FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr, köszönöm a szót. Az előttünk lévő törvénytervezetnek van egy-két furcsasága, amit feltétlenül szóvá kell hogy tegyek.

A halastó részarány-tulajdonként való kezelése számomra nehezen kezelhető, hiszen ez teljesen új dolog, a számviteli szabályok szerint ezt nagyon sok helyen a vagyonban tartják nyilván; mert az egy létesítmény, a hal meg tudtommal állat, bár némi hitvitát a bizottsági ülésen ez ügyben folytattunk, de attól még annak értéke van. Ilyen alapon akár el lehet menni odáig, hogy egy tehenészeti telepet is földre építettek, és azt is részarány-tulajdonban ki kell mérni, a marhákat ha nem tudják kifejezni aranykoronában, akkor annak az értékét külön kell megállapítani - tehát ezt én nem tudom értelmezni.

Nagyon különös a benyújtott törvénytervezetnek egy bizonyos klauzulája, miszerint ha a földkiadó bizottság a részarány-tulajdonost jegyzőkönyvben foglalt döntéssel vagy bizonyíthatóan más módon birtokba helyezte, de erről az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre alkalmas okiratot nem adott ki, feltéve, hogy a birtokolt terület aranykorona-értéke a tulajdonos jogos igényét nem haladja meg, s a birtokba helyezés más részarány-tulajdonos kérelmének teljesítését nem sérti, az okiratot az FM-hivatal határozattal pótolja.

(22.40)

Ha ezt jól értem, akkor ez a rablás egyfajta módjának a szentesítése, nevezetesen a "más módon" az ezernyi más módon lehet, tehát itt meg nem határozott, körül nem írt dologban nagyon sokszor előfordult, amikor a hatósági jogkört kapott földkiadó bizottság nevében eljáró földkiadó bizottsági elnök adott esetben a kocsmából vagy a tejcsarnokból hazafelé jövet-menet összetalálkozott akárkivel, és annak odaígérte azt, amit ő kért, nagyon sok esetben nemcsak egy személynek, ezt is más módon, és ezek közül valaki birtokba is vette. Amennyiben ez más érdekét sértette - tételezzük fel -, az FM-hivatalnál mint felügyeleti lehetőségnél eljárt, az FM-hivatal, ha lett volna határozat, azt megsemmisíti. Erre is volt példa, a földhivatal mégsem szerzett érvényt a megsemmisítésnek, ilyenképpen ezt én nem tudom elfogadni. Tehát teljesen kezelhetetlen ez a "más módon", hiszen ahogy az előttem szóló Csatári képviselő úr is elmondta, ha a törvény szellemét-betűjét betartják, tisztességesen is el lehetett volna ezt végezni.

A "más módon" törvényerővel támogatottan, amikor rendes jogszabályi lehetőséggel, határozattal is ki lehetett volna adni, akkor elképzelhetetlennek tartottam ezt így szentesíteni egy jogállamban.

A különféle jogszabályokban, rendeletekben meghatározott, természetvédelem céljára elkülönített földterületekre és földrészletekre vonatkozó tulajdonosi jogosítványokat, az elidegenítést kivéve, a természetvédelmi igazgatóság fogja majd gyakorolni. No, erre volt példa, jól emlékszem: 1952-ben mentünk haza este, és kiderült, hogy nem mi lakunk a házunkban, hanem a kereki gépállomás nagycsepelyi üzemegysége - ez volt kiírva.

Az előttem szólók többen említették, hogy a szövetkezetnek nem lehet földtulajdona. Mondják már meg nekem, hol, mely törvény fosztotta meg a szövetkezetet a földtulajdontól! Ezt csak olyan ember mondja, aki összekeveri a lehetet meg a szabadot, avagy a törvény azt mondja ki, hogy nem szerezhet. De akár a kárpótlási törvény, a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény, részarány-tulajdonosokról, földkiadásokról szóló törvény említi a szövetkezetet mint a tulajdonost.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nevezetesen az én problémám e kérdésben az, hogy akár a kárpótlásnál, akár a részaránytulajdon kiadásáról szóló törvényben azt mondta ki a törvény, hogy el kell különíteni a szövetkezet használatába vagy bármilyen formában tulajdonába került területet a következőkre: az állam tulajdonában álló terület, amit a szövetkezet használ, de az állam tulajdona volt; a természetvédelem céljára kijelölt területeket, mert ezt nem volt szabad magántulajdonba adni; a részaránytulajdon kielégítésére, a kárpótlás céljára kijelölt területek, s a 20-30 aranykoronás juttatott földterület, és még volt, ahol az önkormányzatok benyújtották az igényt a korábbi önkormányzati, illetve akkor még tanácsi vagy még azt megelőző bármilyen jogcímen általuk használt tulajdonterületekre.

