DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva ezt a beszélgetést, hozzászólásokat, furcsán érzem magam a parlamentnek e soraiban. Ugyanis úgy vagyunk adresszálva az igen tisztelt ellenzéki képviselő hölgyek és urak által, mintha valami nádpálcaforgatók lennének a kormánypárti képviselők, vagy pedig a kényszerítés, vagy valami más drasztikus eszközök hívei lennénk. Amit én Surján László képviselő úrtól hallottam és társaimtól egyre-másra, az más volt!

Legyen szabad valahogyan még egyszer rámutatni arra, miről is beszélünk mi. Arról, hogy az edukáció, a tanulás, az építés a legértékesebb eszközt termeli, az emberi tudást; és azt a tudást, amely a felemelkedés útja. Nem szükséges nemességbe születni vagy vagyonosnak születni, vagy összeköttetésekkel rendelkezni. A tudás előreviheti az embert, az egyént. Ha olyan körülményeket engedünk felülkerekedni, ami ezt nem optimálisan viszi előre, akkor nem végezzük el azt, ami a lehetőségünk.

Hogy lehet elmulasztani, nem látni azt, igen tisztelt képviselőtársaink, hogy amikor a tudást visszük, próbáljuk elősegíteni és ösztönözni, ugyanakkor a méltányosságot és a hatásfokot párhuzamosan munkáljuk. Tehát nem egyik vagy a másik, hanem párhuzamosan haladnak előre a méltányosság és a hatásfok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez olyanféle közgazdasági fogalom, amelyet jó volna többször végiggondolnunk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu