DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Urak! Államtitkár Úr! Bankelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tartós növekedéshez a költségvetés és a monetáris politika összehangolt működésére van szükség; azt hiszem, szinte alapaxiómaként tekinthetjük a gazdaságpolitika, a közgazdaságtan tanításában. A gazdaság közép- és hosszú távú fejlődéséhez, egyensúlyi pályán maradásához elengedhetetlen a körültekintő és kiszámítható, a költségvetés egyensúlyi mutatóinak folyamatos javítására, az államadósság csökkentésére törekvő költségvetési politika. Azonban minden költségvetési politika - sajátosságából fakadóan, gazdasági évhez kötöttsége miatt - rövid távon rugalmatlan, így a gazdasági környezetben bekövetkező hirtelen változásokra nem képes időben reagálni. A gazdaságpolitikai célok biztosítására ezért rövid távon a jegybank által formált monetáris politika eszköztára nagyobb lehetőséget kínál. Ahhoz tehát, hogy a jegybank egy adott gazdasági éven belüli tevékenységét reálisan megítélhessük, elengedhetetlen a gazdasági környezet vizsgálata.

1997-et a termelés növekedése jellemezte. A növekedés ütemét jelentős mértékben néhány, hazánkba települt nagy nemzetközi vállalat termelésének beindulása és felfutása alapozta meg. A termelés növelésére elsősorban azok a vállalatok voltak képesek, amelyek vagy exportra, vagy beruházási célra termeltek. Az export nemzetközi versenyképessége ebben az évben erősödött, további versenyképesség-javulás következett be '98-ban is ennek hatására, ami meghatározóan a hatékonyság növekedéséből származott. '97-ben emelkedett piaci térnyerésünk az Európai Unióban is.

A Nemzeti Bank jelentése részletesen foglalkozik az infláció alakulásával, hisz az infláció a gazdaság szempontjából rendkívül fontos; a tervezettnél kisebb mértékű csökkenés okait taglalja. A megelőző két év drasztikus nyugdíj- és bérvisszafogása után az államháztartás kevésbé visszafogó jellege, az előirányzottnál magasabb fogyasztói árnövekedés és bérkiáramlás járult hozzá az infláció vártnál kedvezőtlenebb alakulásához. Vitathatatlan, hogy ez a kedvezőtlenebbség itt azért kicsi érték volt, ahogy elnök úr is említette, ez néhány tized százalék, de azért ez is fontos egy gazdaság változása szempontjából.

A fogyasztói áremelkedésben, úgy ítélem meg, alapvető szerepe volt az energiaárak növekedésének, ami elsődlegesen az energiaszektor privatizációjához kapcsolódó kormányzati kötelezettségvállalásnak az eredménye, illetve a '97-es árrendszerben bekövetkező változásoknak, még akkor is, kedves képviselőtársaim, ha Bauer képviselőtársam ingatja a fejét.

A fogyasztói árak szempontjából kedvező volt, hogy az importárak emelkedése alatta maradt az exportárak növekedésének, így cserearányaink javultak. Az importárak inflációnál kisebb növekedését azonban elsősorban a vámpótlék megszűnése és az árfolyamindex kedvezőbb alakulása eredményezte.

A munkaerőpiac keresleti-kínálati viszonyai is új hangsúlyt kaptak 1997-ben. A strukturális munkanélküliség ugyan továbbra is jelentős maradt, amit a tartósan munkanélküliek nagy aránya, a területi rátákban megmutatkozó nagy különbségek mutatnak. A rövid ideig munka nélkül lévők számának csökkenése ugyanakkor arra utal, hogy nőtt a munkaerőért való verseny, aminek jelentős volt a hatása a vártnál magasabb bérek kialakulásában. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a strukturális válságok következtében 1997-re közel kétmillióval kevesebbet foglalkoztatott a hazai gazdaság az adóhatóság által ellenőrzött gazdaságban, mint 1988-ban.

1997-ben, bár az államháztartás egyenlege szufficitet mutatott, az alrendszereken belül a korábbi években tapasztaltakhoz hasonlóan elsősorban a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás esetében a tervezettnél lényegesen nagyobb hiány mutatkozott. A jegybank az inflációs nyomás fékezése érdekében ezért szigorította a monetáris feltételeket. A magasabb reálkamatok fenntartásával az aggregált kereslet kamatérzékeny komponenseinek növekedését próbálta mérsékelni.

A kormány a Nemzeti Bankkal egyetértésben éven belül két alkalommal is módosította a havi leértékelés ütemét 0,1-0,1 százalékkal. Természetesen nem lehetünk meggyőződve arról, hogy az export növekedése, a fizetési mérleg javulása nem tett volna indokolttá további 0,1-0,2-es ütemcsökkenést, ami az infláció gyorsabb csökkenését is elősegíthette volna, úgy gondolom, ennek kimutatása még a következő időszak elemzőire vár.

A leértékelési ütem csökkenésével párhuzamosan a jegybank fékezte a belföldi kamatok esését. Ennek következtében a kereskedelmi bankok kamatai mintegy 3 százalékponttal csökkentek, de a kamatmarzsok továbbra is jelentősek maradtak. Természetesen ez nem a jegybankot jellemzi, hanem ez meghatározóan a kereskedelmi bankokat, de úgy gondolom, a gazdaság szempontjából ez a transzfer nagyon fontos. Többször fölvetődött, hogy a gazdaság fejlődése a kamatok gyorsabb csökkenését igényelte volna.

Az év folyamán a külföldi és belföldi gazdasági szereplők növelték forint iránti keresletüket, a lakosság növekvő pénzügyi vagyonában csökkent a devizabetétek aránya. A nemzetközi tőkepiaci események a forint árfolyamának alakulására is hatással voltak. A forint a sávon belül átmenetileg leértékelődött, de a jegybank devizatartalékai nem csökkentek, mert időben, az év során összesen 3,5 milliárd dollár értékben vásárolt devizát. A magánszféra pénzügyi döntéseit a visszajelzések is egyértelműen alátámasztják, a gazdaság növekedésére vonatkozó várakozások határozták meg.

A vállalkozások finanszírozásában a továbbra is jelentős működőtőke- bevonáson túl egyre fontosabb szerep jutott a hiteleszközöknek és a portfoliotőkének. Ahogy Csúcs László képviselőtársam is említette, a '97-et megelőző két évben a kedvezőbb kamatfeltételek miatt a vállalati kör döntő mértékben külföldről vett fel hiteleket, a belföldi kamatok csökkenése nyomán ez a folyamat pont '97-re megfordult, előtérbe került a belföldi finanszírozás.

Én úgy hiszem, mindez a belföldi bankrendszer versenyképesebbé válását is tükrözi, annak ellenére, hogy egyes bankok későbbi csődjének jelei már ekkor is mutatkoztak. Ugyanakkor alá kell húzni azt is, hogy ez a fordulat arra is utal, hogy a hazai vállalatok ekkorra a kockázatviselésben már viszonylagos fejlettségre tettek szert.

(17.50)

A pénzügyi rendszert elemző részből kitűnik, hogy a lakosság pénzügyi porfóliójából folyamatosan növekvő részt kezeltek az intézményi befektetők és a nyugdíjbiztosítók, és a magánszemélyek részvénytulajdonlása is fontos vagyontartási formává vált. A bankrendszer által kínált eszközök súlya egy év alatt csökkent. Ugyanakkor jelentősen nőtt a másodlagos állampapírpiac likviditása, és a tőzsde is ekkor indult ugrásszerű fejlődésnek.

A nem banki, vállalati hiteleszközök szerepe azonban még mindig elenyésző volt. A jegybank tevékenységének lényeges, talán legnagyobb vihart támasztó eleme a költségvetés és a Nemzeti Bank között végbement adósságcsere volt, melynek eredményeként az állam külföldi és belföldi, tehát belső adósságállományának szerkezete átalakult. A jegybank 1997. évi gazdálkodásában komoly szerepet játszott a tulajdonában álló társaságok és érdekeltségek eredménye is. Ezekről a hatásokról a beszámoló csak áttételes képet ad. A bizottsági vita során is csak érintőlegesen szerezhettünk erről ismereteket, ezt nem egy felszólaló képviselőtársam - akár a bizottsági ülésen, akár most, a plenáris ülés keretében is - észrevételezte.

Jelezni szeretném az elnök úr számára azt az észrevételt, hogy a felügyelőbizottság üléseinek témajegyzéke ugyan szerepel a beszámolóban, de részletes anyagok, a felügyelőbizottság eseti, nagyon fontos, a gazdálkodásra vonatkozó megállapításai sem a bizottsági vita során nem álltak, és azóta sem állnak rendelkezésünkre. Vélhetően ezek hiánya miatt több felszólalásban is megfogalmazódott a jegybank működését, gazdálkodását felülvizsgáló parlamenti bizottság vagy albizottság felállításának, illetve az ellenőrzés szigorításának igénye. Csúcs László legutóbb pont ezt a témát emelte ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jegybank gazdálkodásában, ahogy azt Surányi elnök úr, illetve a miniszter úr is említette, a legnagyobb problémát vitathatatlanul a Bécsben működő leányvállalata, a Central Wechsel und Credit Bank jelentette, amelynek veszteséges tevékenysége '97-ben, sajnos, nem fejeződött be. Ezek a veszteségek a jegybankot növekvő céltartalékképzésre, ezáltal eredményének csökkentésére késztetik. Itt az elmúlt évek rossz gazdálkodása, rossz hitelezési gyakorlata nyomán kialakult veszteség - bár pontos adat itt sem áll rendelkezésünkre, csak a Nemzeti Bank alelnökének a bizottságban adott szóbeli tájékoztatására hagyatkozhatunk - legalább 60 milliárd forint körüli érték, sőt, meg is haladhatja azt.

Talán éppen ezen szorítások hatására kezdett '97-ben komoly racionalizálásba a jegybank, aminek eredménye tevékenységének teljes átszervezése és az elnök úr által is említett nagyarányú létszámcsökkentés volt. Csak a történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy azért e létszámcsökkentés egy része a Nemzeti Bank és a kormányzat közötti feladatátadás eredménye is volt, hiszen a Kincstár megalakulásával a területek finanszírozási feladatai is megszűntek, így azok értelemszerűen a Kincstárhoz kerültek át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva megállapítható, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1997-ben kiszámítható monetáris politikára törekedett, amelyet a monetáris politikai döntések meghozatalakor az óvatosság, egyes hozzászólások szerint talán időnként túlzott óvatosság is jellemzett. A bemutatott számok jól tükrözik, hogy a monetáris politikai döntések javították a gazdaság helyzetét, a végrehajtott adósságcsere a jegybank számára elsősorban az átláthatóságot növelte. Úgy hiszem, más szempontból is kedvező volt, míg a költségvetés számára - legalábbis a szakmai vélemények alapján - ellentmondásos tranzakciónak mutatkozott.

Az intézmény szervezetének ésszerűsítése, a feladatokból kiinduló létszámgazdálkodás megtakarításokat biztosított, viszont a veszteségesen működő társaságok és érdekeltségek rontották az eredményt. Annak ellenére, hogy a jegybank működése sok esetben ma is nehezen átlátható, és érdekeltségeinek, társaságainak gazdálkodása - még egyszer hangsúlyozom: érdekeltségeinek, társaságainak és nem a jegybanknak elsődlegesen - számos esetben kifogásolható volt, a jegybank 1997-ben a gazdaság helyzetének javítása terén meghatározó politikát folytatott. Az 1997. évi működéséről szóló beszámolót ezért elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps minden oldalon.)

Forrás: parlament.hu