HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Miniszter Úr! Mint a legelső borbarátnő, aki a borbarát országgyűlési képviselők klubjába jelentkezik, én is felajánlhatom szülőföldem, a móri borvidék pincéjét egy későbbi találkozóra. Ez az a különös helyzet, amikor ebben a teremben nem vizet prédikálunk és bort iszunk, hanem vizet iszunk és bort prédikálunk.

A T/755. számú törvény módosításáról engedjenek meg néhány általános gondolatot. A törvénymódosítás egymással nehezen összekapcsolható, eltérő fajsúlyú, témájú és sürgősségű kérdéseket kapcsol össze és tesz a tisztelt Ház elé. Sajnálatosnak tekinthetjük, hogy a kisgazdák által vezetett minisztérium átvette azt a kevéssé szimpatikus gyakorlatot, hogy nem egyeztet. Nem volt ideje egyeztetni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával és más társadalmi szervezetekkel sem, a hegyközségekkel sem. S ezt a teremben zajló nagyon csendes vita láttán még érthetetlenebbnek tekinthetjük, hiszen valószínűleg egyetértettek volna vele, ugyanakkor néhány módosító indítvány elkerülhető lett volna ezzel az egyeztetési folyamattal, amelyet egyébként a hegyközségi törvény előír.

Az 1. §-sal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ez egy szükséges és minden párt által támogatott módosítás, ami az EU borkereskedelmi egyezményéhez szükséges. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miért nem ősszel tettük ezt a törvényjavaslatot, miért nem lehetett ezt a határidőre, január 1-jére elérni. Ha humorosan akarnám ezt megfogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy a Földművelésügyi Minisztérium - és a földművelésügyi miniszter úr -, amely nagy sikereket ért el a bombák hatástalanításában, nem gondolta, hogy egy ilyen kis kézigránáttal foglalkozni kell. Igaza volt ebben az esetben, hiszen bízhatnak az ellenzéki képviselők felelősségében, de mégiscsak javasolnám a tegnap már idézett, Áder Jánosnak a keddi házbizottsági ülésen elhangzott mondandója megfontolását, miszerint mindent a maga idejében lenne érdemes elvégezni.

(12.50)

A 2. §-sal kapcsolatban tulajdonképpen örülhetünk, hiszen ez egyrészt az Országos Borminősítő Intézet szerepének és súlyának elismerését és növelését is lehetővé teszi, másrészt lehetőséget kínál a szervezet számára, hogy tevékenységét mindenki számára átlátható módon végezze. Hogy erre mekkora szükség van, engedjék meg, hogy felidézzem a 44. ülésnapon elhangzott, Font Sándor MDF-es kiskőrösi képviselő interpellációját, amelyben ezt az általa monopolisztikusnak nevezett intézményt rágalomnak beillő szavakkal és véleménnyel illette. Ezúton is szeretném elmondani és kiemelni, hogy Torgyán miniszter úr - tőle szokatlan higgadtsággal - állt ki a 117 éves intézmény mellett, és ez a törvénytervezet pedig határozottan mutatja, hogy az OBI szerepét nemhogy csökkenteni, megkérdőjelezni, hanem erősíteni is kell.

Nézzük a konkrét számokat! Az elmúlt évben az OBI 450 ügyet vizsgált. Ebből 38 esetben tett feljelentést, 20-22 feljelentés került rendőrségi szakaszba, átlagosan 15 ezer forint büntetés mellett. Feltételezhetjük-e ezek alapján egyértelműen, hogy elérhető lesz az úgynevezett borhamisítói kör? Aligha. Engedjék meg, hogy erre még egy pillanatra visszatérjek majd. Most még az OBI-nál szeretnék maradni: az OBI megnövekedő súlyához eszközök, források is kellenek - a jogosítványok mellett -: pénz, paripa, fegyver. Érthetetlennek tartjuk tehát, hogy az ősszel előterjesztett kormányjavaslatot - amit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előterjesztett - miért nem sikerült kormányhatározattal megerősíteni. Mi ezt továbbra is szükségesnek tartanánk, hiszen ellenkező esetben, amennyiben az OBI feladatait a többi szükséges módosítás nélkül és mindenféle pótlólagos forrás nélkül tesszük, akkor ez veszélyeztetheti az OBI és általában a magyar bor jóhírét.

Megítélésünk szerint tehát ez a bizonyos kormányhatározat, amelyről a mezőgazdasági bizottság ülésén sok szó esett, szükséges a törvény végrehajtásához. Én is szeretném kiemelni - amit itt már többen elmondtak -, hogy a 2. § nem fogalmazza meg pontosan, hogy hol kellene ezt nyilvánosságra hozni. Javasolnám erre a minisztérium hivatalos lapját a többiekhez hasonlóan.

Én is csak megkérdőjelezném, hogy a szabálysértésről szóló törvény - amelyet éppen most tárgyal a parlament - a kiszabható büntetés mértékét 200 ezer forintról 100 ezer forintra csökkenti. Ez tulajdonképpen ezer liter bor árának felel meg.

Még annyit, hogy tulajdonképpen nincs új a nap alatt, hiszen az OBI megerősített szerepéről nemcsak a minisztériumban előkészített kormányhatározat tesz javaslatot, hanem 1997-ben az előző törvénymódosítás kapcsán Bálint György is a következőket írja: "Kézenfekvő, hogy a termelés ellenőrzése a hegyközségek, a forgalmazás ellenőrzése pedig az Országos Borminősítő Intézet feladata kellene hogy legyen. Félő azonban, hogy a szőlőterület nagymértékű atomizálódása és a termelési ágban közreműködők nagy száma miatt ez a két szervezet nem lesz képes a feladat ellátására. Ezért kívánatos volna, hogy a borforgalom ellenőrzésében, különösen a borhamisítás megfékezésében szerepet kapjon a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és az adóhivatal is. Valószínűleg részt kellene vállalniuk a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek, sőt a rendőrségnek is."

Tehát a '97-es törvény módosítása kapcsán már tökéletesen látszott, hogy nem elegendő a törvény módosítása. Úgy ítélem meg, hogy önmagában a 2. § szintén nem elégséges ehhez, tehát szeretném kérni és felajánlani a Szocialista Párt támogatását a mezőgazdasági minisztériumnak abban, hogy ezt a kormányhatározatot sikerüljön keresztülvinnie.

Engedjenek meg néhány gondolatot a borhamisítással kapcsolatban. Javasolnám majd a későbbiek során, tegyünk kísérletet arra, hogy a borhamisítás és a műbor- vagy lőrekészítés folyamatát, szabályozását szigorúan válasszuk szét. A borhamisítás fogalma mögé csak és kizárólag a szőlőből készült italokat sorolnám, amely tekintetében különböző módszerekkel minőségi vagy mennyiségi növekedés érhető el - ez a borhamisítás kategóriája. Cukortartalom emelése, savtartalom növelése, színezés vagy akár vizezés is, a különböző szűrési technológiák erre nagyon jók. Ezek a technológiák régen ismertek, használatuk és engedélyezésük koronként és piaconként változott.

Ezzel szemben a műborkészítés azt jelenti, hogy a műbort erjesztéssel vagy hidegúti keveréssel, de semmiképpen nem szőlőből állítják elő. Akik ezt készítik, amint azt a rendőrségi és a VPOP-jelentések is bizonyítják, azok nem borosgazdák, nem szakemberek, hanem az élet minden területén feltűnő szélhámosok, csalók, ügyeskedők. Ellenük kell mindenkinek fellépnie a törvény és a jogszabályok szigorával. Megbízható adatok, különböző statisztikák szerint ma körülbelül 10 milliárdos költségvetési kiesést okoz ezen italok mennyisége.

A borgazdálkodásról szóló törvénnyel a műbor soha nem lesz elérhető. Ami elérhető, hogy a jövedéki adótörvénnyel és a bortörvénnyel szigorúan meghatározhassuk a különbséget, a csalást. A bortörvény és a jövedéki adótörvény ugyanígy tehát a tisztességes gazdálkodók védelmét kell hogy szolgálja, és nem az ő zaklatásuk, ellehetetlenítésük eszköze, és szükséges, de semmiképpen nem elegendő eszköz a feketegazdaság felszámolására.

Ugyancsak itt tennék javaslatot a miniszter úrnak és mindannyiunknak arra - mint volt borász teszem ezt -, hogy a "borkommandó" kifejezés helyett - hiszen itt nem bort vizsgálunk - a "lőrekommandó" kifejezést próbáljuk átvinni a köztudatba.

Hogy mekkora ez a csalás, arra még egyetlenegy adatot hadd mondjak. Három magyarlakta település úgy híresült el az elmúlt időben, mint Bermuda-háromszög: ez az a terület, ahol a magyar cukorfelhasználás 20 százaléka fogy el. Ez a szám a tavalyi évben: az összes cukorfelhasználás 360 ezer tonna volt, ebből az következik, hogy ennek a 20 százaléka mintegy 72 ezer tonna/év. Ha elvégezzük a különböző számításokat, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen a "100 kilogramm cukorból 51 kilogramm alkohol" képlet alapján igazándiból nagyon rossz erjesztési hatásfokkal dolgoznak ezek az üzemek; itt tehát tulajdonképpen egy megtermelt és értékes anyagnak, a cukornak a teljesen gazdaságtalan felhasználásáról is szó van.

A 4. § kapcsán visszahivatkoznék arra, hogy amennyiben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, a hegyközségekkel, a borvidékekkel vagy akár az országgyűlési képviselőkkel tudtak volna egyeztetni a törvény előkészítése során, akkor nemcsak Hidas település, hanem nagyon sok település - Villánytól Móron át Nagykőrösig - került volna be a törvénybe. Tehát az előkészítés folyamatát megismételném.

Összességében: a módosítás a Magyar Szocialista Párt képviselői számára nem elfogadhatatlan, de semmiképpen nem elégséges. Őszintén remélem, a miniszter úr is felismeri, hogy a törvény részletes áttekintése nagyon fontos még ebben az évben. Ugyancsak fontos a kormányhatározat is. Azt szeretném kérni a miniszter úrtól, akinek kilencéves politikai pályafutása alapján ismertem meg a véleményét és a gondolkodását, hogy ezt itt a mai napon a mi számunkra ígérje meg. Nem állítom, hogy az én számomra az ön szava szent (Derültség.), de mindenképpen hiszek önnek.

Végül engedjék meg, hogy volt tanáraim egy most kiadott lexikonából a borhamisításról egy politikai képzettel zárjam mondandómat. Egy 1722-ben megjelent porosz rendelet szerint a borhamisító házát "A borhamisító" feliratú táblával kellett megjelölni. Ám azt kívánom mind a 386 parlamenti képviselőnek, kormányunk tagjainak és minden politikusunknak, hogy politizáljunk úgy, mintha lenne egy olyan törvény, amely alapján kiírhatnánk a házunkra, hogy "Igazsághamisító".

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu