja, hogy gyermeket anyagi okból kifolyólag családból kiemelni nem lehet, nem szabad.

Azt gondolom, hogy ha az előterjesztők végig kezdenék gondolni ezt a folyamatot, amit tehát az iskoláztatási támogatás bevezetése elindít, akkor egy ponton fel kellene hogy ismerjék, hogy ez a folyamat bizony, következményében oda vezet, hogy a gyermekeket ki kell emelni a családból, egyre nagyobb számban ki kell emelni a családból, amivel egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek érdekeit szolgáljuk.

Szeretném magam is hangsúlyozni, hogy a szabaddemokraták is rettentő fontosnak tartják az iskolába járást. A felemelkedésnek az egyik, a legfontosabb eszközének tekintjük a magasabb iskolai végzettség megszerzését. Elvi síkon tehát azzal a szemponttal, hogy ezt valamilyen módon ösztönözni akarja a kormány, akár egyet is érthetnénk.

A probléma az, hogy ebben a megoldásban nem a pozitív ösztönzés jelenik meg, hanem valami olyan folyamat indul el, ami az állam részéről a család magánéletébe, az egyén életébe való beleszólás folyamatát indítja el, ami tehát végső soron, azt kell mondanom, nem a gyermek érdekeit szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tartok tőle, hogy ha az eddigi vitában nem sikerült meggyőzni az előterjesztőt, illetve a kormánypárti képviselőket arról, hogy rossz az az út, amire rá akarnak térni, akkor már az előttünk lévő rövid szakaszban - hiszen a részletes vita után már csak a szavazások lesznek hátra - komoly pozitív fordulatra nem számíthatunk. A kormány ezt a javaslatát ellenzéki támogatás nélkül fogja megvalósítani, és néhány hét, néhány hónap múlva arról kell majd beszélnünk a Ház falai között, hogy milyen negatív folyamatokat indított el ennek az új törvénynek az elfogadása. Éppen ezért, amíg még lehet, az utolsó pillanatig arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolják át az érveinket.

Lehet, hogy a célok akár közösek is lehetnének, de az eszközök, amiket kormánypárti képviselőtársaim választanak, illetve majd igen szavazatukkal támogatnak, számunkra elfogadhatatlanok. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu