DR. CSIHA JUDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Legfőbb Ügyész Úr! Legfőbb Ügyész Helyettes Urak! Főügyész Urak! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az eddigiekből világossá válik, hogy a jelen beszámoló vitájának különös aktualitása van. Jóllehet, ezt mindenki hangsúlyozta is, az 1997. évi jelentés van a kezünkben, amelynek tartalmát jó ideje ismerhetjük, mégis különös jelentősége van annak, hogy éppen most került napirendre megtárgyalása.

(11.40)

Különös jelentőségét a jelentés benyújtása óta az ügyészség sorsáról szóló viták és az 1997 óta az ügyészség szervezetében, hatáskörében bekövetkezett változások és a változások tapasztalatainak értékelése adja. Az írásbeli beszámolóból, az elhangzott kiegészítésből kirajzolódó kép meggyőzött arról, hogy az utóbbi évek e területet érintő szabályozásának iránya helyes volt. Tovább erősödött az ügyészség státusza, jórészt megoldódtak a létszám- és egzisztenciális problémák is - 1998 végéig legalábbis így történt.

Kedden ugyan lezárult a vita az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatásáról, de többen érintették ezt a kérdést, ezért engedjék meg, hogy egy-két mondat erejéig én is kitérjek rá.

Mindenekelőtt szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete szilárd, rendezett; az alkotmány, kétharmados törvények sora és feles törvények sorra ugyanabba az irányba mutatóan rendezik és rendezték az ügyészség helyzetét, legitimitását. Ezt ma megkérdőjelezni nem lehet. Az egy más kérdés, hogy szakmai és politikai természetű viták folynak ennek a megváltoztatásáról, és ennek érdekében a kormány előterjesztést is tett az Országgyűléshez, és ennek a vitája zajlik. Még egyszer hangsúlyozom, az ügyészség legitimitása megkérdőjelezhetetlen, alkotmányos helyzete szilárd. Nem is tudná másképp ezt a tevékenységet éveken, mondhatom, évtizedeken keresztül ilyen szinten, ilyen színvonalon ellátni, ha ez nem lenne rendben.

Az elmúlt években sokan és sokoldalúan vitatták az ügyészség alkotmányos státuszát, szakmai és politikai szervezetek egyaránt, és sokan arra a következtetésre jutottunk, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét megváltoztatni nem szabad; nem szabad, mert nem indokolt, nem szabad, mert nem várható tőle a bűnözés visszaszorítása. Nem azért nem várható, mert az ügyészség nem dolgozik hatékonyan, hanem azért, mert a bűnözés elleni hatékony fellépés felelős szereplői között az ügyészség tevékenysége megnyugtató - erre számtalan bizonyítékot hozott épp a ma délelőtti tárgyalás is -, az ügyészség ugyanis jól él a törvényekben biztosított jogaival, eszköztára megfelelő. Nem hozható fel elfogadható érv a változtatás mellett, szakmai bizonyosan nem.

Lehetnek persze - és vannak is -, akik úgy vélik, hogy hatékonyabb lehet az állam büntetőigényének érvényesítése az ügyészség kormány alá rendelésével. Azzal érvelnek, hogy szorosabb együttműködés alakulhat így ki a különböző bűnüldöző szervek között, és ha hatékonyabb lesz az együttműködés, eredményesebb lesz a bűnüldözés. Ennek alátámasztásául azt az érvet szokták felhozni, hogy évek óta növekszik a bűnözés.

Tisztelt Ház! Ez az egyetlen érv igaz. Valóban nőtt a bűnözés 1997-ben is és nőtt 1998-ban is. Ám nézzük meg, hogyan reagált erre a tendenciára az ügyészség! Mindaz, amit a legfőbb ügyészi jelentés és a szóbeli kiegészítés tartalmaz, igaz nemcsak 1997-re, de igaz 1998-ra is, és semmi kétségem nincs afelől, hogy igaz lesz 1999-ben és 2000-ben is. Vagyis a növekvő munkateher ellenére az ügyészség szakszerű, kiegyensúlyozott, kellő időben végzett munkája egy jottányit sem romlott, sőt az időszerűség tekintetében még javult is. Tudni kell azonban, hogy e teljesítmény mögött igen feszes, fegyelmezett és jól szervezett munka van, annak ellenére, hogy az ügyészség egyre bővülő feladatkörét a létszámnövekedés nem követte kellő ütemben, és 1999-ben javadalmazásuk sem az, amit a kormány ígért.

Csak néhány dologra utalnék a pluszfeladatok közül: tanúvédelem, vád elhalasztása, adórendőrségi eljárás, és nyilván még lehet folytatni a sort. A nyomozó hatóság teljesítményromlását, mindenekelőtt a szakemberek pályaelhagyására figyelemmel - most a rendőrségről beszélek elsősorban -, sokkal időigényesebb, részletesebb és közvetlenebb ügyészi nyomozásfelügyeleti tevékenységgel kell ellensúlyozni; mindezek azt igényelnék, hogy az ügyészség munkafeltételei javuljanak. Az ügyészi szervezet szakmai értékeit és stabilitását tehát minden körülmények között őrizni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy summa cum laude címmel végzett ügyészségi fogalmazó bruttó bére 70 400 forint. A fiatal ekkor már több éve túl van az egyetemi diplomáján, és szeretné remélni, hogy fizetése hasonló lesz volt társaiéhoz. Mi történik 1999-ben? A sajtóban bőséges híradások jelennek meg arról, hogy mekkora bérfejlesztés lesz. A valóság az, hogy az adó- és más jogszabályi változások miatt a fiatal szakemberek 6-7000 forinttal kevesebbet visznek haza, és ugyanez a helyzet az ügyviteli állományban is. Hogyan hat ez a perspektivátlanság a fiatal szakmai teljesítményére? Mi történik, ha pályaelhagyási hullám indul meg? Volt már ilyen az ügyészség életében, jól emlékszünk rá, évtizedig tartott, amíg az ügyészség ezt kiheverte. Ha ez bekövetkezik, ez aligha kevésbé veszélyes, mint ha a szervezet a kormány alá lenne rendelve. Ez a politikusok felelőssége, elsősorban a kormány felelőssége, hiszen meg sem fontolta a kormány a tavalyi év végén az ellenzék által benyújtott javaslatokat, amelyekkel e méltatlan helyzet elkerülhető lett volna.

Szóltam már arról, hogy az ügyészi nyomozásfelügyelet sajnos ma többet jelent a nyomozás sikere szempontjából, mint korábban, de a sikeres nyomozást nem pótolja, és nem pótolja akkor sem, ha az ügyész a kormány alárendeltje lesz. A szereposztás szerint jellemzően a rendőr nyomoz, az ügyész felügyel, vádat emel, vádképviseletet lát el. Ez nem változik a szerint, hogy ki a felettese.

Sokan hivatkoznak nemzetközi példákra is. A kép igen színes, arra azonban nincs példa, hogy akkor helyezik kormány alá az ügyészséget, amikor a bűnözés erősödik, és a szervezett bűnözéssel szemben kell a megfelelő orvosságot megtalálni. Az ellenkezőjére van példa: Olaszországban akkor lett független az ügyészség, amikor az erősödő maffia ellen kellett hatékony fegyver. Az eredmények igazolták a várakozást, és hasonló példákat máshol is találunk.

Tisztelt Országgyűlés! Ne áltassuk magunkat: az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása e pillanatban politikai kérdés. Érdemes róla szakmai vitákat, érdemes róla politikai vitákat folytatni - a változtatásról dönteni azonban csak akkor szabad, ha mindannyiunk meggyőződésévé vált, hogy ez a helyes lépés. A szocialista frakciónak az a meggyőződése, hogy nem szabad változtatni, meggyőződésünk pedig évek alatt alakult ki, körültekintő, sokirányú szakmai vizsgálódás és a jogászság - benne az ügyészség - különböző szervezeteivel folytatott konzultációk és viták után.

Köszönöm a legfőbb ügyész úrnak és szervezetének, hogy oly sok bizonytalanság és nehézség ellenére az ügyészi hivatás presztízsét fenntartják, és a viták kereszttüzében is magas szinten tesznek eleget az ügyészi szolgálat követelményeinek. Remélem, a tevékenységet veszélyeztető viharfelhők károkozás nélkül vonulnak el; az ország közbiztonsági helyzete, a bűnüldözés állapota a felesleges károkozást nemigen viselné el.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! A beszámolót és az annak elfogadásáról szóló országgyűlési határozatot a szocialista frakció természetesen elfogadja, és ezt ajánlom valamennyiünknek. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu