SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy korábban már elhangzott, az elmúlt száz évben ez már az ötödik mezőgazdasági összeírás lesz. Míg viszont a korábbi négy alapvetően más piaci körülmények között jött létre, ezért alapvetően különbözik a jelenlegi viszonyoktól - akkor ugyanis mindig bővülő piacra lehetett számítani -, most ezzel szemben igen sajnálatos módon a mezőgazdaság résztvevői, a magyar parasztság, külső okokra visszavezethető indokok miatt nem számíthat arra, hogy az életlehetőségei a jövőben javuljanak.

Hasonlóan az előttem szólóhoz, én is csak azokat a momentumokat ragadom ki, amelyek eddig még nem hangzottak el. Én vitatkoznék azokkal, akik úgy vélték, hogy a tervezet preambulumából hiányoznak bizonyos dolgok. Véleményem szerint a bevezetés helyesen utal arra, hogy azért van erre az összeírásra szükség, mert a mezőgazdasági irányító rendszernek a szervezése megkívánja bizonyos adatok szolgáltatását. Én ebbe bennefoglaltatva érzem azt is, hogy ez az összeírás alapvetően azért történik, mivel szolgálni akarja a mezőgazdaság résztvevőit, hogy a magyar parasztság holnap jobban éljen, mint ma, illetve hogy a magyar fogyasztó meg tudja vásárolni és megfizethető legyen számára az, ami a létfenntartásához mindennap szükséges. Ebben a preambulumban benne foglaltatik, hogy a mezőgazdasági irányító rendszer fenntartásához, jó működtetéséhez kell ez az összeírás.

Ha ebből a szempontból közelítjük meg, akkor úgy vélem - sokakkal vitatkozva -, hogy még további igen lényeges adatokat kellett volna az általános összeírásban... -, amit nemcsak a mezőgazdaság, hanem a mezőgazdasági termelési tényezők, termelési feltételek biztosítása kívánt volna meg. Mert ha szükség van arra, hogy egy juhot vagy egy disznót összeírjanak, és én azt mondom, hogy igenis szükség van rá... - mert aki önellátó gazdaságot tart fenn, arra potenciális fogyasztóként már nem lehet számítani, tehát akkor nem tízmillió, hanem esetleg csak kilencmillió magyar fogyasztóra kell a mezőgazdasági kormányzatnak a szabályzórendszerét építeni.

Viszont egy igen fontos momentum elkerülte a figyelmünket, hogy míg a korábbi négy összeírás során Magyarország exportőr volt alapvetően, ma egyre inkább nem behozatalra szorul, hanem behozatalra kényszerítik. Ugyanis eltekintettünk attól, hogy az elmúlt összeírás óta annyi külföldi tulajdonban lévő, mezőgazdasági cikkeket árusító bevásárlócentrum épült fel az országban, amelynek a forgalma tervezhetetlen. A mai nap és holnap is egyre több ilyen fog épülni. Tehát miközben a tízmilliós magyar piacról az önellátásra berendezkedő magyar paraszt valamennyit elvesz, az tervezhető is, ezért helyes, hogy minden számosállatot összeírnak, ugyanakkor a külföldről gátlástalanul és szinte kontroll nélkül beömlő élelmiszerre nem tér ki a törvénytervezet, és feltételezhető, hogy nem fog tudni a jövőben sem ezzel mérhető módon számolni a mezőgazdasági kormányzat. Úgy vélem, ha megfelelő szabályzórendszert akar mindenkor alkalmazni a mindenkori mezőgazdasági kormányzat, akkor ezzel is nagyon nagy mértékben számolni kell.

Úgy vélem, hogy bár van párhuzamosság a különböző adatok igénylésében, de ezek nemcsak hogy kiegészítik, hanem feltételezik egymást, és nem mindig hagyhatók el. Ha az elmúlt száz évet nézzük, amikor öt összeírás volt vagy lesz, akkor ez azt jelenti, hogy ez az összeírás nagy vonalakban és hosszú időre előremutatóan kívánja rögzíteni, és megfelelő információt kíván szolgáltatni a mezőgazdasági kormányzat és a kormány számára is. Ezzel szemben azok a többi összeírást tartalmazó indítványok vagy már korábban meghatározott rendelkezések adott pillanatra, adott évre vonatkozóan kívánnak adatokhoz jutni, amire egy adott évre vonatkozó szabályzórendszert kívánnak rendelni; például azt, hogy ha a mezőgazdasági földterületek bérletére, használatára vonatkozóan adatokat gyűjtenek, az évről évre, sőt még éven belül is változhat.

Tehát elkerülhetetlen, hogy azokról folyamatosan megkérjék az információkat még akkor is, ha ez sok esetben zaklatásnak minősül, természetesen egyetértve azokkal, akik viszont azt mondják, hogy ha ugyanazt kérik ezen összeírás keretében, ami amúgy is rendelkezésre áll, akkor lehetőleg kerüljék el a zaklatást.

(11.10)

A jövedelmekre és a költségekre vonatkozóan azt tudnám mondani, hogy ami ezer év bűne, és amit ezer év uralkodói elkövettek a magyar parasztsággal vagy jobbágysággal szemben, úgy vélem, száz év is kevés lesz, míg a magyar parasztság tudatából kitörlik. Elhiszem, hogy a kormányzatnak jó a szándéka, és csak statisztikai célra akarják felhasználni ezeket az adatokat. Viszont egészen biztosnak tartom, hogy ezek az adatok nem fognak megfelelni a valóságnak, gyakorlatilag használhatatlanok lesznek. Azt követően, hogy ilyen felmérésre vagy hasonló jellegű felmérésre került sor, az eddigi ezer év tapasztalata nem azt mutatta, hogy ezt követően biztosan valami jó fog jönni, hanem ezt követően vagy a tizedeket emelték meg - és lett belőle két tized -, vagy pedig jött a beszolgáltatás, vagy az 500 ezer forintokat csökkentették - hadd ne folytassam. Éppen ezért úgy vélem, hogy ezt a kérdést célszerű óvatosan kezelni, az így beérkezett adatokat fenntartással fogadni, mivel feltételezhető, hogy ezekre nemigen lehet építeni.

Összességében: a törvénytervezet nagyon is aktuális, tekintettel arra, hogy a földtulajdoni szerkezet már kialakult. Igaz, hogy a jövőben a gazdálkodó szervezetek komoly átrendezése várható, de ilyen nagy változás után mindenképpen indokolt, hogy a mezőgazdasági kormányzat egy olyan lehetőséghez, olyan adatbázishoz jusson, amelyre a jövőben megnyugtató módon építheti a szabályozórendszerét.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu