BODZÁS FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetés területfejlesztési kérdéséhez kívánok hozzászólni, különös tekintettel a mostani szakaszban tárgyalt módosító javaslatok összefüggéseire, így a 432. számú módosító javaslatra, azért, mert szerintem a vidékfejlesztés nem kap elég támogatást, és nem garantált annak felhasználása.

Mindenekelőtt a területfejlesztésben használt fogalmakat érintem, mivel azok, szerintem, sajátosan jelennek meg a költségvetésben, hol vidékfejlesztés, hol területfejlesztés címen. A törvényjavaslat is azt tükrözi, hogy a két fogalom használata nem igazán világos. Talán szerencsésebb lett volna egy harmadik kifejezés, a régiófejlesztés mint fogalom megjelenítése.

A vidékfejlesztés fogalma szakmai szempontból semmiképpen sem választható el a területfejlesztéstől, illetve az EU-konform régiófejlesztéstől. Az összefüggés közöttük abban egyszerűsíthető le, hogy a vidékfejlesztés része a területfejlesztésnek, a régiófejlesztés pedig mindkettőt magába foglalja. Az eddig megszületett jogszabályok a területfejlesztés gyakorlati jogi alapjait rakták le. A vidékfejlesztés kifejezés széles körben új elemként jelent meg az 1998. évi választás során, igazából nincs tudomásom róla, hogy pontosan tisztázódott volna a két fogalom gyakorlati összefüggése.

(18.50)

Hogyan kezelhető tehát az összefüggés a forráselosztás során a területfejlesztési célok elérése érdekében? Milyen összefüggésben van ezzel a vidékfejlesztés megvalósítása, ha kifejezetten vidékfejlesztéshez rendelt eszközökről születik döntés? Ma még nem tiszta, hogy miként válik láthatóvá a költségvetésben e két fogalom. Például a Belügyminisztérium fejezetében jelenik meg 6 milliárd értékű normatív területfejlesztési keret a területfejlesztési tanácsok és a Fővárosi Közgyűlés részére cél jellegű, decentralizált támogatásként. Ugyanezek a tanácsok részesednek a vidékfejlesztési - és nem területfejlesztési - intézményrendszeri feladatok ellátása címén a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretéből. Ebből következően a területfejlesztési intézményi feladatok azonosak a vidékfejlesztési intézményi feladatokkal? Vagy a vidékfejlesztési intézmények mint területfejlesztési tanácsok működnek? Mindezek tisztázatlanok.

(A jegyzői széket Kapronczi Mihály foglalja el.)

Még ki sem alakult igazán a jól működő területfejlesztési intézményrendszer, csak kezdeti eredmények vannak, máris új fogalom a vidékfejlesztés, és ehhez kapcsolódóan nyilvánvalóan ma még ismeretlen tartalom zavarja meg a kellően ki nem forrott, ki nem érlelt rendszert. Így nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy a vidékfejlesztési források területfejlesztési szempontú felhasználásra kerülnek-e majd minden esetben. Rendkívül rövid távú szemléletre utalna, ha a vidékfejlesztés támogatás-, illetve segélyrendszere csak eseti támogatássá válna. Az ilyen irányú támogatások és segélyek nem tennék lehetővé a komplex és sokoldalú fejlesztési programok, elképzelések megvalósítását.

Az MSZP frakciója és pártom, az Agrárszövetség véleménye szerint a vidékfejlesztési forrásokból a községek, falvak, kisebb települések talpra állítása, felemelkedése oly módon történhet meg, hogy a mezőgazdaságból fakadó vagy ahhoz kapcsolódó, illetve a falvak jellegzetességeire épülő, a több lábon állást erősítő, a gazdasági potenciál növekedését eredményező fejlesztések támogatása kap elsőbbséget a termelési veszteséget pótló forráselosztás helyett. Konkrét példaként említve: a telekommunikációs infrastruktúra kiépítése, azaz a modern telefonhálózat kifejlesztése, tehát a teleház-program megvalósítása a falvak, községek elmaradásának mérséklésére tett, kifejezetten pozitív lépésnek tekinthető.

De véleményem szerint nem léphetünk túl azon, hogy hazánkban elég sok régióban a falvak közúton történő megközelíthetősége, pontosabban megközelíthetetlensége súlyos akadálya a továbbfejlődésnek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nem épültek ki a gyorsforgalmi utak, amelyek megfelelő színvonalon megépítve mérséklik a fejlett Európai Unióhoz viszonyított lemaradásunkat, hanem azt is, hogy a kisközségek, falvak bekötőútjai, illetve az azokat összekötő utak állapota olyan, minden más előny mellett is, hogy gátja lehet a fejlődésnek. Az Európai Unióban a jó minőségű út, a jó megközelíthetőség alapvető kritérium a közlekedési infrastruktúrában, mert a gépjavítás költségei, illetve az emiatt elvesztett idő súlyos, pénzben meghatározó tényező. Jó közlekedési út hiányában kevéssé lehet számítani a tőkevonzó képességre, a faluba befelé irányuló mozgásra. A mozgástér inkább egyirányú marad, a kimenő mozgás a jellemző, mint a termelt helyi értékek kiszállítása, illetve a munkavégzés érdekében megvalósuló kiáramló közlekedés.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretén belül a legjelentősebb tétel a vidékfejlesztési célfeladatok támogatással fedezett kiadásaként jelenik meg. Ez a 4,6 milliárd forintos tétel számottevő emelkedést jelent '98-hoz képest. Azonban ennél lényegesen nagyobb arányban nőtt a segéllyel fedezett arány, amely az 1998. évi 570 millió forintról közel 3,2 milliárd forintra nőtt. Fel lehet tenni a kérdést, hogy miként lehet értékelni ezt a növekedést. A magyar gondolkodásban a segély igazán nem ösztönöz tevékenységre, mert az jár, mert valami miatt a térség, a terület - elnézést a kifejezésért - sorscsapás sújtotta vidék. Persze a valóban katasztrófa sújtotta területek segélyezése más.

Hogyan valósul meg a területfejlesztés kontrollja ebben az esetben? A területfejlesztés, illetve a vidékfejlesztés során kérdés, hogy a segélyek ilyen magas aránya biztosítani tudja-e a hatékony multiplikátor hatást, amelyet a területfejlesztés tud nyújtani. A területfejlesztés, vidékfejlesztés problémakörében jó néhány bizonytalansági elemet látok ezáltal. A bizonytalanságot okozó tényezők közé tartozik az, hogy egyes elemek a Belügyminisztérium költségvetésében jelentek meg mint területfejlesztési források, más tételek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tárcánál mint vidékfejlesztési források. Miként fog megtörténni a források kihelyezése az úgynevezett vidékfejlesztés keretében? A legsúlyosabb hiba lenne, ha ezek a vidékfejlesztést szolgáló eszközök mezőgazdasági segélyként jelennének meg.

Az anyagi források volumenének változásában a tendenciák sajátosan jelentek meg. Már említettem a normatív keret mértékét, amely jelentősen, 50 százalékkal emelkedett: 4 milliárd forintról 6 milliárd forintra. Ebbe a körbe sorolható a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatás, amely viszont 9 milliárd forintról csak 10 milliárd forintra nőtt, vagyis reálértékben csökkent.

Nem értékelhető pozitívan az intézményrendszeri feladatok, források változása sem. A megyei területfejlesztési tanácsok kerete 1999-ben is ugyanakkora, mint 1998-ban volt, tehát 133 millió forint, immár vidékfejlesztési címkével. Ezzel szemben a regionális fejlesztési tanácsok és a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács kerete felére csökkent, azaz 30, illetve 9 millió. A Balatoni Fejlesztési Tanács is éppen csak nominálértékben maradt 10 millió forint értékkel. Kérdés, hogy ilyen feltételek mellett hogyan fogják ellátni feladataikat ezen intézmények még akkor is, ha esetleg juthat számukra forrás az újonnan megjelenő vidékfejlesztési intézményrendszer segéllyel fedezett kiadásaiból.

Örömre ad okot a területi információs rendszer működésére szánt 60 millió forint, ezzel szemben kérdéses, hogy mit jelent a tervezési, statisztikai régiók regionális fejlesztési tanácsainak nyújtott működési költség-hozzájárulás címén tervezett 249 millió, különös tekintettel arra, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknak viszont csak 30 millió a kerete, s amelynek céljáról, kíváncsi lennék, ki és mit tud mondani. Másrészt ez a közel negyedmilliárd forint hogyan viszonyul a megyei fejlesztési tanácsok, azaz a 19 tanács 133 millió forintjához? Valóban helyes-e ez az arány, ami megjelenik az 1999. évi költségvetésben?

Ugyanilyen módon furcsa jelenségként értékelhető a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei integrált szerkezetátalakítási, válságkezelési program - aminek változatlan támogatási keretében legalább 30 százalékos nominál értékcsökkenés következik be -, hogy végül mennyi jut a törvény alapján a borsodi térségre. Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye programjának támogatása összesen még a szakértők számára sem tűnik ki a törvényjavaslatból. A Phare CBC program esetében és a segélyek arányának igen nagyarányú növekedése tapasztalható, közel háromszoros szorzóval, reméljük, hogy a csírázó együttműködésre hatással lesz a rendelkezésre álló 5,5 milliárd forint segély. Ez kiemelkedő tételnek számít a határ menti területfejlesztési közös elképzelések, programok megvalósítása érdekében.

A költségvetési forrásokból viszont az Alföld-program fékeződésére lehet következtetni, mert az 1998. évi 200 millió forint mindössze egy ki tudja, mire jó 37 millió forintos tétellé redukálódik.

Legvégül arra térek ki, hogy a volt területfejlesztési célfeladatok 1999-ben vidékfejlesztési célfeladatokként jelennek meg. Számottevő tétel ez a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretén belül, mely támogatásként, illetve segélyként 6,8 milliárd forintról rendelkezik. Ehhez adódik hozzá a privatizációs bevételből származó területfejlesztési célú 7 milliárd forint. Megint az a dilemmám, hogy a területfejlesztés, vidékfejlesztés csak átnevezés vagy tartalmi változás is.

(19.00)

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Ha az utóbbi, akkor mit takar? Mi lesz azzal vagy azokkal a területekkel, amelyek nem tartoznak bele a vidékbe, különösen akkor, ha ott területfejlesztési programok, fejlesztések indultak be? Emellett itt is szépen látható az a változási tendencia, amely azonos a korábban említettel: a segélyek aránya lényegesen nagyobb mértékben nő a támogatás növekedésénél. Jelen esetben a támogatások mértéke reálértékben valóban nőtt 4,6 milliárd forintra, ez folyó áron körülbelül 20 százalék, emellett megfigyelhető, hogy a segélyek mértéke imponáló, de inkább meglepő, több mint ötszörös szorzóval emelkedett 3,2 milliárd forintra. Ennek az igazán hatékony felhasználásában én kevésbé reménykedem, mint ha támogatásról lenne szó.

Összességében tehát, mint már említettem, sajátos átrendeződés indult be a területfejlesztés még nem teljesen kiforrott támogatási, segélyezési rendszerében, amelynek eredményei bizonytalannak látszanak. Az objektív elosztás helyett elképzelhető, hogy a szubjektív elemek erősödése fog bekövetkezni, amit nem tartok előremutató, demokratikus megoldásnak.

Teljesen jogosnak tartom azokat a módosító elképzeléseket, amelyek a területfejlesztésre szánt eszközök mértékének bővítésére irányulnak, azt is természetesnek lehet tekinteni, hogy jelentős arányú átcsoportosításra nincs mód, viszont azok a lehetőségek, amelyeket az 1999. évi költségvetés nyújt, számtalan bizonytalansági elemmel terheltek. Véleményem szerint egyetlen olyan módosító javaslatot sem lehet támogatni, amely mérsékelni kívánja a terület-, régiófejlesztési forrásokat, mert nem gondolnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásra, hiszen egy jól megtervezett területfejlesztési politika és annak megvalósítása nagy szerepet játszhat a gazdasági eredmények növelésében és a csatlakozási szándékaink sikerében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu