BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Váltig keresem azokat a motivációkat, amikkel a kormánypárti képviselők meg tudják győzni önmagukat, hogy ez egy jó út, és tulajdonképpen kétfajta típusú motivációt tudok feltételezni. Az egyik egy nagyon naiv idealizmus. Elhiszem, elfogadom Vasvári vagy Révész Máriusz képviselőtársam részéről, hogy ez a naiv idealizmus működik bennük, amikor azt hiszik, hogy elég átkeresztelni ezt a családi pótlékot iskoláztatási támogatássá, elég végiggondolni ezt az iskoláztatási kényszereszközt - és akkor majd utána mindenki jó útra tér. (Zaj.)

De ugyanakkor van egy másik aspektusa a dolognak, az ugyanis, hogy egy nagyon durva, negatív diszkriminációs folyamatot indít el a dolog, aminek mentén ez a kormány még inkább magukra hagyja azokat a családokat, akik végképp rossz helyzetben vannak, mégpedig azért, mert nem hajlandó föltenni azt a kérdést, hogy mi lesz azokkal, akik - miért, miért nem - nem térnek jó útra, nem tudnak sem nyolc nap alatt, sem néhány hét alatt, sem néhány hónap alatt olyan pozitív változtatásokat elindítani a család életében, amitől aztán a kormány kedvére működne a dolog.

(18.00)

Nekem tényleg szent meggyőződésem, hogy a kormány nem teheti meg, hogy így avatkozik bele a folyamatokba. Surján képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a jogokat a kötelességekkel össze kell kapcsolni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de hát ezek össze vannak kapcsolva, külön az oktatási törvényben, ahol van jog az iskolába járásra, és van következménye annak, ha valaki nem tesz eleget a tankötelezettségnek, és külön a családi pótlékról szóló törvényben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahol van joga ahhoz, hogy...

Forrás: parlament.hu