DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A temetőkről és a temetkezésről szóló T/548. számú törvényjavaslat általános vitájában a képviselők óhatatlanul kegyeleti és érzelmi szempontokat mérlegelve nyilatkoznak meg. Ez így van rendjén - a kegyelet pártok felett kell hogy álljon. A halál, az emberi személy létének megszűnése minden kultúrában és ideológiában tisztelettől körülvett misztérium volt. A humánum megmutatkozik abban, hogy egy adott társadalom, közösség miként gondoskodik arról, aki már többet nincs, Kosztolányi szavaival élve "csupán önmagának dermedt, néma szobra". A hozzátartozók virágaikat, koszorúikat - akár hívők, akár nem hívők - a földi maradvány elé teszik szeretetük, tiszteletük jeleként. Ilyenkor már mindenki egyenlő, bárki is volt, akár szülő, vagy bármely foglalkozású - egyszerűen ember.

Nem mindegy tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy a temetkezést, az elhunyt emlékének megőrzését szolgáló folyamatosan végzett, alapvetően kegyeleti és közegészségügyi, kommunális szolgáltatást hogyan végzi a közösség, a társadalom, erre milyen törvények és milyen előírások vonatkoznak. Az előttünk fekvő T/548. számú törvényjavaslatot a temetőkről és a temetkezésekről már több éve jelentős és jogos elvárások hívták életre, amelyek az eddigi magyar jogi szabályozást e tárgyban elavultnak, érzéketlennek és hiányosnak minősítették. A holttesttel való rendelkezés kérdése körül közel egy évtizede tapasztalt visszaélések, sokszor a már-már bűnözés elemeit is megvalósító állapotok, mind-mind az új törvényi szabályozás életre hívását szorgalmazták.

(10.30)

Nem voltak tisztázva kellőképpen a kegyeleti jogok sem. A temetkezést mint szolgáltatási tevékenységet az 1008/1970-es kormányhatározat alapján létrehozott 7/1970. és 10/1970. számú együttes miniszteri rendeletek szabályozták. Az elmúlt 29 év társadalmi, gazdasági, politikai változásai azonban olyan mértékűek és irányúak voltak, amelyek alapvetően megváltoztatták a teljes magyar jogrendszert, ezen belül az egyes jogszabályok tételes jogi rendelkezéseit.

Az elmúlt kilenc évben megváltozott a temetési tevékenység felügyeleti és irányítási rendszere is. Megváltozott a temetők tulajdonjoga, s a temetési tevékenységet ellátó vállalatok működési formái, megjelentek a magánvállalkozók, valamint jelentősebb szerepet kaptak az egyházak is. A fővárosban, de szerte az országban a jogi szabályozás eddigi elégtelen volta olyan mértékű kegyeletsértéseket tett lehetővé, amelyek már-már a hullarablás tényállását eredményezték.

Természetesen a piac, a verseny nem száműzhető életünkből. Van azonban a szolgáltatások körének egy szűkebb része, amelyek közé a temetkezés is tartozik, ahol a piac, a verseny szabadsága csak korlátozottan érvényesülhet. A korlátozás alapja pedig nem az önkény vagy a monopolhelyzet megteremtése, hanem a személyhez fűződő jogoknak, így a kegyeleti jogoknak, valamint a közegészségügynek a határozott védelme.

Az előttünk fekvő T/548. számú törvényjavaslatnak a temetkezési szolgáltatás engedélyezésére vonatkozó 27. §-a az egészségügyi intézmények 200 méteres körzetében a temetkezési szolgáltatás végzése céljából telephely létesítését és működtetését, továbbá a temetkezési szolgáltatás elvégzésére utaló reklámhordozók kihelyezését megtiltja, amely egyfajta gátat kíván vetni a hozzátartozók zaklatásának. A törvényjavaslatba iktatott tilalmi zóna kijelölése mindenképpen figyelemre méltó, ez a 200 méteres távolság egyébként az általános alkoholtilalmi zónával is megegyezik. Talán nem ártott volna, nem ártana az elkövetkezendő időszakban ezt a tilalmi zónát tovább bővíteni.

Utalni szükséges, tisztelt képviselőtársaim, ennek alátámasztására, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 1996-ban a kegyeleti jogok érvényesülése vonatkozásában egy átfogó vizsgálatot végzett, amely kritikusan megállapította, hogy a temetkezési vállalkozások kórházakban történő működése, túl azon, hogy sokkolja az embereket, az amúgy is pszichológiailag megrendült hozzátartozóknak nem adhat teljes körű áttekintést a szolgáltatásokról, így az éppen kéznél levőt, a hamarabban a helyszínre érkezőt veszi igénybe a gyászoló család, a szeretteik elvesztésében megrendült családtagok. A gyászolókra való erőteljes presszióra utal, hogy sokszor a kórházakban lévő iroda tízszer több ügyfelet fogad, mint a temetkezési kft. vagy betéti társaság belvárosi irodája. Európában Magyarország az egyedüli ország, ahol temetkezési vállalkozók működhetnek a kórházakban. A most tárgyalt törvényjavaslat ezen nagyon helyesen változtatni kíván.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számos közigénynek megfelelni szándékozó törvényjavaslat kapcsán természetesen módosító indítványokat is megfogalmaztunk, felismerve a törvény szabályozásának hiányosságait. A részletes vitában szólnánk ezekről a módosító indítványokról. Azonban elöljáróban annyit, hogy az indítványaink köre a temetkezési szolgáltatást végzők nagyobb és számon kérhetőbb felelősségi viszonyait kívánja szigorítani.

A kegyeleti szolgáltatási tevékenységre szóló jegyzői engedély kiadásakor a személyes megbízhatóság alapjaként említett büntetett előéleten és a kegyeleti feltételeknek megfelelő telephely megjelölésén túl javasoljuk, hogy azok a vállalkozások is, amelyeknél a korábbi tevékenység alapján úgy ítélhető meg, és ez adatokkal alátámasztható, hogy az alapvető kegyeleti igények teljesítésének várhatóan nem tudnak eleget tenni, ezen vállalkozói kör ne kapjon temetkezési tevékenységre engedélyt. Tehát ebben a tárgykörben fel kívánjuk ruházni azt a hatóságot, amely az engedélyeket kiadja, hogy mérlegeljen, adatokat mérlegeljen, és ez alapján felelősen döntsön.

Természetesen a törvényjavaslat, sajnos szomorúan kell megállapítanunk, további aggályokat is felvet. Még 1997 júliusában a Budapesti Temetkezési Vállalatnál, amelynek akkor felügyelőbizottsági elnöke voltam, úgy ítéltük meg testületileg, kötelességünknek tartottuk, hogy felhívjuk a törvény- és a rendeletalkotók figyelmét arra, hogy az '56-os mártírsírok jogszabályi védelme nem megoldott. A sírok gondozásának pénzügyi finanszírozása is aggályos.

Annak idején, másfél évvel ezelőtt kérés volt a részünkről, hogy a megkeresett országgyűlési elnök, a miniszterelnök és a főváros főpolgármestere közéleti minőségükben segítsenek az '56-os mártírsírok jogszabályilag rendezetlen és finanszírozási oldalról sem megnyugtató helyzetét orvosolni. 1997. július 23-ai keltezéssel levelet kaptam Gál Zoltán akkori országgyűlési elnök titkárságáról, amelyben arról értesít az elnök úr, idézem: "Bizonyára tud róla - mármint a felügyelőbizottság -, hogy a Belügyminisztériumban folyamatban van az új kegyeleti törvény előkészítése. Tájékozódásunk szerint - folytatódik a levél - a kegyeleti törvény az egész ország területén kiterjedő hatállyal rendelkezni fog a különleges védelemben részesítendő temetőkről, a temetőrészekről és sírokról. Ezen belül külön nevesítve tartalmazza majd a törvény a Kerepesi temető és az Újköztemető érintett parcelláinak fokozott védelmét."

1998 januárjában aztán elkészült a T/5384. számú országgyűlési javaslat, Kuncze Gábor belügyminiszter úr előterjesztésében. Megdöbbentő volt számunkra, hogy 1998 januárjában a Gál Zoltán elnök úr megbízásából írt levélben foglalt közlések a törvényjavaslatban nem voltak megtalálhatóak. Egyáltalán még utalás sem volt az Újköztemető s a Kerepesi temető érintett parcelláinak nevesített jogszabályi védelmére.

Eltelt újabb egy év, tisztelt képviselőtársaim. Most a Fidesz-kormány nyújtotta be gyakorlatilag ugyanazt a törvényjavaslatot, amit egy évvel korábban Kuncze Gábor tett. Ebben a törvényjavaslatban sincs szó a várt törvényi rendezésről, a 297-es, 301-es és az ország más pontjain található hősi sírok védelméről. Ennek várhatóan az lesz a következménye, hogy a sírok fenntartásáról, gondozásáról rendelkező pénzügyi, finanszírozási rendszer ügyében sem történhet előrelépés. A hősi sírok gondozását lehetővé tevő pénzügyikeret-elkülönítés addig nem is történhet meg, ameddig törvényi rangra nem emelkedik a mártírsírok védelme. A temetkezési vállalat mint a temetkezési szolgáltatási díjakból gazdálkodó gazdasági társaság csak saját erőből, szerény módon, mértékben tud arról gondoskodni, hogy a területén lévő mártírsírokat gondozza, vagyis a polgári temetkezésekből származó bevételek fedezete mellett tudják a közös sírokat ápolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott jelenlegi törvényjavaslat, illetve a Kuncze Gábor által benyújtott törvényjavaslat természetesen újabb anomáliákat is felvet. A törvényjavaslat 15. §-ának (1) és (2) bekezdése után tulajdonképpen a logikusan következő (3) bekezdés elmarad, az '98 januárjában még a Kuncze Gábor által beterjesztettben bent volt. Éppen ennek áthidalására javasoljuk azt, hogy a kormány határozza meg a kegyeleti bizottság feladatait és működésének alapvető szabályait is. Nem állítom azt, hogy itt a Belügyminisztérium részéről szándékosság, de minimum gondatlanság merül fel, hiszen a nemzeti sírkertekben található sírok nyilvántartása és a velük kapcsolatosan felmerült feladatok egy részének esetleges más végrehajtási körbe történő testálása óhatatlanul ellenőrzési feladatokat is igényel, aminek a törvényi elemmé tétele indokolt.

(10.40)

A törvényjavaslat 15. §-a és a részletes indoklás összevont 14-15. §-a között koherenciazavar van. A 15. § ugyanis nem rendelkezik arról, hogy a kormány határozná meg a kegyeleti bizottság feladatait, nem is említ ilyen tartalmú előírást, ugyanakkor a részletes indoklásban, úgymond, indokló magyarázatként szerepel, hogy "nemzeti kegyeleti bizottságot kell létrehozni, amelynek feladatait és működési rendjét a kormány állapítja meg".

Egyrészt lényeges a koherenciazavar feloldása, tisztelt képviselőtársaim és belügyminiszter úr, másrészt alapvető igény, hogy a nemzeti kegyeleti bizottság feladatellátása és alapvető működése tekintetében kormányzati koordináció is érvényesüljön, tehát ne egy ad hoc bizottság jöjjön létre erre a nagyon fontos területre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen folytathatnám azokat az aggasztó jelenségeket, amelyek mind-mind a kegyelettel és a kegyeleti tevékenység szabályozatlanságából fakadnak. Utalhatnék arra is, hogy a kegyelet kufárai most a Szovjetunió területén hősi halált halt magyar katonák és munkaszolgálatosok sírjainak felkutatását, emlékmű-felállítását profitérdekektől vezérelve kívánják végrehajtani. Utalhatnék, tisztelt képviselőtársaim, a temetőkben tapasztalható tarthatatlan közbiztonsági állapotokra. Szólhatnék arról is, hogy a temetőkben sajnos - és így a Fővárosi Temetkezési Vállalatnál is - felütötte a fejét a kimondott profitérdek, a privatizáció: a temető egyes része a tevékenység tekintetében máris privatizációra került külföldi magántulajdonos részére. Utalhatnék arra a sajnálatos körülményre is, hogy a lelkészi szolgálatot végzőktől a Fővárosi Temetkezési Vállalat belépési díjat kért. A dél-pesti református egyházmegye esperesi hivatala e tárgyban hozzám panasszal élt még felügyelőbizottsági elnöki minőségemben.

Azonban, tisztelt képviselőtársaim, befejezve a törvényjavaslathoz fűzött véleményünket, hadd utaljak arra, hogy a beterjesztett javaslatot - csatlakozva a Kisgazdapárthoz - csak úgy tudjuk támogatni, ha abban az általunk beterjesztett módosító javaslatok azt a koherenciazavart, amit mi itt vélelmeztünk, feloldják.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu