BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Házszabály szerint az írásban előre nem jelentkezettnek a helyéről illik beszélni.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én elsősorban hallgatni jöttem erre a mai egész napos mezőgazdasági vitára, hiszen nem vagyok mezőgazdasági szakértő, és - gondolom, a miniszter úr egyért velem - nekünk, laikusoknak nagyon érdekes egy ilyen egész napos mezőgazdasági tárgyú vita. Az, hogy mégis hozzászólok, arra mindenekelőtt az késztet, hogy az imént Tóth Imre képviselő úr visszatért az én kétperces reagálásomra - természetesen én is csak rövid ideig voltam távol a teremtől -, és talán nem árt világossá tenni azt, amire abban a kétpercesben reagálásban csak nagyon röviden tudtam utalni.

Meghallgatva közben a rádió híreit, megerősítve éreztem magam abban, hogy abból, ami itt elhangzott, abból, ahogy a miniszter úr expozéjában bevezette a kérdést, az újságírók is azt értették, hogy ennek a törvényjavaslatnak a lényege ezeknek a zsebszerződéseknek a leleplezése, a külföldiek földhöz jutásával szembeni fellépés és a földnyilvántartás bevezetése.

Szeretném én is leszögezni azt, amit Kis Zoltán barátom is elmondott, hogy a 3. § után, ami van ebben a törvényjavaslatban, azzal egyetértünk. Igaz? (Dr. Kis Zoltán bólogat.) És azt hiszem, a többi ellenzéki képviselő is alapjában véve egyetért az egységes földhasználati nyilvántartás megteremtésével, ami az európai uniós csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szükséges, de még ha nem csatlakoznánk, akkor is szükséges lenne egy civilizáltan kormányzott magyar mezőgazdaságnak. Ezzel egyetértünk. Amivel nem értek én egyet például meg sokan még, az az első két paragrafus, amelyik a zsebszerződésekre van megcélozva.

Tudják, képviselőtársam, annyit, ahányszor ebben a vitában és a két vagy másfél évvel ezelőtti vitában a "spekuláns", a "spekuláció" szó elhangzott - ma is hallottuk -, én, aki már több mint ötvenéves vagyok, óvodás korom óta ezt a szót nem hallottam. Ez a szó, a "spekuláció" kifejezés akkor jelenik meg, amikor van egy piaci anomália, amit emberek kihasználnak. Amikor én óvodás voltam, abban a világban is a piaci anomáliát tilalommal és a spekulánsok üldözésével akarták megszüntetni, egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy a spekuláció tilalommal és a spekulánsok üldözésével legfeljebb a példastatuálásig vihető el, de a spekulációt tilalommal nem lehet megoldani. Csak úgy lehet megoldani, ha azt a piaci anomáliát, ami a spekulációt kiváltja, megszüntetik.

Azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy ez a törvényjavaslat a problémát, amit úgy hívnak, hogy zsebszerződések, két értelemben sem oldja meg. Először is nem oldja meg abban az értelemben, amilyen értelemben szerintem ezt Salamon László képviselő úr nagyon találóan elmondta nekünk, hogy ez a törvényjavaslat - mármint az eleje - csak létező tilalmakat ismétel meg. Létező tilalmakat megismételni pedig nem helyes, és ezt most nem mint földművelésügyi miniszternek mondom a miniszter úrnak, hanem mint jogásznak. Nekem nagyon tanulságos volt, ahogy ennek a vitának az elején a miniszter úr úgy tűzbe jött, mint régen ebben az Országgyűlésben, mert végre nem a mezőgazdaság szakkérdéseiről kellett beszélnie, hanem egy tulajdonjogi és öröklési kérdésről. Úgy tűzbe jött, mint ahogy háromnegyed éve már nem láttam - mert ez egy jogi kérdés, és mint jogász a miniszter úr pontosan tudja, hogy lerontja az előző jogszabály erejét, ha egy másik jogszabályban megismételjük ugyanazt, amit az előzőben már kimondtunk.