Miután a részaránytulajdon rendelkezésre állt, ha ki van osztva, ha nem, megtörtént a kárpótlás, rendelkezésre álló 20-30 aranykorona, ha ki van osztva, ha nem, az állami területeket be lehetett sorolni a természetvédelem céljára kijelölt területekre, hogy enyhítsék a korábban felsorolt földalapok kielégítését, vagy pedig az önkormányzatoké lett, ne adj'isten az államé, még ma is. Ezek után, amit a szövetkezetek korábban megváltottak, az hol, hogyan, milyen alapon kerül most ötlet szinten itt a törvénytervezetben megfogalmazottan a tagok tulajdonába? - teljesen pongyola. Milyen tagok? Mikori tagok? A mostani tagok vagy akkor, amikor a vagyonnevesítés történt? Akik kivitték a vagyonukat, azokra is vonatkozik? A vagyonnevesítés szabályai szerint vonatkozik és csak a tagokra vonatkozik? Ha a tag meghalt és az örökös nem tag, külső üzletrész-tulajdonos, azokra is vonatkozik-e? Csak ezekre a külső üzletrész-tulajdonosokra vonatkozik-e vagy minden vagyonnal bíró emberre vonatkozik?

"Az így befolyt pénzt ki kell osztani." - szól a törvénytervezet. Kérdésem: esetleg egy szövetkezet ellen folyó csődeljárásban ilyenképpen az államnak értékesített terület ellenértékeként a természetvédelem céljára befolyt pénz csődeljárásba bevonható-e? Ugyanis a legfelső bírósági határozat azt mondja ki, hogy a szövetkezeti vagyonrész kielégítésére csak minden más követelés kielégítése után kerülhet sor. Ez esetben ez kivétel? Kérdezem, hogy az így befolyt pénzt, ha ki kell osztani, függetlenül attól, hogy a részarány-tulajdonosoké volt vagy nem, akkor ez személyi jövedelemadó-köteles jövedelem-e, forrásadó terheli-e vagy adómentesen lehet kiosztani. Erről ez a tervezet nem rendelkezik, pedig millió problémát vet majd fel.

Arról nem beszélve, hogy példátlannak ítélem, amint a szövetkezetet ilyenképpen elválasztják attól a tulajdontól, amit adott esetben - egy erdő esetében - könnyen előfordulhat, sőt biztos, hogy egy meglévő szövetkezet ápolt, telepített. Tehát a vagyonának egy jelentős hányadával azon dilemmáznak, hogy ezt a résztulajdonok arányában még adják rá, vagy amint látom, Barkóczy Gellért képviselőtársamnak van egy más irányú javaslata is.

Ezekkel a dolgokkal nagyon nehéz akármit is kezdeni. Egy biztos, az a szándék átsüt rajta, hogy teljesen mindegy, kinek, de lehetőleg ez is járuljon hozzá egy kicsit a szövetkezetek ellehetetlenüléséhez. Megint csak nem tudom mentesíteni magam attól, hogy ne lássam meg ebben a politikai szándékot. Bizonyára én születtem rossz helyre és rosszkor, hogy annyiféle megkülönböztetésnek és címkézésnek voltam az áldozata, de ez már ilyen kor, ezzel nem nagyon lehet mit csinálni.

Nagyon sajnálom, hogy azok a kisemberek, már vagyont illetően kisemberek, akik szövetkezetben látják, látták eddig a boldogulásukat, lesznek egy dübörgő politikai akarat áldozatai ismételten, mint már annyiszor. Nagyon nehezen tudom ezt elfogadni. Éppen ezért azt szeretném, ha nem mindig csak úgy fogalmaznák meg, hogy a gazdák vagy a földből élők, a földet művelők. A földtulajdonosok nagy hányada nem a földből él, nem gazdálkodik, nem akar gazdálkodni, vagy ha éppen akarna, nincs abban a helyzetben, mert nincs hozzá tőkéje vagy megöregedett és nem képes rá.

A földtulajdonosok nagy-nagy hányada egyszerűen csak tulajdonos, nem gazda, nem is lesz, nem is akar, nem is tud gazdává válni. Éppen ezért, amikor az esendő és a földből élő emberrel azonosítják azt, akinek az érdekében ez a törvény szól, nagyon sok esetben nem a valóságot fedi, mert teljesen más az, aki tulajdont szerzett bármilyen módon, más módon és semmizett ki vagy fog kisemmizni az érdekeivel nem mindig tisztában lévő olyan idős embereket, akik annak idején bevitték a szövetkezetbe földjüket, és miután húsz-harminc vagy negyven évig kapta utána a földjáradékot vagy a földhaszonbérleti díjat, ma is úgy tudja, hogy a szövetkezetben van a földje.

(22.50)

Ragaszkodna ahhoz, amit a törvény alapján ki lehet neki mérni. Példátlannak tartom azt a megkülönböztetési lehetőséget, amilyen módon majd akármilyen kezdeményező megteheti, hogy egy-egy földtulajdonosi közösségtől elszedje a számára kedvező területeket.

Az ilyen tulajdonosi közgyűlést a kezdeményező hívja össze, s a jelenlévők által megválasztott személy vezeti: ő választott ember. A közgyűlésről készített jegyzőkönyvet az elnök, az általa felkért jegyzőkönyvvezető és a kezdeményező írja alá. Tehát ez lehet a keresztfiam, a sógorom, s mire észbe kapnak a tulajdonosok nagy tömegei, addigra lejár a törvényben tervezett 15 nap, amelyen belül jogorvoslatnak van helye. Ebből következően ez újabb sérelmeket, újabb bírósági ügyeket fog eredményezni.

Másrészt éppen olyan szövetkezetekben, amelyekben nagyon sok a tulajdonosok száma, az FM-hivatal elég nehezen került képbe; nagyon sok munkával - hiszen elölről kellett kezdenie mindent -, azaz megfelelő aranykorona- mérleg birtokában tud nekiállni egy korrekt elosztási lehetőségnek. Olyan helyeken, ahol ez a végkifejletnél tart, ez a törvény adott esetben keresztezheti ezt, s ismételten az alapvonalhoz rendeli vissza. Mert elkezdenek majd hezitálni, hogyha ők most ezt megcsinálják, mennyire magukra vonják egyes, e törvény szerint majd előnyhöz jutó emberek haragját, akik ma nem akárkik. Tehát ilyen esetben éppenséggel a döntés előtti utolsó fázisban foghatja le a kezüket. Ezért nem közömbös, hogy ez a benyújtott törvény mennyire presszionálja azokat az FM-hivatalokat, amelyeknél a korábbi törvény szerint - eléggé előrehaladott állapotban - ezt a tulajdonosi kiosztást meg lehetne csinálni.

Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy ennek a törvénynek számtalan nyílt, politikai irányzatú, határozott vonása van, a másik oldalról pedig egy csomó kérdésben az általam említett tulajdonlás, annak a pénznek - a természetvédelmi területekért kapott szövetkezeti tulajdonú területek ellenértékének - a kiosztási kényszere. Ha elad egy traktort a szövetkezet, azt a pénzt is ki kell osztani? Ha azt megpróbálja kiosztani, olyan személyi jövedelemadót vetnek ki rá, hogy ihaj! Ez a pénz más? Ez is vagyon, ez is része annak a közösnek, de hogy a szövetkezet kapja meg ezt az ellenértéket - jóllehet az ilyenképpen neki jutó pénz még hozzájárulhat ahhoz, hogy megtoldja az életét -, ezt már semmiképpen sem akarják.

Óhatatlanul nem tudom magam elvonatkoztatni ettől a hátsó gondolattól, mert ellenkező esetben egy magát polgárinak mondó kormány miért nem tiszteli a legalapvetőbb polgári jogot, a tulajdonhoz való jogot? S egy szövetkezetet miért tekint szabad hancúrplaccnak, holott az nagyon kicsi, nagyon meghatározható körű, ismert nevű magánemberek, hús-vér emberek tulajdona? Mert ha hárman vagyunk egy kft.-ben, akkor az magántulajdon; ha 300-an egy szövetkezetben, akkor az már szabadpréda? Miért nem tiszteli a polgári kormány a szövetkezeti tulajdont? Ez számomra megfejthetetlen.

Sőt mi több, ma délután Torgyán miniszter úr meg is fenyegetett bennünket, szövetkezetpártiakat, hogy már készül, fiókban van a szövetkezeti törvény módosítása. Nálam is van egy példány; nem tudom, hányadik változat, nem tudom, melyik lesz az igazi. Nagyon nehéz megélni, hogy ilyenre kerül sor. S nagyon nehezen tudom függetleníteni magam attól, amit 1949-ben az apámnak mondott egy jóakaratú tanácstitkár, hogy csináljon szövetkezetet. Az apám visszautasította ezt, mondván, hogy nem azért gürizett 25 éven keresztül, amikor úgy gondolja, hogy mindene megvan... (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Forrás: parlament.hu