BÁNKI ERIK (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szabálysértési törvény 1968-ban, azaz három évtizeddel korábban készült. Megalkotása óta a társadalmi változásoknak, elvárásoknak megfelelően hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de folyamatosan módosult. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindennek ellenére a jogalkotó, a jogalkalmazó és a közvélemény részéről egyaránt állandó igény van arra nézve, hogy a hatályos joganyag továbbfejlesztése megtörténjék.

A gyakorlat hosszú idő óta számos olyan anyagi jogi, hatásköri és eljárási rendelkezés problematikusságát jelzi, amelyek feltétlenül megérlelték egy új szabálysértési kódex létrehozását. Ehhez kapcsolódnak az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségből adódó változások, amelyek ugyancsak igénylik a törvény megreformálását.

Nyilvánvaló, hogy az európai jogrendszer részeként, valamint az Európai Unió majdani részeseként néhány alapvető követelményt kell szem előtt tartanunk a törvény megalkotásakor. Az új javaslat végre átfogó novációt hajt végre, és egységes szerkezetű, teljesen új törvényjavaslatot tárgyalhat a tisztelt Ház. A kodifikáció általam legfontosabbnak ítélt rendelkezéseihez szeretnék néhány észrevételt, gondolatot fűzni.

Az új törvény középpontjában az új szabálysértési rend áll. Ezzel mint a legfajsúlyosabb kérdéssel kívánok magam is részletesebben foglalkozni. A szabálysértési határozatok bíróság előtti megtámadásának általánossá tételét az alkotmány több rendelkezésére tekintettel alapvető fontosságú problémaként kell kezelni.

Szeretnék néhány bekezdést idézni az alkotmányból. "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, mely a jogát vagy jogos érdekét sérti." - Végül: "Az alapvető jog megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatos állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

A szabálysértés kétarcú intézmény. A szabálysértések egy része úgynevezett közigazgatás-ellenes cselekmény, a másik része pedig az emberi együttélés általános szabályait sértő magatartás, úgynevezett kriminális cselekmény. A szabálysértési büntetés a múltban elkövetett jogsértést represszív módon szankcionálja. A szabálysértési törvény részletesen szabályozza a szabálysértési büntetés ellen igénybe vehető jogorvoslati eszközöket. A bírói utat azonban jelenleg csak nagyon szűk körben nyitja meg.

A bírói út igénybevételének lehetőségét mind a közigazgatás-ellenes, mind a kriminális jellegű szabálysértések miatt kiszabott büntetés tekintetében biztosítani szükséges. Az Alkotmánybíróság, valamint a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság álláspontja szerint sem alkotmányellenes az, ha az úgynevezett kriminális szabálysértéseket a szabálysértési hatóság bírálja el. Az elkövetőnek azonban lehetőséget kell teremteni a teljes körű érdemi bírósági felülvizsgálatra. Amíg erre a törvény által felállított keretek nem megfelelőek, addig a szabálysértési törvény rendelkezései e tekintetben - mint tudjuk - alkotmányellenesek. Az alkotmányellenes helyzetet nem legitimálja az a körülmény sem, hogy hazánk az e tárgykörben vele szemben jogalkotói kötelezettséget feltételező Európai Emberi Jogi Egyezményt azzal a fenntartással ratifikálta, hogy a Magyar Köztársaság a szabálysértési ügyekben nem biztosítja a bírói út lehetőségét. Ezt a jogot azonban az egyezmény alanyi jogként kezeli az érintettek számára.

Jogállamiságunk alapvető feltétele, hogy a törvény bizonyos rendelkezéseit igen erős revízió alá vegyük, az alapvető jogi anomáliákat megszüntessük, valamint az európai elvárásoknak mindenben megfelelő precíz szabályozással tegyünk eleget. E célokat igyekszik elérni az új koncepció, mely lehetővé teszi a bírósági út igénybevételét is, amennyiben a szabálysértési hatóság határozatával az egyes felek nem értenek egyet.

Valószínűleg mindenki átélte már az úgynevezett "packázik velem a hivatal" helyzetet. Ebből a szempontból a javaslat szerinti eljárási szabályok nagy előrelépést jelentenek az elmúlt 30 év gyakorlatához képest; végre a közigazgatási szervek is egyenrangú, azonos pozíciójú félként jelennek meg a vitás kérdések jogorvoslati procedúrájában.

Őszintén remélem, hogy a bírósági út megnyitásával egy jogszerűbb és hogy úgy mondjam, sportszerűbb közigazgatási gyakorlatot lehet megvalósítani. Itt kell megemlítenem ugyanakkor azt a sajnálatos és mindenki számára nyilvánvaló tényt is, miszerint az igazságszolgáltatás hosszú idő óta szinte mérhetetlenül terhelt, a folyamatban lévő ügyek száma sokszorosa a bírák által ésszerű határidőn belül lezárhatóaknak.

Minderre figyelemmel nyilvánvaló, hogy a szabályozásban olyan megoldást kell alkalmazni, amely valamilyen módon érdekeltté teszi az érintetteket abban, hogy a bírói utat ténylegesen csak a szükséges helyzetekben vegyék igénybe, és elsősorban a közigazgatási szerv határozatait preferálják. E célokat kitűnően el lehet érni azzal, hogy a bírói út nem automatikus elem az eljárásban. Természetes, hogy az érintettek döntő többségében elégedettek a közigazgatási szervek határozataival, ezért a bírói igazságszolgáltatásra nincs minden esetben szükség. Amennyiben az ügyfél mégsem ért egyet a meghozott döntéssel, még a halasztó hatályú kifogással is közigazgatási körben marad a kérdéses ügy. A hatóságnak ugyanis joga van a korábbi döntésének módosítására, illetve akár visszavonására is. Végső esetben azonban a jogbiztonság biztosítékaként a fél a bíróság előtti eljárás során küzdhet az őt ténylegesen ért, illetve vélt sérelmei orvoslásáért.

Ugyancsak az előbb említett célt szolgálja az is, hogy a viszonylag kisebb horderejű jogsértések esetében egyfokú jogorvoslati út áll rendelkezésre az ügyek minél gyorsabb tisztázása érdekében. Ez alól egy igazán indokolt esetben, az elzárással is sújtható szabálysértéseknél van kivétel, ahol már az elsőfok is bírósági eljárást jelenthet.

Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerkezeti és tartalmi módosításait tekintve úgy gondolom, hogy egy olyan régóta várt és szükséges módosítást hajt most végre a tisztelt Ház, amely az előző kormányzat idején elmaradt, és '93 óta rendezetlen kérdés a magyar jogalkotásban. Azt gondolom, hogy az önök előtt fekvő anyag minden tekintetben a korszerű, európai elvárásoknak megfelelő, a magyar jogrenddel és az európai normákkal is harmonizáló javaslat, amelyből a magyar állam polgárai csak pozitív hasznot húzhatnak. Támogatom a javaslat elfogadását, és arra kérem önöket is, hogy támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu