DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mindannyian egyetérthetünk azzal az állítással, hogy bizonyos tekintetben jogtörténeti jelentőségű eseményhez érkeztünk: az Országgyűlés plenáris ülése a rendszerváltozást követően első ízben tárgyalja meg a magyar alkotmányos berendezkedés egyik kiemelkedő jelentőségű szervezeti rendszere, az ügyészség vezetőinek beszámolóját annak tevékenységéről.

Tanulmányozva a legfőbb ügyész úrnak az ügyészség '97. évi tevékenységéről szóló beszámolóját, elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy az a korábbi években megszokott magas színvonalon mutatja be az ügyészség munkáját. A beszámoló a korrekt, tárgyszerű megközelítési mód révén sikerrel kerüli el az ilyen feladatoknál óhatatlanul jelentkező csábítást, amely csak pozitív vonásokat kiemelő kép kialakítását célozná. Különösen fontosak és tanulságosak a kormány számára a beszámolónak azok a részei, amelyek az ügyészség és a kormányzati szervek együttműködését érintik, illetőleg az állami szervek jogalkalmazó tevékenységének vizsgálata alapján levont következtetéseket tartalmazzák. A jogszabályok összhangjáért, a jogrendszerbe illeszthetőségéért és a jogalkotás szakmai szabályainak megtartásáért felelős igazságügy-miniszter szemszögéből pedig különös súllyal esik latba az ügyészség tevékenységének a jogszabályok minőségét érintő vonatkozása.

(11.20)

Az ügyészség több irányú feladataiból adódóan a jogalkalmazás tekintetében az egyik legszélesebb körű tapasztalatokkal rendelkező állami szerv. Ezeket a tapasztalatokat az ügyészségi törvény is hasznosítani rendeli, amikor a legfőbb ügyészt felhatalmazza arra, hogy a kormány tagjainál jogszabály alkotását, módosítását, hatályon kívül helyezését kezdeményezze és a jogszabályok tervezeteire törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tegyen. E feladatköre alapján a legfőbb ügyész úr rendszeresen részt vesz a kormány tagjai által előkészített jogszabályok véleményezésében, illetve felkérés esetén az ügyészi feladatokat, az ügyészség szervezetét érintő jogszabály előkészítésével megbízott kodifikációs bizottságokban. Az ügyészség 1997. évi ilyen irányú tevékenységében az új büntetőeljárási törvény, illetőleg az igazságszolgáltatási reformcsomag előkészítésében való közreműködését kell kiemelni, és kijelenthetem, hogy mindkét esetben meghatározó jelentőségű volt az ügyészség hozzájárulása a törvényjavaslatokhoz.

Jól jellemzi az ügyészség aktivitását a jogszabály-előkészítés területén, egyben az ügyészség és a minisztériumok együttműködését is illusztrálja a beszámolónak az a megállapítása, amelyet munkatársaim tapasztalatai alapján magam is megerősíthetek, hogy 1997. évben a Legfőbb Ügyészség 233 jogszabálytervezetre tett érdemi törvényességi észrevételt, és azokat az előkészítő minisztérium alig néhány kivétellel el is fogadta.

Az ügyészség azonban nemcsak a jogszabálytervezetek véleményezésével, illetve jogi szabályozásra vonatkozó javaslatokkal nyújt nem elhanyagolható segítséget a jogalkotáshoz. Emellett ugyanis a rendszeres, tervszerű és átfogó, az ország egész területén végzett törvényességi felügyeleti vizsgálatok alapján készült jelentéseket a legfőbb ügyész úr minden esetben megküldi a vizsgált terület által érintett miniszternek.

Mivel ezek a vizsgálati jelentések nemcsak a jogalkalmazási gyakorlatra, hanem a jogszabályok tényleges hatályosulására is vonatkoznak, a megküldött jelentések jól hasznosíthatók annak mérlegelésekor, hogy az adott jogterületen szükség van-e jogszabály-módosításokra. Ezzel az ügyészség tevékenysége nagymértékben hozzájárul a minisztereknek a jogalkotási törvényben előírt, a jogszabályok hatályosulásának vizsgálatára vonatkozó feladatának a teljesítéséhez.

Az elmondottak is igazolják, hogy az ügyészség és a kormányzat között rendszeres, szinte napi kapcsolat és együttműködési viszony létezik, amely korrekt szakmai alapokon történik. A kormány igényt tart a jövőben is az ügyészség segítségére és közreműködésére az alkotmányos követelményeknek megfelelő jogszabályok megalkotásában, és az ügyészség eleget is tett az eddigiekben és nyilvánvalóan fog a jövőben is ez irányú feladatának, hozzájárulva ezzel a jogrendszer jogállami átalakításához és megújításához.

Most, amikor az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása érdekében benyújtott alkotmány- és törvénymódosítások az Országgyűlést élesen megosztják - erre utalt legfőbb ügyész úr is, ennek a vitának a szakmaiságon túlmenő politikai töltetére az imént elhangzott felszólalásában -, különösen jó érzés volt a bizottsági viták során is tapasztalni azt, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők az egyetértés és az elismerés hangján szóltak a legfőbb ügyész úr beszámolójáról.

A kormány részéről ezzel egybehangzóan ki kell emelnem, hogy az igazságügy-miniszter asszony, illetve a kormányzat is elismerését és köszönetét fejezi ki a legfőbb ügyész úr, illetve az egész ügyészség, minden ügyész folyamatosan magas színvonalú és eredményes munkájáért. Hangsúlyoznom kell ezzel összefüggésben azt, hogy a kormány eme álláspontja is egyértelműen igazolja, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására irányuló kormányzati célok és törekvések semmiképpen nem értékelhetők az ügyészség tevékenységének kritikájaként. Az ügyészség kormányzati irányításának megteremtése alapvetően a kormánynak az alkotmányból folyó felelőssége érvényesítéséhez szükséges eszközrendszer megerősítését kívánja szolgálni, ami egyben az ügyészségi tevékenységért való tényleges politikai felelősség, számonkérhetőség megteremtését is eredményezné, ugyanakkor a jelenleg is meglévő együttműködést tehetné még eredményesebbé az ország törvényességi helyzetének megszilárdításában.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egyetért és támogatja a határozati javaslatot, kéri annak elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu