DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! - bár rögtön hozzátehetném, hogy szűk baráti körben. Nem szerencsés dolog, és nem vet jó fényt a kormányzatra sem, ha fontos területet átfogóan szabályozó törvényeknél gyakori a változás. A munka törvénykönyve esetében különösen problematikus, ha egy korábban más koncepció alapján kialakított törvény kapkodó, ötletszerű, esetenként politikai szándékokat is tükröző változásokkal ellentmondásossá, szakmailag megalapozatlanná válik.

A parlament előtt lévő törvényjavaslatról véleményt mondani nagyon nehéz, mert nehéz olyan jelzőket találni, amelyekkel az ember nem sérti meg az előterjesztőt, a kormányzatot, valamint a döntéshozók mögött álló súgókat. Ezért tömören csak azt mondom, ez a törvényjavaslat úgy rossz, ahogy van. Nem azért, mert nincsenek benne valós kérdések, hanem azért, mert a válaszok tartalmának többsége, irányultsága elfogadhatatlan. És hogy soroljam a tényeket: előkészítetlen; a döntési mechanizmusban az érdekegyeztetés nem kapta meg azt a szerepet, ami megilleti; más törvényekkel és az alkotmánnyal való viszonya enyhén szólva aggályos; nem illeszkedik az európai normákhoz, élezi a társadalmi különbségeket; aránytalanul munkaadópárti, és maga a javaslat is az alaptörvénnyel együtt belső ellentmondásokat hordoz.

Ezek után a konkrétumokról egy kicsit részletesebben. Nézzük a törvényjavaslat időszerűségét! Az Alkotmánybíróság határozatából következő kötelezettségek teljesítésén, valamint néhány technikai jellegű módosításon túlmenően egyetlen javaslatnál sem vetődhet fel az az igény, hogy nem tűr halasztást. E kényes kérdéskörnél, mint a munka törvénykönyve, különösen fontos, hogy a koncepcionális, átfogó változtatások szolidáris alapokon nyugvó, az érdekeltek érdekeinek kölcsönös figyelembevételét tükröző, kompromisszumos javaslatokban testesüljenek meg. Ezeket a javaslatokat az érdekegyeztetés különböző fórumai tárgyalják meg, és ezt követően kerüljenek a parlament elé. Mivel ismert, hogy elkezdődött és zajlik a munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálata, és várhatóan 2000-ben befejeződik, érthetetlen a nagy sietség.

(20.40)

A második dolog: milyen a törvényjavaslat viszonya az alkotmányhoz és más jogszabályokhoz? Nos, e tekintetben több aggályos pontot is találunk. Az első: ez a törvényjavaslat megszegi a jogalkotásról szóló törvény 27. és 29. §-át, hiszen az érintett társadalmi csoportok véleményének kikérése több alkalommal nem történt meg, s egészen szokatlan, hogy olyan fontos kérdés, mint az üzemi tanácsok kibővített jogköre, a kollektívszerződés-szerű megállapodás kötési joga az utolsó pillanatban, a kormányülés végén, mindennemű érdekegyeztetés nélkül, politikai utasítás eredményeként kerüljön a törvényjavaslatba. És itt még az az érv sem állja meg a helyét, kedves képviselőtársnőm, hogy fölálltak-e a szakszervezetek, vagy nem álltak föl, az a javaslat, ami a kormányülés utolsó másodperceiben kerül be egy törvényjavaslatba; ott, azt hiszem, nagyon nehéz lenne magyarázatot adni arra, hogy valami magas szintű érdekegyeztetés zajlott.

A másik: az öregségi és előrehozott nyugdíj elérése esetén a felmondás kötelező indoklásának eltörlése azt a furcsa helyzetet teremti meg, hogy bár minden munkaviszony megszüntetését indokolni kell, ez esetben nem. Vajon miért? A magyar jog ezt negatív diszkriminációnak tekinti, amit az alkotmány 70/A. § (2) bekezdése tilt, és egyébként a munka törvénykönyvén belül is van egy megkülönböztetési tilalom az 5. § (1) bekezdésében.

A harmadik problémacsomag: milyen a törvényjavaslat viszonya az európai integrációhoz történő csatlakozás követelményeihez? Miközben számtalan kinyilatkoztatás elhangzott korábban, ezért csak megismételni tudom, hogy Magyarországnak jelen pillanatban legnagyobb lemaradásai a környezetvédelem mellett a szociális viszonyokban, a szociális sztenderdek teljesítésében, a munka világában és a munka világát szabályozó jogi szabályozásban vannak. Az európai uniós tagországok vagy nyíltan, vagy burkoltan, többször a tudomásunkra hozták: anyagi és jogi értelemben kiszolgáltatott munkavállalókkal, rendezetlen munkaügyi kapcsolatokkal, az érdekegyeztetés hiányosságaival nincs esélyünk az integrációra. Ezzel kapcsolatosan, látva a szándékokat, joggal vetődhet fel a kérdés: lehet, hogy a kormány nem is annyira akarja az Európai Uniót és annak demokratikus viszonyait? Vagy a nemzeti érdekekbe nem beletartozónak érzi a megbecsült, védett, nem megalázható munkavállalókat? Mert az előttünk levő törvényjavaslat nem az Európába vezető utat jelzi, tisztelt kormánypárti képviselők.

A negyedik problémacsomag: milyen a döntés hatása az egyes társadalmi csoportokra, milyen társadalmi fogadtatásra lehet számítani? Ez a javaslat, amennyiben így marad - és megmondom őszintén, csak remélni tudom, hogy Kuncze Gábor frakcióvezető úr kedd esti intelmei hatnak önökre, és a végszavazásig végiggondolják a javaslattal szembeni kritikákat, de ha ez így maradna -, akkor szembetalálják a döntéshozók magukat azokkal, akik a társadalmi-gazdasági átalakulás igazi vesztesei, akik ma is a legkiszolgáltatottabb helyzetűek, akik türelmesen vállalták az ország jobbrafordulásának minden terhét. Azt azonban nem hajlandók eltűrni, nem hajlandók elviselni, hogy jogaikat tovább csökkentsék, az érdekvédelmi szervezeteiket semmibe vegyék, anyagilag kisemmizett helyzetbe kerüljenek; s pont akkor, amikor már meglennének a feltételek, hogy az ő érdekeik, az ő szempontjaik is figyelembevételre kerüljenek.

Itt még valamire szeretném fölhívni szíves figyelmüket. Többször találkoztunk az előkészítő vita során azzal a felvetéssel, hogy a munka törvénykönyv egy tisztán szakmai probléma, netalántán jogi probléma, és ne keverjük bele a politikát. Ez egyébként a foglalkoztatási bizottság ülésén is elhangzott.

Az a véleményem, ha egy országban a munkaadói és munkavállalói pozíciók viszonylagosan egyensúlyban vannak, és maga a változtatás is ezt a kényes egyensúlyt nem bontja meg, ott a kérdés politizálódásának veszélye valamivel kisebb. De ott, ahol maguk a szerzők politikai megfontolások alapján tovább akarják mélyíteni a munkaadók és a munkavállalók közötti pozicionális különbségeket, szinte genetikai ellenszenvet hordoznak a szakszervezetekkel szemben, kizárólag indulati alapon és prekoncepcióval képesek viszonyulni a munka világának kérdéseihez, anélkül, hogy vennék maguknak a fáradságot, és legalább a munka világa alapkategóriáit megtanulnák, és ne kevernék össze a munkástanácsokat az üzemi tanácsokkal, az előterjesztő ne '96-os adatokból idézzen, miközben a '98. februárban leadott kollektív szerződések feldolgozása a mai napig késik. Azt gondolom, hogy egy parlamenti vitában illik legalább az alapfogalmakkal tisztában lenni, azokat megfelelő pontossággal idézni, és megfelelő konkrétsággal nyúlni azokhoz a számokhoz, amelyek valósak.

Én azt gondolom, hogy ilyen értelemben is az eddig elhangzott felszólalások alapján egy leleplezés zajlik, hiszen egyre világosabbá válik számunkra is, de azt gondolom, hogy szélesebb kör számára is, hogy hangzatos jelszavak és cselekedetek között nincs összhang. A koalíció vezérszónokai azonos kották alapján kitartóan, már-már meghatóan bizonygatták, hogy ez a javaslat olyannyira a munkavállalót pártolja. Igen, pontosan annyira, mint a személyi jövedelemadó-törvény, és pontosan olyan kedvező lesz számukra, mint a nyugdíjemelés a nyugdíjasok többségének és a fókuszált béremelés a közalkalmazottaknál és a köztisztségviselőknél.

Mert mit is akarnak önök? Természetesen hangzatosan mondják: kedvezni a munkavállalóknak. Hogyan? Na, akkor néhány példát! Talán úgy, hogy a munkaadók felmondási kötöttségeit lazítják. Vagy talán úgy, hogy a munkavállalót jogellenes felmondás esetén, amit lehet, hogy véletlenszerűen tesz, aránytalan kártérítési kötelezettséggel terhelik. Vagy talán úgy, hogy eddig kollektív szerződésben kellett megállapodni a leltárfelelősségről, ezentúl a munkaadó majd kihirdeti a szabályokat. Vagy, és itt már azt gondolom, hogy szinte önérdeket is sértenek, ha eddig a kötelező munkahelyi egyeztetés során több tízezer vitás ügy elintéződött és nem került sor peres eljárásra, mostantól lehet ügyvédet fogadni, lehet tovább terhelni az egyébként is túlterhelt igazságszolgáltató apparátust, és például Bács-Kiskun megyében egy-egy ügy kapcsán lehet 80-90 kilométert utazni.

De hogy a gondoskodás netovábbjáról is szóljak, az a javaslat, hogy az üzemi tanácsok kollektívszerződés-kötési jogot kapnak, ami nem egyebet jelent... - és szeretném, hogyha mindenki ezt nagyon pontosan megértené, hogy milyen érdekes ez a logika. Az üzemi tanács definitív módon a vezetés része; nem jogi személy, a munkáltatótól nem független, kötelezettséget nem vállalhat - ő fog megállapodást kötni a menedzsmenttel. Megmondom őszintén, a magam részéről csak gratulálni tudok ehhez a logikai okfejtéshez, és ez valóban nagyon magas színvonalú munkavállalói érdekvédelem. És természetesen, hogy mit szeretnének még: erős érdekképviseleteket, szakszervezeteket - idézet a kormányprogramból. Persze mindezt úgy, hogy gyengüljenek a pozíciói. Azt gondolom, hogy ebben az értelemben is lehullt egy lepel, világosan kiderült, hogy azok, akik a parlamentben, a politikában csak a kiszorítósdit ismerik, azok az élet más területein, a munka világában, valamint a civil társadalommal fönntartott viszonyukban is csak a kizárólagosságra törekvést fogadják el. S ha netalántán valaki felemeli vagy valakik felemelik a hangjukat, netalántán más véleményt fogalmaznak meg, azok politikailag ellenségesek, beleviszik a politikát a szakmai kérdésekbe, felforgatók, és megérdemlik a retorziókat.

(20.50)

Mindezek miatt én a magam részéről, megmondom őszintén, nem is a kormányhoz mint előterjesztőhöz szólnék, bár itt az a korlátom nekem is megvan, hogy csak a jegyzőkönyvön keresztül tudok bárkihez szólni, hanem inkább a kormánykoalíció képviselőihez, és remélem, el fogják olvasni a jegyzőkönyvet. Már csak azért is, mert úgy látom, hogy a kormány esetében az lesz a divat, hogy a Pesti Vigadót kedveli a kormányfő is, oda szeret menni, ahol meghívók szerint lehet kiválasztani a jelenlévőket, és akik ott jelen vannak (Az elnök csenget.), azok mindnyájan jól érzik magukat, és tetszik nekik a beszéd is.

Forrás: parlament.hu