Tehát igaza van Salamon Lászlónak abban, hogy nem helyes megismételni a tilalmat, csak a következtetése nem helytálló, hogy akkor még támogatja a törvényt, mert ez jogalkotás-elméletileg nem helyes. Ez azonban a kisebb baj.

A nagyobb baj, hogy tartalmilag sem biztosítja ez a törvény annak a problémának a megoldását, amely problémát önök kezelni akarnak vele. Azt mondta itt Tóth Imre, amikor néhány percet kint voltam, és ő éppen az én kétpercesemre utalt, hogy szerinte mivel is lehet megoldani: a tilalommal, a szervezettel, az apparátussal és az önkéntes jogkövetéssel. Eszébe se jutott Tóth Imre képviselő úrnak, hogy talán az okait kellene megszüntetni! Talán azt a piaci anomáliát kellene megszüntetni, ami miatt titokban kötnek szerződést magyar föld eladásáról, akár külföldinek, akár nem külföldinek, olyan valakinek, akinek tilos, márpedig - mint mondtam - anélkül a dolog nem fog menni.

Abban a másfél-két évvel ezelőtti vitában, a '97-es vitában, amikor az a jaj, de csúnya előző kormánykoalíció módosítani akarta a földtörvényt, és a Fidesz kezdeményezésére, amihez a Kisgazdapárt csatlakozott, az MDF gyűjtötte össze a legtöbb aláírást... (Dr. Medgyasszay László: Az MDF kezdeményezte! Csak a történelmi hűség kedvéért...) Bocsánat! Az MDF kezdeményezésére, a Fidesz felkarolta, a Kisgazdapárt is csatlakozott... - mindegy, nem erről akarok beszélni. Abban a vitában, tisztelt Országgyűlés, mindenki csak arról beszélt, hogy az európai uniós csatlakozásig külföldi ne juthasson földhöz, és homályban hagyta azt a kérdést, hogy mi lesz utána, sőt mindenki azt sugallta, hogy ha csatlakozunk az Európai Unióhoz, akkor nincs mit tenni, majd feloldjuk ezt a korlátozást. És most önök, tisztelt miniszter úr, bejelentették Brüsszelnek, hogy mi egy tízéves haladékot kérünk ebben a kérdésben, sőt az ön politikai államtitkára, az egyetemes közgazdasági zseni, Szabadi Béla államtitkár úr tizenöt évről is beszélt.

Mit jelent ez az állítás, miniszter úr? Azt jelenti, hogy önök legalább még tizenöt évig nem is akarják megszüntetni ennek a dolognak az okait! Azt a piaci anomáliát, ami miatt zsebszerződések vannak! Ha meg akarnák szüntetni, ha bíznának benne, hogy az okok megszűnnek, akkor nem kérnének tíz- vagy tizenöt éves derogációt, hiszen önök is ugyanolyan jól tudják, mint mi, hogy ennek a derogációnak ára van ám, magas ára van, minden derogációnak ellentétele van a brüsszeli tárgyalásokban! Ha mi itt derogációt kérünk, akkor ők majd ott kérnek derogációt. Akkor ez majd meg fog látszani abban, hogy mennyi agrártámogatást kap a magyar mezőgazdaság Brüsszelből, akkor, amikor már nem a Kossuth téren fognak az agrártámogatásokról dönteni, hanem Brüsszelben.

Nem ingyen van ez a derogáció! Egyébként mai ismereteim szerint se Prága, se Varsó nem készül ebben a kérdésben derogációt kérni, csak Budapest. Nem tudom, hogy ez így marad-e, de ha így marad, akkor ennek a derogációnak nagyon magas ára lesz.

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen tíz- vagy tizenöt éves derogáció jó módszer. Miközben azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket a jelenlegi ellenzéki pártok dolgoztak ki - például amit a Szabad Demokraták Szövetsége már tíz éve képvisel, hogy olyan megoldást kell alkalmazni, ami a helyben lakáshoz és a szakképzettséghez és a ténylegesen végzett munkához és nem az állampolgársághoz köti a földvásárlás korlátozását -, ehhez nem kell derogáció, de ugyanúgy nem fog jönni spekulatív célú külföldi földvásárló, és akkor olcsóbban érnénk el ugyanazt az eredményt, amit önök egy nagyon költséges, nagyon drága, most politikailag és valószínűleg euróban is kifejezve nagyon magas áron készülnek elérni.

De mondom, nem is csak erről van szó, hanem arról van szó, hogy önök abból indulnak ki, hogy legalább az EU-csatlakozás után tíz évig nem lesz megoldva a probléma, nem lesznek kiküszöbölve a zsebszerződések okai, csak a tilalommal, az apparátussal meg reményeink szerint az állampolgári jogkövetéssel fogják a problémát megoldani. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ahol a gazdasági feltételek, a gazdasági racionalitás valamilyen gazdasági ügyletben érdekeltséget teremt, ott a tilalmak azt nem fogják kiküszöbölni; akkor, amíg az okai meglesznek, addig lesznek zsebszerződések! És legfeljebb, ha önök új tilalmakat vezetnek be, akkor az ügyvédek drágábban fogják létrehozni ezeket a szerződéseket, az ügyvédek fognak jobban járni.

Szóval, tisztelt miniszter úr, nem jó út ez, amilyen úton önök ezt a problémát meg akarják oldani! Lehet ilyen tilalmakat alkalmazni egy gazdasági anomália megoldására egy-két-három évig, amíg meg nem teremtjük a gazdasági feltételeket a kiküszöbölésére, és a '97-es vitában még önök is úgy viselkedtek, mintha csak az EU-csatlakozásig hátralévő néhány évről lenne szó.

(19.50)

Most azonban világossá tették, hogy önök tartósan is fenn akarják tartani azt az anomáliát, aminek a jogszerűtlen megoldása a zsebszerződés, hogy nem látnak lehetőséget arra, hogy ezt kiküszöböljék, és csak a tilalom útját akarják járni, legalábbis ha komolyan gondolják azt, amit ebben az előterjesztésben képviselnek. És ez nem jó dolog! Nem jó dolog tüneti kezeléssel, egy rendszeresen be nem tartott tilalommal oldani meg egy olyan problémát, amely probléma gazdasági természetű, s aminek a gazdasági megoldását kellene megkeresni, ha önök valóban meg akarnák oldani a problémát - hiszen a probléma megoldása nem más, mint a magyar mezőgazdaság problémáinak a megoldása. És önök azért akarják fenntartani még tíz vagy tizenöt évig ezt a tilalmat, mert nem hiszik el, hogy tíz vagy tizenöt éven belül ezt az alapproblémát meg tudják oldani.

Azt gondolom ráadásul, hogy ha önök ezt a tilalmat fenn akarják tartani még tíz-tizenöt évig, s ha önök erre hivatkozva ellenezték a másfél-két évvel ezelőtti, '97-es vitában azt, hogy szövetkezetek és társaságok földhöz jussanak - mert hiszen nem azt mondták, hogy nem akarják, hogy a szövetkezeteknek földjük legyen; azt mondták, azért nem akarják, mert akkor a külföldi is be tudna nyomulni. Ez azt jelenti, hogy a következő tíz-tizenöt évben a szövetkezeteket is meg a gazdasági társaságokat is ki akarják szorítani a földtulajdonból.

Tisztelt Miniszter Úr! Emlékszik-e még arra - mert hiszen én is emlékszem, s nyilván ön is emlékszik, a fiatalok talán kevésbé emlékeznek rá -, hogy mi volt az a mezőgazdasági modell, amikor a szövetkezet maga nem juthatott hozzá a legfontosabb termelőeszközeihez? Ezt úgy hívják, hogy Artyel-modell, amely a kolhoznak a Szovjetunióban kialakított legfejlettebb formája, amikor a szövetkezetnek nem lehet földje és nem lehet gépe. Gép- és traktorállomás meg állami földtulajdon - és a szövetkezet úgy gazdálkodik, hogy nincsen semmije se. Ezen a ponton álltak meg önök, miniszter úr, az Artyel-modell szintjén! Bizony ez a helyzet! Ráadásul önök nem is földpiaccal akarják megoldani a kérdést, hanem állami földalappal, ahol az állam adja meg az állam veszi a földet, mint a kolhozmodell idején, amikor minden, a szövetkezet számára fontos termelőeszközzel az állam kereskedett, és magának a szövetkezetnek természetesen nemcsak a föld- meg a géptulajdon, hanem még a kereskedés is tilos volt. Ezen a szinten van a Kisgazdapárt agrárpolitikája, a kolhoz és az Artyel szintjén!

S mindez miért, legalábbis mire hivatkoznak? Azért, hogy a magyar föld 4-5 százalékának a tulajdonát szabályozzák! Hogy a másik 95 százalékot hatékonyan hasznosítják-e, erről semmi szó nincs ebben a törvényjavaslatban - meg az önök agrárpolitikájában! Holott azért, hogy legyen egy hatékony magyar mezőgazdaság, abból a szempontból az a 95 százalék - de mondjam azt, hogy 10 százalék érintett ebben a külföldi földtulajdon- meg zsebszerződés-kérdésben -, az a 90 százalék a döntő, és valamennyien tudjuk, hogy a 90 százaléknak a földtulajdon-viszonyai Magyarországon végtelenül ésszerűtlenek, és lehetetlenné teszik a mezőgazdaság hatékony fejlődését.

Hogy miért azok? Volt itt egy szerencsétlen utalás, amit Medgyasszay képviselő úr helytelenített, hogy kérjen bocsánatot a jelenlegi meg a két ciklussal korábbi koalíció a kárpótlásért... Azt nem mondom, hogy kérjen bocsánatot, mert hibákat mindenki követhet el, ez benne van a történelemben és a politikában, s a választások során elnyeri a méltó jutalmát: elnyerte a '90-es kormánykoalíció '94-ben, meg a mienk is '98-ban - ez így van rendjén! De az a kárpótlási folyamat meg mindaz, ami abból következett, tényleg létrehozott egy olyan birtokstruktúrát Magyarországon, ami a lehető legésszerűtlenebb, legkárosabb - törpebirtokok és a földtulajdontól maximálisan elválasztott földhasználat.

Az igazi kérdés az lenne egy földbirtok-politikában, hogy egy ésszerű koncentrációval meg egy ésszerű átcsoportosítással hatékony földhasználatot létrehozni az egész országban, azon a 90-95 százalékon is, ahol szóba se jönnek a külföldiek. Erre kellene irányítania egy értelmes magyar kormánynak a maga földbirtok-politikáját, s akkor nem tartana tizenöt évig az, hogy megszűnjön az az árkülönbség a földek árában, ami miatt ezt az adminisztratív korlátozást fenn kell tartani.

Miniszter úr, mitől fog tizenöt év múlva már megoldódni a probléma? Mitől ér el a földár egy olyan szintet akár tizenöt év múlva, hogy akkor ezt a derogációt meg lehet szüntetni? Sem ennek a törvényjavaslatnak az indoklásából, sem abból az agrárpolitikai tanulmányból, amelynek egy előzetes változata bizony hozzánk is eljutott - ezen ön csodálkozott tegnap Kis Zoltán képviselő úr azonnali kérdésekor, de valóban én is átolvastam már ezt az előzetes változatot -, semmit nem tudok meg arról, hogy mitől fognak megszűnni azok az anomáliák, mitől fog megszűnni az az elmaradottság, mitől fog megszűnni az az árkülönbség, ami miatt önök ezt a korlátozást fenn akarják tartani.

Úgyhogy az alapkérdések nincsenek megoldva, és egy részkérdés rossz irányú megoldása jelenti az önök számára a földbirtok-politika súlypontját. Erre irányul az egész törvényjavaslat, miközben az alapkérdések megoldására nem tesznek semmit, csak a kialakult probléma újratermelésén dolgoznak.

Hát ez az oka annak, hogy annak ellenére nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, hogy a 3. § utáni része persze helyes!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu