DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A területszervezési törvényjavaslat alapvető jelentőségű kérdéseket tárgyal, noha látszólag csupán technikai problémákat érint. Ezért szükséges az, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot ne csak a maga technikai szabályai keretében, hanem alkotmányjogi és közigazgatás-politikai szempontok alapján is értékeljük.

Ha figyelembe vesszük, hogy ez a törvényjavaslat egy alkotmánybírósági határozat nyomán született, már világosan látjuk a törvényjavaslatnak az alkotmányos berendezkedés egészével való összefüggését. Az Alkotmánybíróság ugyanis 15/1998. számú határozatában a jogbiztonság elvére hivatkozva semmisített meg rendelkezést, illetőleg kötelezte az Országgyűlést arra, hogy az alkotmányos mulasztását pótolva megalkossa a most előttünk fekvő törvényjavaslat alapján az eljárás törvényi rendezését. Azonban más alkotmányos probléma is felmerült, amely magából a törvényjavaslatból következik, az ott alkalmazott megoldásból. Erre természetesen az Alkotmánybíróság - hiszen ez a javaslat még nem volt előtte - a múlt évben nem gondolhatott.

Arra utalnék, hogy a négyéves időtartammal, amelyet a törvényjavaslat előír, egy komoly alkotmányos probléma keletkezik abban az esetben, ha az Országgyűlés ki kell hogy mondja politikai okból feloszlását, vagy kivételes alkalommal a köztársasági elnök úr feloszlatja saját jogkörében az Országgyűlést. Ezekben az esetekben a négyévenkénti egy alkalom egészen más időtávra tolódik át, és ha - bár ez csak egy logikai levezetés - a parlament háromévenként feloszlatná magát, abban az esetben lehetetlenné válna az, hogy a törvényben előírt lehetőségekkel az önkormányzatok élni tudjanak.

(12.40)

Éppen ezért szükségesnek tűnik módosító indítványt benyújtani, amellyel ezt a problémát kezelnék. Ez a probléma egyébként az alkotmány 1997. évi módosításából, az 1997. évi XCVIII. törvényből származik, amely pontosan szabályozta azt, hogy a feloszlatott vagy önmagát feloszlató Országgyűlés megbízatása mikor jár le. A szocialista képviselőcsoport e probléma megoldását is - mint erre már előbb utaltam - szükségesnek tartja.

Azonban ez az alkotmányjogi probléma csak az egyik kérdés, ami a törvényjavaslat kapcsán felmerül. Ennél jóval komolyabb az a közigazgatás-politikai problémakör, amelyre a törvényjavaslat indoklása is utal. A törvényjavaslat indoklása ugyanis - mint erre már Bajor Tibor képviselőtársam felhívta a figyelmet - kifejti: "A kormány programja szerint a kormány áttekinti a városkörnyéki, kistérségi, térségi és regionális közigazgatás átalakításának a lehetőségét, és 2001-ig koncepciót dolgoz ki ennek ütemezésére. A fenti koncepció alapján lehet és indokolt az állami területi tagozódást érintő esetleges javaslatokat kidolgozni".

Ez az idézet egyértelműen utal arra, hogy a törvényjavaslat indoklásában más helyen szereplő stabilitási követelmény nem lehet olyan szilárd, mint ez magából az indoklás szövegéből kitűnik. Abban az esetben ugyanis, hogyha átfogó közigazgatási reformra készülünk, lehetetlen a területbeosztás stabilitását hosszú távon fenntartani, sőt az is kétséges, hogy akár rövid vagy középtávon lehetséges-e. Ha csak arra utalok, hogy ezen a megfogalmazáson kívül napvilágot láttak ennél közelebbi időpontot megjelenítő állítások is, világosan láthatjuk, hogy lehetséges, hogy 2001-ig itt már változások történnek, és abban az esetben az e törvényjavaslatban szereplő négyévenkénti egy alkalommal történő változtatás a gyakorlatban nem tud érvényesülni.

Ennek következtében csatlakozom azokhoz a képviselőtársaimhoz, akik felhívták a figyelmet arra, hogy ez valóban csupán egy átmeneti rendezés lehet, nem töltheti be hosszabb távon a területszervezési eljárás rendezésének a funkcióját. Figyelemmel kell lennünk ugyanis arra, hogy a regionális beosztás bevezetése éppúgy, mint a megye helyzetének újraértékelése, a kistérségek szerepének átértékelése vagy bármilyen más változtatás, 2001 előtt is szükségessé tehet az állami területbeosztásban módosításokat - igaz, hogy ezek eljárási rendje, kezdeményezési formája nem a törvényben, illetőleg az önkormányzati törvényben rögzítettek szerint történik.

Éppen ezért szükségesnek látszik, hogy a parlament ne csak ezt a törvényjavaslatot tárgyalja meg, hanem politikai vitanap vagy bármilyen más forma keretében tűzze napirendre a magyar közigazgatás reformjával kapcsolatos elképzeléseket. Ugyanis nem tűnik igazán politikailag szerencsésnek egy olyan megoldás, hogy egy technikainak látszó, bár valóban jelentős törvényjavaslatról kimerítő vitát folytatunk, miközben alapvető jelentőségű, a magyar állami közigazgatás rendszerét hosszú távon érintő, perspektivikus problémákról a parlament nem folytat eszmecserét, és a képviselők is csupán a sajtóból, interjúkból vagy pedig az érintett köztisztviselők által írt tanulmányokból értesülnek a várható változásokról. Ennek következtében a törvényjavaslat sorsát nem tudjuk igazán megítélni, csupán azoknak a tényezőknek a függvényében, amelyek itt felmerülnek.

Arra szerettem volna utalni - összefoglalva az eddigieket -, hogy csupán egy ilyen átfogó elemzés alapján nyílna igazán lehetőség e törvényjavaslat valóságos funkciójának a megítélésére, értékelésére. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük - mint erre már előbb utaltam -, hogy lehetséges, hogy 2001 előtt következnek be a változások, és ma azt sem lehet világosan látni, hogy a kormány elképzelései között a regionális önkormányzat megteremtése szerepel-e, avagy a regionális és a megyei önkormányzatok együttléte szerepel-e, netán a regionális szinten csupán állami közigazgatási szervek működnének egy dekoncentráció alapján, vagy pedig a kistérségeknél is jelentős változás történne, ami érintené az önkormányzati szervek rendszerét is, az önkormányzatok típusát is. Mindezekre a kérdésekre választ kellene tudnunk kapni.

Összefoglalva az eddigieket, és egyben le is zárva ezt a gondolatmenetet, a törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt frakciója - mint erre már több képviselőtársam is utalt - elfogadhatónak tartja, de csak abban az esetben, ha a módosító javaslatait figyelembe veszik. Ez a következő megjegyzés pedig már nem az elfogadás feltétele, csupán egy felkérés vagy netán felszólítás a kormánypártok és a kormány jelen lévő tisztelt képviselői felé, hogy abban az esetben tudnánk igazán megalapozottan állást foglalni, ha ezt a koncepciót látnánk, erről is véleményt tudnánk alkotni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu