LÁYER JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 1998. november 25-én tartott ülésén tárgyalta meg a fenti törvényjavaslatot.

A bizottság ülésén elég éles hangú vita bontakozott ki a törvényjavaslatról, bár elsősorban tisztelt ellenzéki képviselőtársaim jóvoltából. Nem az én tisztem, hogy a kisebbségi véleményt ismertessem, de előfordulhat, hogy utalnom kell majd rá.

A vita két ponton bontakozott ki; az egyik az adatvédelmi biztos úr véleménye volt. Majtényi úr véleménye szerint az előterjesztés elsősorban adatvédelmi szempontból aggályos. Az adóhatóság nyomozati jogkörrel való felruházása olyan adatbázisok közötti átjárhatóságot fog lehetővé tenni, amely sérti az adatvédelmi törvény passzusait. Ellenzéki képviselőtársaink véleménye szerint az adórendőrség pedig túlságosan sértené az állampolgárok szabadságjogait és kisgyermekek, terhes anyák ellen lépne fel teljes szigorral, illetve fegyverzettel.

Tisztelt Ház! Még egyszer: nem az én tisztem a kisebbségi vélemény ismertetése, megteszi majd ezt helyettem Donáth László képviselőtársam. Én most a bizottság többségének álláspontját szeretném képviselni, azt az álláspontot, amely alapján a tervezetet általános vitára alkalmasnak tekintettük.

A bizottság többsége a törvénytervezet célját tekintette elsődlegesnek. Ma az adófegyelem ebben az országban igen gyenge. Az adótörvények végrehajtását nagyon sokan nem tekintik magukra nézve kötelezőnek. Ennek következtében mértéktartó becslések alapján a magyar gazdaság összteljesítményének minimum 30 százaléka, de talán ennél nagyobb hányada esik a fekete, illetve a szürke zónába. Márpedig a költségvetés kiadási oldalát csak a bevételi oldalról lehet fedezni. Ha pedig a hatóságok nem kapják azt a lehetőséget, hogy növeljék a bevételt, akkor nagyon fontos kiadási feladatokra nem fog forrás jutni. Ma ebben az országban az adócsalás sport, mondhatni dicsőség; ráadásul erre majdnem hogy törvényi felhatalmazás van. Ebben az esetben a parlamentnek két jog között kell mérlegelnie. Az egyik a személyes szabadságjogok, illetve ebben az esetben ezeknek a korlátozása; a másik a társadalom érdekeit figyelembe vevő jogok, amelyek az egyén számára kötelezettségeket jelentenek.

Én úgy gondolom, hogy a társadalom, a polgárok érdekeit ebben az esetben a kötelezettségek betartatására irányuló szigorítások képviselik; bár ezen törvénytervezet esetében nincs szigorításról szó, hiszen az eddig is meglevő nyomozati jogköröket nem lépi túl, mindössze egy adott, speciális területen tevékenykedő hatóságot is felruház ezekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Egy törvény, egy jogszabály pontosan annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Meghatározhat az Országgyűlés akármilyen mértékű adót, az annyi bevételt fog jelenteni, amennyit behajtanak belőle. Ha az adóhatóság gyenge jogosítványokkal van felruházva, akkor körülbelül annyi az esélye az adócsalások felderítésére, mintha valaki egy szál magában egy bugylibicskával felfegyverkezve bocsátkozna harcba a Vörös Hadsereggel szemben.

Úgy véljük, hogy meg kell adni az esélyt az adóhivatalnak is a győzelemre. Márpedig akik nagyban űzik az adócsalást, eltitkolva ezzel sokszor feketén szerzett, azaz törvénytelenül, bűnös úton szerzett jövedelmeiket, azok a hatóság embereit nem piskótával várják, egy esetleges feltáró akció során nem hógolyóval hajigálnak. Legalább adjunk esélyt az adóhatóság nyomozóinakis!

Végezetül pedig még egy gondolat: ha tőlünk nyugatabbra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy például Németországban vagy az USA-ban az emberi élet elleni bűncselekmények után második helyen vannak szankcionálás és társadalmi elítéltség tekintetében az adócsalással kapcsolatos bűncselekmények. Tessék összehasonlítani az Amerikai Egyesült Államok vagy Németország életszínvonalát Magyarországéval!

Minden hátsó szándék nélkül egy megjegyzést engedjenek még meg nekem utolsó gondolatom alátámasztására. Az USA-ban a szesztilalom idején az első számú közellenséget, Al Caponét minden egyéb bűntette ellenére csupán egyetlen bűnéért sikerült jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélni: adócsalásért.

Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot 10 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu