DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha nem beszélem végig a 15 percet, kérem, azt ne vegyék sem a Házzal, sem a törvénytervezettel szembeni tiszteletlenségnek, pusztán megpróbálom a gondolataimat szikárra zsugorítani, hiszen az idő pénz.

A Fórum és a saját nevemben a törvényjavaslatot elfogadom, és elfogadni ajánlom önöknek, abból a logikából kiindulva, hogy mi, a Fórum tagjai soha nem fogunk gépszerűen megszavazni egy törvényjavaslatot. Végiggondoljuk, és alapállásunk az, hogy az Országgyűlésnek, a Háznak, önöknek törvényt kell alkotniuk, tehát alakító módon részt kell venniük a törvényalkotás folyamatában.

Mi következik ebből? Ebből értelemszerűen az következik, hogy ha elfogadjuk a törvényjavaslat logikáját, ha szükségesnek tartjuk annak a megvalósítását, ha okosnak és célszerűnek tartjuk a szerkezetét, ha érezzük azt, hogy várja, esetleg kéri a társadalom, ebben az esetben általános vitára alkalmasnak tartjuk. Azt senki nem vitatja, jómagam sem, hogy egy ilyen nagy terjedelmű és részletes, az életünk egy szeletét vagy egy vonatkozását meghatározó módon alakító törvényjavaslat tökéletes nem lehet, hiszen minden ember más, más kapcsolatrendszerben él, következésképpen a részletekben álláspontunknak nem kell egyezniük az előterjesztőjével. Ebből következően pedig már most bejelentem, hogy néhány módosító indítványt be fogunk terjeszteni azon kívül, amit már beterjesztettem.

Tisztelt Ház! Ahogy az imént mondtam, a törvény megalkotása fontos és szükségszerű. Őszintén megmondom, hogy egy elvi fönntartásom van, amit elmondtam már a bizottsági ülésen, és most is elmondom. Ha elfogadom és tényként kezelem, hogy az a közigazgatás büntetőjoga és egyrészt a nemzetközi egyezményekkel, másrészt a XXI. századi elvárásokkal szinkronban a bírói utat biztosítom, megfontolás tárgyává kellett volna tenni azt, hogy a szabálysértési Be. - tudom, hogy ez nem jó kifejezés, de talán idevaló - beépíttessék a büntetőeljárás-jogról szóló törvény 13. fejezetétől kezdve valamelyik passzusba, illetve fejezetbe. Ez egy olyan elvi elvárás lett volna a részünkről, amely a szerkesztés logikáját határozza meg, és jogrendszeri problémákat nem vethetne föl, viszont ezt már - miután a Be.-t nem nyitottuk meg ezen a körön belül - indítványként előterjeszteni nem áll módunkban. Az elvi fönntartásainkat fogalmaztam meg.

Tisztelt Ház! Néhány, az általános vita keretén belül szükségszerűen fölmerülő fönntartásomról, illetve gondunkról szeretnék beszélni, megjegyezve azt, hogy bár 15 perc áll rendelkezésemre, a különös résszel kapcsolatos indítványainkról nem fogok beszélni, hiszen a részletes vita során azokat majd részletesen kifejtjük.

A javaslat általános része iránymutatást ad a vonatkozásban, és elmondja, hogy a helyi bíróság előtt kifogással megtámadható a döntés. Ebben az esetben kérdésként merül föl a következő:

Ha a bíróság csak részben módosítja a szabálysértési határozatot, ez újabb kifogással megtámadható-e? Az eljárásrészben ezen kérdéskörrel mindenféleképpen rendelkezni kell. Mint gyakorló jogász, szinte biztos vagyok abban, hogy tucatszámra zúdulnak majd be a részben módosított határozatokkal szembeni ismételt kifogások.

A bíróságot a szabálysértési hatóság határozata sem jogi minősítésében, sem tényállásában nem köti, a bíróság az eljárása során minden körülményt, amely a felelősség megállapítása szempontjából releváns, köteles földeríteni; sőt mi több, bizonyítást is lefolytathat.

Ebből, úgy vélem, világosan látszik a törvényjavaslatnak az az érdekes logikai vonulata, hogy a felülvizsgálati eljárás során az eljárás nem tisztán reformatorikus, de nem is cassatorius. Ez elméleti szempontból érdekes, és a felülvizsgálati eljárás soráni döntések meghozatalát illetően is a részletes vita során kiderül majd, feltehetően jelentőséggel bír.

Szintén a szabálysértési törvényjavaslat általános részével kapcsolatban döntenünk kell - legalábbis önöknek, képviselő urak és hölgyek, dönteniük kell - abban a kérdésben, mi történjék akkor, ha a szabálysértési eljárás alá vont személy a bírósághoz fordul. Itt egyesbíróként jár el a bíró, a másodfokú eljárás során tanácsban jár el a bíróság, tehát három szakbíró jár már el. Célszerű lenne megfontolás tárgyává tenni, szükséges-e ilyen esetben másodfokon - azt hiszem, elég merész gondolatot fogalmazok meg, de végig kell gondolni ennek a logikáját - a tanácsban hozott bírói döntés a másodfokú eljárás során. Én fogalmilag nem tartom kizártnak, még akkor sem, ha néhányan meglepődnek rajta, hogy a másodfokú eljárás során ne tanácsban járjon el a bíróság. Ez a bf-ek, ha úgy tetszik, másodfokú bíróságok leterhelését illetően bírhat jelentőséggel.

Beszéltek arról az előttem szólók, hogy a bíróságoknak milyen rendkívül komoly többletmunkaterhet jelent e törvényjavaslat törvényként való megalkotása. Egy előttem felszólaló hivatkozott, ha jól emlékszem, az Országos Bírói Tanács egyik állásfoglalására. Vannak bizonyos igazságszolgáltatási tapasztalataim. Amikor fölkészültem az ügyre, akkor Veszprém megyében megnéztem a szabálysértési érkezéseket. Sőt mi több, vettük magunknak azt a fáradságot - hogy egy kicsit meséljek is önöknek -, hogy e törvényjavaslat alapján megkíséreltük prognosztizálni a bírósághoz való érkezést. Töredelmesen bevallom önöknek, mindezt azért tettem, azért tettük, mert szerettünk volna több státuszt biztosítani a veszprémi bíróság számára. Elképesztő nagy csalódás ért, ugyanis Veszprém megyében, bár nem főváros, és nem egy nagyon nagy megye, két bíró ezt a munkaterhet ezen törvényjavaslat alapján kiválóan bírja, és el tudja végezni, azzal együtt, hogy azt magunk is megállapítottuk, hogy a két bíróra eső két fő kisegítő személyzet - vagy nem tudom, hogy nevezzem, nem akarok senkit megbántani - kevésnek tűnik. Akkora lesz az érkezéseknél a kurrencia és az írásos intézés, hogy ez a 2 plusz 2 státusztöbblet nem valószínű, hogy biztosítja a zökkenőmentes ügyintézést. Persze, ez egy olyan technikai jellegű módosítás, amin lehet változtatni.

Tisztelt Ház! Megfontolás tárgyává kell tenni, hogy a Be.-hez hasonlóan, abban az esetben, ha az ügy megítélése egyszerű, ha az eljárás alá vont személy beismer, ne biztosítsuk-e azt a lehetőséget a bíróság számára, hogy kvázi tárgyalás mellőzésével hozza meg a döntését, amely rendkívüli módon meggyorsítaná az eljárást, a bírói munkaterhen pedig csökkentené. Ugyanakkor semmiféle garanciális elemet nem sértene, hiszen, ahogy az imént mondtam már, a Be. rendelkezéséhez hasonlóan a tárgyalás mellőzésével hozott határozat meghozatalának bizonyos konjunktív feltételei lennének a beismerő vallomás, az ügy egyszerű megítélése - és a többi, és a többi, nem akarok itt a részleteibe belemenni.

(11.40)

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Évtizedek óta az a konzekvens álláspontom, hogy a járművezetéstől való eltiltás és a kitiltás rendszertanilag is, de a súlyát tekintve is büntetésnek számít, ezért a szabálysértési kódex vagy a szabálysértési törvényjavaslat megalkotása során megfontolás tárgyává ajánlom tenni, figyelmükbe javaslom azt a módosító indítványunkat, hogy e két intézkedés - amely most intézkedés -: a járművezetéstől való eltiltás és a kiutasítás ne az intézkedések, hanem a büntetések között legyen felsorolva. Ennek természetesen vannak bizonyos konzekvenciái, amelyek eljárásjogi szempontból relevánsak, ezeket magától értetődően át kell vezetni a törvényen.

Mint gyakorló jogász vetek fel egy kérdést, egy problémát. Abban az esetben, ha bevonják az elkövető gépjármű-vezetői engedélyét, és a hatóság - vagy olyan jellegű cselekménynél a bíróság - úgy dönt, hogy mégsem vonandó be az engedély, nyitott kérdésként merül fel, hogy mi lesz a "holtidő" sorsa. Ezt végig kell gondolni.

Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Szintén az általános résznél maradva, e példálózó felsorolást kiegészítve, szeretnék egy elvi kérdésre is rámutatni. A tervezet különös módon szabályozza a korlátozott cselekvőképességgel kapcsolatos követendő magatartást. A korlátozott cselekvőképesség polgárjogi kategória, és nem büntetőjogi. Például magánindítvány előterjesztésére a korlátozottan cselekvőképes is jogosult.

Ezzel kapcsolatban már most közlöm, hogy módosító indítványt fog a képviselőcsoport benyújtani, nyilvánvalóan abból a célból, hogy a polgári jogban meghonosított fogalomhasználattal kapcsolatos, úgymond, büntető konzekvenciák a helyükre kerüljenek.

Tudom, hogy nem kardinális kérdés, de célszerű egy törvényjavaslat esetén tiszta fogalmakkal operálni és tiszta fogalmakat használni. Erről már, azt hiszem, a kisgazda felszólaló vagy vezérszónok beszélt. A 12. §-ban a "jelentéktelen" szó mint fogalommeghatározás szerepel, csak nem nagyon tudom értelmezni. A "jelentéktelen" szót a szabálysértési törvényjavaslat vonatkozásában mindenféleképpen értelmezni kell és értelmezendő.

Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A törvényjavaslat 25. és - ha jól emlékszem - 27. §-a teljesen egyértelműen eljárásjogi kategóriák, ezeket egy módosító indítvánnyal hátrébb kell sorolni. Az egyik az egyesítés, a szabálysértési Be.-be kell beletenni, a másik az adatkezeléssel foglalkozik.

A fentiekre figyelemmel én megpróbáltam a törvényjavaslat elfogadása mellett is érvelni, azzal, hogy kértem önöket, hogy ne szavazzák meg, hanem alkossanak egy törvényt. Ez a törvényhozói felelősségünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu