BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is őszinte nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni Béki Gabriellának, hogy ilyen vehemenciával képviseli az álláspontját, és úgy gondolom, hogy a naiv idealizmust nyugodtan magunkra vehetjük, hiszen ha jól emlékszem, annak idején a naiv idealizmus volt az egyik gondolati alapja a géprombolók mozgalmának, az pedig a szocialista eszmekörnek, és elég messze vezetett ez a dolog. Ha az alapokat tekintjük, akkor a naiv idealizmus elég nagy dolgokra képes, ha úgy istenigazából kifejlődik. Reméljük, hogy a mi naiv idealizmusunk más irányt fog venni.

Simon képviselőtársammal is egyet kell értenem abban, hogy a családok között az anyagi és szellemi javak eloszlása nagyon egyenetlen. Annak idején szegény megboldogult nagyapám mondta, hogy mindenkivel azon a nyelven kell beszélni, amelyet ő megért. Úgy gondolom, hogy azok között a családok között, ahol a szellemi javakban nem dúskálnak, annak a problémának a megértetése, hogy a gyerekeik csak abban az esetben tudnak majd boldogulni, előbbre jutni, kiszakadni abból a környezetből, élethelyzetből, amiben vannak, ha tanulni fognak, de ahhoz, hogy tanulni tudjanak, el kell járni az iskolába, csak oly módon lehetséges, hogy ha nem mennek a gyerekek az iskolába, nem kapnak bizonyos támogatásokat; ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen létjogosultsága van annak, hogy a családi pótlékot iskoláztatási támogatássá alakítsák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu