KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP): (Vancsik Zoltán: Ez a bizalom jele!) Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem természetesen sem a miniszterelnök úr, sem pedig az ön magánéletére nem vonatkozik, hanem a kormányfő, illetve a kormány feladataira.

Közismert, hogy 1994-ben Pekingben a nők világkonferenciája a kormányok számára világszerte fontos és konkrét feladatokat határozott meg. Ez a feladat a jelenlegi kormánykoalíció programjában nem kap elegendő hangsúlyt.

Kevésnek tartom azt a tényt megállapítani, hogy: "A személyiség szabad kibontakozásának joga független az ember nemétől." Ma mégis azt kell látnunk, hogy a nők gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek a munkavállalásuk, előmenetelük során. A hátrányos helyzet kiküszöbölésére alakult meg az előző ciklusban a Munkaügyi Minisztériumban a nőpolitikai titkárság, illetve később esélyegyenlőség titkárság. 1997-ben kormányrendelet született tárcaközi bizottság megalakításáról és annak feladatairól.

Kérdezem a miniszter urat, dolgozik-e a feladatok végrehajtásán ez a tárcaközi bizottság. Hogyan képzelik el a nők esélyegyenlőségének biztosítását a munkaerőpiacon, s hogyan akarnak könnyíteni a háztartás, a gyermeknevelés terhein? Hogyan kívánják megvalósítani - ismét idéznék a kormányprogramból -, hogy "az adó, a nyugdíj és a szociális támogatás rendszere elismeri a családban, a családért végzett munkát"?

Az eddig beterjesztett törvényjavaslatok - mint például a családok támogatásáról szóló, vagy a nyugdíjak 1999. évi költségvetésben beterjesztett emelése - nem a fenti ígéreteket támasztják alá.

A Magyar Országgyűlésnek nincs oka büszkének (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) lennie arra sem, hogy a nők közéleti, politikai szerepe a parlament létszámarányaiban is megmutatkozik.

Van-e önnek és a kormánynak terve arra vonatkozóan, hogy a nők közéleti és politikai önmegvalósítását is segítse? Hiszen a Családügyi Minisztériumban az átszervezés folytán...

Forrás: parlament.hu